Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk a Samsung legújabb LED-projektorát

Bányai György, 2009. június 19. 09:25
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A Samsung már harmadik modellfrissítésén van túl a LED-fényforrással szerelt vetítőinek terén. Vallatóra fogtuk az SP-P410M modellt, igaz, kínzás közben kerültük a vallatólámpákat, helyette inkább a romantikus félhomályt, vagy a sötétséget választottuk. A tesztünkből kiderül, hogy mit veszíthet az, aki tart a hétköznapi modellek 2-3 ezer órás lámpaélettartamától és örül az igazán hordozható méreteknek. Az SP-P410M LED-fényforrása háromszázeze-harmincezer (elnézést) órára elegendő, tesztünket olyan fotókkal tarkítottuk, melyből mindenki számára kiderül, hogy e kis LED-fényforrás egy világító állólámpa mellett is képes megfelelő képet adni.

LED-fejlődés

A Samsung szép lassan emelte a fényerőt a LED-es projektorainak fejlesztése során, a kezdetek 50 ANSI lumenes SP-P310 gyönyörűségétől kezdve a 150 ANSI lumenes P400-as modellen keresztül az utóbbihoz megszólalásig hasonlító tesztalanyunkig, az SP-P410-ig, mely már 170 lumenes fényerőt kínál. A kis projektor 800x600-as felbontást ad, amely elegendő egy DivX-minőségű mozi vetítéséhez, ám HD mozizáshoz már nagyon kevés. A készülék sokoldalúságát emeli, hogy még egy USB-porttal is ellátták, melyről zenét, fényképeket és filmeket is képes lejátszani. A "hagyományos" műsorforrás jeleit közvetítő kábeleket VGA-bemenetre, vagy kompozit bemenetre köthetjük, utóbbihoz sztereó hangbemenet és egy parányi, ám meglepően jó hangú hangszórópár is tartozik, mely természetesen a méreteiből adódóan teljes egészében nélkülözi a mélyhangokat.

Sajnos érintőgombok

A futurisztikus formájú, zongoralakk-burkolat természetesen vonzza az ujjlenyomatokat, mi inkább örültünk volna a P310 alumínium házának, mely elegánsabb, igaz ebben a formában a P410M nem illeszkedett volna stílusában a gyártó többi termékéhez. Na sebaj, a táska (mint egy tükörreflexes fényképezőgépé) a túlméretes hálózati töltővel és a mellékelt távirányítóval együtt így is elnyeli.

A P410M-et érintésérzékeny gombok segítségével lehet üzemeltetni, ez igaz a bekapcsológombra és a menüre is. A gombok ikonjai kissé kiemelkednek a burkolatból, ami jó, az azonban kevésbé, hogy keresgélés és tapogatás közben már meg is nyomtuk az épp ujjunk alatt lévőt. A fókuszállítás kézi gyűrűvel történik, ennek tekergetése során is számtalanszor értünk hozzá a géptetőhöz, amikor a legváratlanabb pillanatban halkítottuk a hangszórókat. Mi a Samsung helyében nem erőltetnénk az érintésérzékeny gombokat, rajtunk kívül még sokaknak lehet tele a hócipője ezekkel. Szerencsére a P410M-hez jár egy távirányító is, mely (a mechanikus élességállítás kivételével) az összes funkció távoli vezérlését lehetővé teszi, szerencsére normális gombokon keresztül.

Képminőség, fényerő

A képminőségre onnantól nem lehet panasz, hogy tisztában vagyunk a 800x600-as felbontással, illetve az ennyi képponton beállítástól függően megjelenő nagyobb felbontású forráskép minőségével. A vetítő 1024x768, vagy akár 1280x1024 pixeles képet is fogad, ám ezek a felbontások csúnyán festenek 800x600-ra zsugorítva. Ezért azt javasoljuk, hogy annak ellenére, hogy kevesebb fér el a P410M natív felbontásában a képen, mégis ezt válasszuk. A 170 ANSI lumenes fényerő természetesen nappal távolra nem elegendő, a képet jól besötétített szobában láthatjuk élvezhető minőségben.

Ez persze szubjektív leírás, ám a fotókon jól látható, hogy egy 60 wattos izzóval szerelt, színes burán keresztül világító állólámpa mellet még teljesen élvezhető a három méterről vetített, 210 centiméteres (83 hüvelyk) átlójú kép, még akkor is, ha azt nem teljesen fehér, hanem kissé barnás árnyalatú, sötétebb falra vetítjük. A fényerő függ a vetítési távolságtól, közel tévés (ha a tévé nincs teljes gőzre állítva) fényerőt azonban 180 centiméterről már kaphatunk, ekkor a vetített képátló 130 centiméter, amely még mindig több mint 50 hüvelyk. Ha a szobát az ablakon keresztül nappali fény világítja meg, az egy méterről vetített 70 centis képátló is igazán fényes, azonban a vetített terület alapszíne (fehér) lesz a legsötétebb képrészlet, tehát a kontrasztarány ekkor igen alacsony. Teljes sötétség mellett azonban a 4:3 natív képarány helyett 16:9-es műsort vetítve alig érzékelhető a felső és alsó sáv.

