Sony Ericsson Xperia Play - mehet a PSP a kukába

Az okostelefonok kapcsán a mobil játék mindig is fontos volt, de mindenki érezte, hogy hiába a nagy kijelző, hiába a jó hardver, valami azért még hiányzik. Többször említettük már, hogy az okostelefonos játék pontosan ugyanazon az evolúción megy keresztül, mint anno a PC-s, vagy nemrégiben a webes, böngészős játékok, csak talán sokkal gyorsabban. A megfelelő grafikus és számítási kapacitás már ott van szinte minden okostelefonban, de a fejlődés viszonylag féloldalas volt. Hiába tudunk szép felületeket és komplex játékokat varázsolni a kijelzőre, ha a kezelés nehézkes, a játékélmény sem lesz tökéletes.

Erre a problémára a táblagépek sem jelentenek megoldást, mert az esetlenség ott is megvan, a különbség csupán annyi, hogy nagyobb a kijelző. Autós játékokat lehet játszani a beépített giroszenzorok segítségével irányítva, a platformjátékok, illetve az FPS/TPS műfaj viszont szinte teljesen élvezhetetlen. A Sony Ericsson viszont biztosra ment és a Sony Playstation tapasztalatát felhasználva megalkotott egy olyan okostelefont, ami egy teljes értékű kézikonzol is.

Beépített kontroller

Egy asztalon felejtett Xperia Play-ről elsőre nem látszik, hogy bármi különös lenne benne, talán az lehet furcsa, hogy majdnem fél centiméterrel vastagabb mint a szintén szétcsúsztatható Xperia Pro. Az előlapon az új generációs Xperia dizájnelemek köszönnek vissza, hasonló a hajlításokkal, ívekkel, formákkal és gombokkal, mint a többi modellen.Az izgalom akkor kezdődik, ha szétcsúsztatjuk a készüléket és az eddig látott elcsúsztatható qwerty-s eszközökkel ellentétben nem egy teljes billentyűzet, hanem egy teljes értékű konzolos irányító jelenik meg

A PlayStation-játékosoknak nem is kell majd tanulni a konfigurációt, a bal oldalon az iránygombok, jobb oldalon az akciógombok (kör, x, négyzet, háromszög), középen pedig a joystickeket helyettesítő sík touchpadek kaptak helyet. Van persze start és select gomb is, így a mobilt oldalra fektetve és kinyitva azonnal felejthető a mobiltelefon-érzés. Visszafelé pedig pontosan ugyanígy van, a teszt során, a zárt állapotban lévő mobil nem volt kényelmetlen, nem voltak kompromisszumok, pontosan azt adta, mint bármelyik másik Xperia. Azzal viszont számolni kell, hogy a Play 16 mm vastag és 175 gramm.

Hasít

Fontos megjegyezni hogy a Sony Ericsson idei palettáján csupán megjelenésben különböznek a készülékek, de a hardverelemek szinte teljesen azonosak. Ugyanaz az 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon MSM8255 processzor és Adreno 205 grafikus mag üzemel a Playben is mint a zászlóshajó Arcban vagy a qwerty-s Próban. Ugyan ez nem teszi a mobilt a teljesítmény császárává, nincs még szó kétmagos processzorról, vagy a Samsung Galaxy S II-ben megismert grafikai teljesítményről, viszont a kipróbált játékok mindegyike tökéletesen és akadásmentesen futott. Ez köszönhető annak, hogy a fejlesztők soha nem lőnek olyan öngólt, hogy csak a kevesek által elérhető konfigurációkra céloznak, a 2011-es év kváziszabványa pedig még mindig az egymagos mobil CPU. A mobil normál működésben nem különbözik társaitól, ha valaki szeretné megismerni ezt az oldalát is az Xperia Playnek, akkor érdemes elolvasnia a HWSW cikkeit a többi Xperiáról, illetve az azonos hardverrel érkező HTC Desire S-ről és Incredible S-ről.

