Hamarosan nagyobb felületek is láthatatlanná válhatnak
Kutatók régóta kísérleteznek negatív törésmutatójú metaanyagok előállításával, amelyekkel más anyagokat meghatározott feltételek mellett láthatatlanná lehetne tenni. A technológia hátránya, hogy egyelőre csak mikroszkópikus nagyságrendben használható, azonban egy amerikai kutatócsoport új nyomtatási módszere feloldhatja ezt a problémát.
Az emberek fantáziáját időtlen idők óta izgatja, hogy milyen módon válhatnának láthatatlanná, és bár a tudomány kétségtelenül sokat fejlődött ezen a téren, a sci-fi filmekben bemutatkozott kütyükre vagy a Harry Potter történetekből ismerős láthatatlanná tévő köpenyre még sokat kell várnunk. Az elmélet mindenesetre már régóta adott: Viktor Veszelago orosz fizikus 1968-os, később matematikailag is igazolt teóriája szerint negatív törésmutatójú metaanyagokkal láthatatlanná lehet tenni a tárgyakat.
Ami korábban elmélet volt, az ma már a gyakorlatban is megvalósítható. A metaanyagok gyakran fémekből készült mesterséges anyagok, amelyek szerkezetük révén olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a természetben nem fordulnának elő. Az egyik tulajdonság a már említett negatív törésmutató, ami annyit takar, hogy a “balirányú” anyag ellentétes irányba téríti el a fény egy részét, így az nem hatol bele, nem verődik vissza, hanem kvázi megkerüli azt, mint egy folyó vize egy szigetet.
Mindez végső soron láthatatlanságot eredményez, a megkötés annyi, hogy a metaanyagok szerkezete és mérete a hullámtartományoktól függ, ezért a kutatók célja, hogy nanotechnológiával a lehető legtökéletesebb anyagot teremtsék meg. A másik probléma, hogy a metaanyagokat a rendkívül időigényes és bonyolult elektronsugaras litográfiával állítják elő, ez a módszer pedig nem teszi lehetővé, hogy olyan mennyiségben készítsék el őket, hogy azokból a kisebb laboratóriumi bemutatók tárgyán kívül a gyakorlatban is használható eszközök, például szuperlencsék vagy láthatatlanná tévő öltözékek válhassanak.
Miért kritikus a Patch & Asset Management a kibervédelemben? (x) Az adatszivárgások jelentős része megakadályozható lenne, ha a szervezetek időben telepítenék a szoftverfrissítéseket.
Az Illinois Egyetem professzora, John Rogers új nyomtatási technikájával már nagyobb lemezeket is lehet készíteni a metaanyagokból - írj az MIT Technology Review. A módszer alapja egy kemény műanyagból készült pecsét, amely a metaanyagok szerkezetének dombornyomott mintáját viseli magán: a pecsétet egy párologtató kamrába helyezik, itt vonják be egy ideiglenes réteggel, amit utána a metaanyag összetevői - ezüst és magnézium-fluorid - követnek. A pecsétet ezután egy üveg- vagy műanyaglemezhez nyomják, az ideiglenes réteget lehúzzák, és így maga az elektromágneses hullámokkal való reakcióhoz szükséges metaanyag kerül a felszínre.
Rogers ezzel a módszerrel néhány centiméteres oldalhosszúságú lemezeket tudott előállítani, de állítása szerint nem kizárt, hogy a későbbiekben már méterben mérjük a lemezek méretét, amelyek ráadásul sokkal jobb optikai tulajdonságokkal rendelkeznek mint a hagyományos módszerekkel előállított metaanyagok. Rogers szerint a minta elkészítése jelenti a legnagyobb feladatot, de ha az megvan, nem tart sokáig használható pecsétet és végül egyre nagyobb lemezeket készíteni. A kutatók egyetértenek abban, hogy fontos előrelépés ez a láthatatlanság felé.