Csak bírói engedéllyel korlátozható az internetelérés az EU döntése szerint
Kizárólag bírósági eljárás során lehet arra kényszeríteni a szolgáltatókat, hogy felhasználóikat bármilyen formában korlátozzák, szankcionálják illegális letöltések miatt -- mondja ki az új közösségi telekommunikációs szabályozás 138-as, nagy többséggel elfogadott módosítása. Franciaországot azonban nem érdekli az Európai Parlament döntése, ők lehetnek az elsők, akik kötelező tartalomkontrollt írnak elő az internetszolgáltatóknak.
Az Európai Parlament szerdán szavazott a "Telekom csomag" nevű törvényről, mely a teljes európai telekommunikációs piacot szabályozná. A törvény ellen az internetszolgáltatók már azelőtt ágáltak, hogy a parlament elé került volna hiszen a lelkes Viviane Reding ezúttal a roaming díjaknak üzent hadat. A bevételeiket féltő szolgáltatóknak ez nyilván nem tetszett, de végleg a szerzői jogok védelme érdekében beillesztett passzusok bőszítették fel őket. Ezek arra köteleznék a szolgáltatót, hogy önmaga oldja meg a tartalmak szűrését, vizsgálatát és a jogosulatlan letöltéseket bonyolító felhasználókat korlátozza le, büntesse meg -- az elgondolás szerint a harmadik figyelmeztetés után a szolgáltatóknak joguk lett szerződést bontani a notórius visszaesőkkel.
Csak jogerős bírói ítélet után zárhatják ki a felhasználókat
A képviselők százával adtak be módosító javaslatokat a telekomcsomaghoz, nehezen követhetővé téve az amúgy is bonyolult törvényalkotási folyamatot. A sok közül két javaslat vált híressé, mégpedig a 133-as illetve a 138-as számú. A 133-as, "Filtering" című módosítás megakadályozta volna a tagországokat, hogy rákényszerítsék a helyi szolgáltatókat, hogy maguk szűrjék a tartalmat, hiszen a módosítás kizárta volna bármilyen megfigyelésre alkalmas technológia használatát az internetelőfizetőkkel szemben. Ezzel a javaslattal nem szimpatizált a parlament, így leszavazták.
A 138-as módosítójavaslat esetében a kulcsfigura Guy Bono, francia szocialista képviselő volt, akinek az inditványa szerint csak és kizárólag bírói határozat alapján lehet a szolgáltatókat arra kényszeríteni, hogy szankcionálják az illegális fájlcserében érintett felhasználókat. Ezzel Bono gyakorlatilag meghagyná az elméleti lehetőséget az illegális letöltők lekapcsolására, de a gyakorlatban olyannyira lelassítaná a folyamatot, hogy értelmetlenné válna az alkalmazása. Ez a kifacsart megoldás jobban tetszett az európai honatyáknak, mint a technológiai tiltásra építő javaslat, így nagy többséggel elfogadták.
Még több országnak is el kell fogadnia az EU központi jogi útvesztőjén átment törvényt, a gond viszont majd csak a ratifikálás után kezdődik. Az Európai Bizottság jövő év elejére ígéri, hogy részletesebb útmutatásokkal rukkol elő az elfogadott szöveg alapján. Az EU-ban viszont a legtöbb közösségi törvény csak kötelezően ajánlott, el lehet tőle térni adott esetben. Így nem meglepő, hogy a francia kulturális miniszter, Christine Albanel azonnal jelezte, őket nem érdekli a 138-as módosítás, Franciaországban várhatóan életbe léptetik a szolgáltatók felelősségéről szóló szabályozásokat.
Háttérmunka
Viviane Reding, a telekommunikációs reformok vezetője a francia elutasításnál is meglepőbb ötlettel állt elő, mégpedig az elfogadott módosítás erőszakos visszavonásáról kezdett ábrándozni. Az 574 képviselő által támogatott és mindössze 74 által elutasított 138-as módosítással kapcsolatban Reding azt szerette volna elérni, hogy vonják vissza a szavazás eredményének ellenére. Eközben követői saját országaikon belül igyekeznek támogatást szerezni a kontroll bevezetéséhez. A politikusnő és társainak viselkedése többek szerint demokrácia-ellenes, a 138-as módosítást benyújtó Guy Bono is dühösen reagált kollégája nyilatkozataira.
A háttérben a szerzői jogokat védő szervezetek is drukkolnak, a lemezkiadók jogaiért küzdő nemzetközi IFPI és az amerikai RIAA is figyelemmel kíséri a folyamatot. Nyilvánvalóan komoly eredményként értékelnék, ha Európában megszorongathatnák a zenék és filmek "alternatív" terjesztését és végre valós büntetéssel fenyegethetnék az átlagos felhasználókat is. Eközben Bono felháborodottan azt nyilatkozta Reding ötletéről, hogy nem lehet szembe menni a parlament ilyen többségű döntésével, gyakorlatilag az európai polgárok akaratával, bármilyen témáról is legyen szó.