A Play anyaghasználatban és az összeszerelés minőségében sem tér el testvéreitől, a fő felületek ugyanúgy fényes fekete borításúak, a hátlap szintén. Látszólag karcálló, viszont a kézről áttapadt zsír elég rondán fest rajta. Szerencsére a játék kontroller egy fémes, matt, szürke műanyag borítást kapott, aminek a tapintása is sokkal jobb és szinte egyáltalán nem koszolódik, legalábbis nem látszik rajta. A slide mechanikája erős, nyitott állapotban a kijelző picit lötyög, de ez nem hibának tűnik, inkább a konstrukció sajátosságának, ami a hosszú élettartamot is jelenti egyben. A gombok nyomáspontja és elhelyezése is kényelmes, akár akciójátékot, akár valamilyen nyugodtabb műfajt választunk, könnyen kezelhető vakon is a gombsor. A mérete egy felnőtt kéz számára éppen megfelelő, a nagyobb tenyérrel rendelkezőknek talán kissé szűkös lehet, a fiatalabb korosztály számára viszont bizonyára ideális.

Kár, hogy síknak kell lennie a joypadnek

A kontroller közepén lévő touchpad elsőre jó mókának tűnik. Tucatnyi játékkal kipróbálva az derült ki, hogy hosszú ideig játszva már bántja a bőrt, illetve nem is olyan precíz mint amilyen egy igazi joy lenne. Bizonyos játékoknál talán jól működhet, de ezeket nem sikerült még megtalálni. Ráadásul a teljesen érintőképernyőre optimalizált játékoknál, mint például az Angry Birds, az egész kontrollernek semmi hasznát nem vesszük. Nem véletlen, hogy a Sony Ericsson külön kiválogat játékokat, amiket teszteltek, a fejlesztők optimalizálták, nem várható el, hogy egy ilyen eszközre fel legyen készülve minden alkalmazás. Sőt, sok játéknál a menüben mászkáláshoz, kiválasztáshoz  továbbra is kényelmesebb az érintőképernyő. Ez nem épp ergonomikus a kilógó kontroller miatt, de még mindig gyorsabb mint a gombokkal lépkedni.

A mobilt szétcsúsztatva egyébként azonnal elindul az Xperia Play felület, ahol a játékok közt szemezgethetünk. (ez igény esetén kikapcsolható) Az egyik fülön a dedikált Xperia Play játékok sorakoznak, ami hazánkban egyelőre a FIFA 10, a Sims 3, a Star Battalion (űrhajós 3D-s lövöldözős), és a Bruce Lee (verekedős) címeket jelenti. Mindegyik szép, igényes játék, körülbelül olyan grafikai megoldásokkal, amikkel 5-8 éve PC-s környezetben találkoztunk volna. A másik fülön a Sony Ericsson egy helyre gyűjti azokat az androidos játékokat, amik túlmennek a casual kategórián és vagy a történet, vagy a hangulat vagy a grafika miatt egy magasabb kategóriát képviselnek.

Gazdag választék

Itt a teljesség igénye nélkül fellelhetünk olyan címeket, mint a Tom Clancy’s Rainbow Six, a Modern Combat 2: Pegasus HD, Crash Bandicot, Worms HD, Assassin’s Creed: Altair’s Chronicles HD, N.O.V.A 2, Need for Speed Shift HD, Dungeon Defenders: Second Wave, Asphalt 6: Adrenaline HD, Shark or Die, Millionaire City, Tower Bloxx, Spider-Man: Total Mayhem HD, Age of Zombies, Hockey Nations 2011, Guitar Hero, Uno, Brothers in Arms 2, Avatar HD. A felsorolásból tisztán látszik, hogy annak ellenére, hogy az Android platform még mindig nem vált teljes jogú játékplatformmá, mégis megtaláljuk a régi PC-s húzócímek némelyikét is, azokat a mobilos játékokat, amelyek ősei még a Windows Mobile korszakából származnak, illetve klasszikusokat és PlayStationről ismert játékokat is.