Extrák

A P410M DLP-rendszerű belsővel alkot 1000:1 kontrasztarányú képet, az erre a technológiára jellemző szivárvány-jelenség azonban alig érzékelhető a vetítés során. Nagy valószínűség szerint ebben a modellben is duplázták a színtárcsa szelvényeit, ezért lehet a sokakat zavaró szivárvány-hatásnak jelenléte a korábbi DLP-vetítőkhöz képest mérsékelt. Gyors szemmozgással követhető filmrészletek kontrasztos képrészletein azonban ha figyelünk erre, tetten érhetők az alapszínek, bár a jelenség nem vészes. A P410M felfelé vetít, tehát a lencse az alsó képszéllel marad egyvonalban. A burkolat alján lehetőségünk van egy állítható talppal eltérni a vízszintes helyzettől, mellé digitális trapézkorrekció is jár (+/- 25 fok), ám ennek használata már észrevehetően töri a képet. A projektort a plafonra is szerelhetjük, igaz, ilyenkor célszerű a fenti okból fejjel lefelé telepíteni. Erre az esetre a képet az elektronika képes megfordítani, sőt, a vászonra hátulról is adhatunk képet, melyet a gép képes tükrözni is.

Zaj

Elmondhatjuk, hogy a hétköznapi, hagyományos lámpa-fényforrással ellátott DLP-projektorok és a P410M színei között nincs különbség, ezek az utóbbi esetben is teltek és a legkevésbé sem nevezhetők fakóknak. A vetítés során a készülék ventilátora hallható volt, de egyáltalán nem zavaró mértékben, vagy zavaró hangszínen, a gyári 28 decibeles érték inkább csak surrogás, a filmnézést az utcáról beszűrődő forgalmi zaj inkább zavarta, bár a tesztelés helyszíne jó 100 méterre volt a sok autót nyelő Üllői úttól.

Beépített médialejátszó

A kis projektor rendelkezik USB-bemenettel is, egészen pontosan kettővel, melyből általunk csak egy használható, a másik a szerviz számára érdekes, egy esetleges javítás vagy diagnosztika során. Az USB-portba csúsztatott meghajtókról zenék, fotók sőt, még videók is lejátszhatók, első két esetben teljesen hétköznapi módra számíthatunk, a WMA, vagy MP3-állományok egymást követve folyamatosan hallgathatók, igaz zenehallgatásra a két 1 wattos hangszóró nem a legalkalmasabb. A fotók diavetítés keretében is követhetik egymást, ekkor a P410M a kiválasztott könyvtár felett is lát, az összes USB-kulcson tárolt fénykép is megjelenhet.

A gépkönyv MPEG1, MPEG2, XviD, DivX, MOV, MP4, 3GP fájformátumok lejátszását ígéri (VOB csak hang nélkül), azonban az általunk próbált XviD és DivX állományokat nem tudtuk megszólalásra bírni. Bár a fényképezőgépekkel felvett videók szépen lejátszhatók, akár a kamera közvetlen illesztése mellett is, a hang hiánya zavaró, pedig milyen szép lenne, ha az amúgy hordozható vetítő a számítógépet nélkülözve, önmagában is elég lenne a szórakoztatáshoz. Remélhetőleg ezt a hiányosságot egy későbbi firmware majd orvosolja, mert a készülék frissíthető a később érkező gyári alapszoftverekkel, addig pedig meg kell elégednünk a fényképezőkkel készített saját videóinkkal.  Elképzelhető, hogy keresve-kutatva akadhat olyan klip is, melyet nem csak nézhetünk, hanem hallhatunk is, de arra senki ne számítson, hogy mindegyik film csípőből ilyen lesz.

Nem rossz, de egyelőre drága

A 45 wattos fogyasztás fele egy 82 centiméteres LCD tévének, kevesebb mint fele egy hagyományos, 70 centiméteres katódsugárcsöves tévének, ráadásul a fényforrás a 30 ezer órájával túlélheti magát a vetítőt is. A melegedés nem számottevő, sötétebb szobákban egy tunerrel felszerelt videó, vagy DVD-író táraságában még a tévékészüléket is helyettesítheti a Samsung projektora, de csak normál felbontású forrás lejátszása esetén. A kép ugyan homályosnak nem volt nevezhető, nagy képátló mellett azonban a 800x600 pixel nem ad részletgazdag képet, ezzel a tulajdonsággal feltétlen számolnunk kell.

A készülék ára csak elsőre (és második lélegzetvételre) magas, 170 ezer forintos bruttó végfelhasználói áron mentesülhetünk a költséges lámpacseréktől, cipelhetjük a válltáskában, mindemellett színgazdag, kétméteres képátlójú felületet boríthatunk be az esti mozizásokkor. Ha tél van, a szórakozás korábban kezdődhet, hiszen akkor korábban sötétedik. Remélhetőleg a vételár a hónapok múlásával lecsúszik a fájdalomküszöb alá, 100-120 ezer forintos ársávban már mindenképp ajánlanánk.