Életeket ment a NASA mikrohullámú radarja
Akár kilenc méter törmelék vagy hat méter tömör beton mögött is megtalálja a túlélőket a NASA mikrohullámú radarja. A prototípus FINDER egységek az idén áprilisi nepáli földrengés után négy ember életét mentették meg.
Bár a NASA technológiai újításai kapcsán manapság főleg a a Marson árválkodó roverek juthatnak eszünkbe, nem kell ennyire messzire menni a szervezet értékes fejlesztéseiért. Az április 25-i nepáli földrengés négy túlélője is a NASA technológiájának lehet hálás amiért megmenekült: a mintegy három méter törmelék alá temetett férfiakat a NASA FINDER (Finding Individuals for Disaster and Emergency Response) radarjaival találták meg.
A mentőeszköz kifejlesztését a NASA Jet Propulsion Lab (JPL) és az Egyesült Államok belbiztonsági hivatalának tudományos és technológiai igazgatóságának együttműködésével kezdték meg, 2013-ban. A mikrohullámú radartechnológiát kifejezetten a földrengések és hasonló természeti csapások utáni használatra tervezték, a leomlott törmelék alatt rekedt áldozatok kereséséhez - a nepáli katasztrófa utáni mentésben két FINDER prototípust is bevetettek. Az eszközök képességei határozottan figyelemre méltók, azok a korábbi tesztek alapján képesek 9 méter törmeléken vagy 6 méter tömör betonon keresztül is érzékelni a túlélők életjeleit, nyílt terepen pedig 30 méteres a hatósugaruk. A FINDER egységek az áldozatok pozícióját másfél méteres pontossággal képesek belőni.
Machine learning és Scrum alapozó képzések indulnak! (x) A HWSW októberben induló gyakorlatorientált, 10 alkalmas, 30 órás online képzéseire most early bird kedvezménnyel lehet regisztrálni!
A túlélők felfedezését hasonló körülmények között nagyban megnehezíti, hogy a vegyes összetételű törmelék gyakran tartalmaz megcsavarodott acélelemeket, fémhulladékot, amelyről a radarjelek visszaverődnek, így nehezen kapható pontos kép az összeomlott épületek alatti helyzetről. A NASA technológiája a mikrohullámú radart egyedi adatfeldolgozó rendszerrel párosítja, amely a törmelék által generált háttérzajból képes kiszűrni a gyenge jeleket is, mint például az emberi légzés vagy szívverés - a megoldás olyan pontos, hogy a mintákat képes más élőlényektől is megkülönböztetni.
A készülék másik előnyös tulajdonsága, a könnyű hordozhatóság: nem egy járműre szerelt méretes radarról van szó, a bevetett, még nem végleges eszközök nagyjából kézipoggyász méretűek, és tömegük is kevesebb mint 10 kilogramm. Noha a mentések során egyelőre a készülékek prototípusait használták, a NASA JPL már bejelentette, hamarosan érkeznek a radarok kereskedelmi változatai is, amelyekhez a mentőcsapatok világszerte hozzájuthatnak majd. Ezek kialakítása még kompaktabb lesz a most használt előzetes verziókénál, az USA belbiztonsági hivatala a technológia kapcsán két éve kiadott értekezésében egy 3x3x1 hüvelykes központi érzékelőegységről beszél, amelyhez USB-n csatlakozik az antenna, a radar elektronikája és a feldolgozóegység.