A Crash Bandicot kipróbálása közben például teljesen az volt az érzésünk, hogy itt nem történt semmi más, mint átportolták a játékot a PlayStation 2-ről Androidra. A Sony Ericsson valószínűleg nem hagyja majd ki ezt a ziccert és több olyan játékot is elérhetővé teszi az Xperia playen, amelyek eredetije valamelyik PlayStationön már sikert aratott. Az adottságok megfelelőek, a felhasználó szempontjából teljesen lényegtelen, hogy milyen platformon fut a játék, ha a játékélmény megfelelő.

Kici, occó, egy játé' öccá

A Sony Ericsson válogatásában előfordul néhány ingyenes játék is, illetve a Market kínálatában is találhatunk ilyeneket, de alapjában véve ha valaki egy kézikonzolt vásárol, akkor feltételezhetően üzemi mértékben szeret játszani, így kalkulál azzal is, hogy pénzt kell költenie a tartalomra. Az Android Marketen 1-3 dollár közt is kiváló játékokat lehet lelni, de a Play képességeit kihasználó játékok sem kerülnek 4-5 dollárnál többe. Még a prémium kategóriás Gameloft játékok is 10 dollár körüli áron érhetőek el az Xperia Play-re. Az talán sajnálatos, hogy nem minden játékhoz van kipróbálható demó, de egy-két YouTube-videó, egy-egy leírás meg tudja győzni az embert, ha pedig mégis csalódást okoz a cím, akkor sem olyan nagy a veszteség.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A tapasztalatok szerint a prémium játékok készítői törekszenek arra, hogy a játékidő több tucat óra legyen minimum, ami egy PC-s és konzolos termék esetében is dicséretes néhány műfajban. A grafikai megoldások minősége az Xperia Play gyűjteményében található kínálatban viszont elég hullámzó. Vannak teljesen modernnek tűnő profi dizájnok, amik ki is használják a számítási kapacitást és a 854x480-as felbontást, de főleg az átportolások esetében nagyon sok az avíttas küllem.

Ebben sincs fúziós erőmű

A hosszú játékidők persze felvetik a kérdést, hogy vajon meddig lehet egy feltöltéssel nyúzni az akkumulátort. Hiába a nagyobb tömeg és vastagabb ház, ez nem jelent nagyobb akkumulátort, pontosan ugyanaz az 1500 mAh-s áramforrás van a Playben mint bármely más hasonló okostelefonban. Ha telefonálunk, internetezünk, csevegünk vele, akkor bőven kibírja egy teljes napon át, de amint masszív játékra vetemedünk, akkor gyorsan szükség lehet a töltőre.

Az átlagos játékokkal, amik rendelkezésre álltak a mobilon, körülbelül 3-5 órás üzemidőt lehet elérni a kijelző fényerejétől függően. Azzal viszont számolni kell, hogy ha utazás közben, vagy kültéren játszunk, akkor az éjszakákat leszámítva, szinte mindig a legmagasabb fokozatra kell állítani az LCD háttérvilágítást. Emiatt pedig inkább közelebb lesz a 3-4 órához a valós akkuidő mint a 4-5-höz. Kompromisszumot jelenthet a külső pótakkumulátorok betárazása, már néhány ezer forintért lehet 1500 mAh-s külső telepet vásárolni, de ha valaki biztosra akar menni, akkor egy profibb és nagyobb kapacitású szerkezetért 15-25 ezer forintot is fizethet.

Összeállt

A Play viszont még így is egy korrekt eszköz, ami kiválóan gyúrta össze a kézi játékkonzolt és az okostelefont. A két funkció nem zavarja egymást, és aki eddig két ilyen eszközt hurcolt magával, azt az sem fogja zavarni, hogy 175 gramm. Sőt, a játékhoz még jól is jön, hogy van súlya a gépnek, nem repül ki a kézből egy éles kanyar után a Need for Speedben. Örömteli, hogy az Android Market fizetős verziója is elérhető nálunk, ugyanis az volt az előfeltétel a Magyarországi Xperia Play bevezetéshez. Kóros játékfüggők azonnal rohanjanak megnézni.