Szeptember közepén léphet színre az Intel hatmagos Xeonja

[News.com/HWSW] Az Intel a hónap közepén várhatóan bejelenti négy- vagy többutas szerverek számára fejlesztett, hatmagos Xeon MP processzorait. Az új, monolitikus felépítésű chip -- melyről tavasszal több konkrét részletet is elárultak -- igazi monstrumnak ígérkezik a processzorok világában.

A világelső processzorgyártó sajtóértesülések szerint szeptember 15-én jelenti be Dunnington kódnevű, Xeon 7400-as sorozatú szerverprocesszorait, a Penryn-család utolsó sarjait. Az utolsó negyedévben érkeznek ugyanis az első Nehalem-osztályú processzorok (az asztali gépekbe szánt Core i7-ek), a most megjelenő megoldások feladata az erre a mikroarchitektúrára épülő, nyolcmagos Beckton kódnevű Xeonok jövő év második felére esedékes érkezéséig hátralevő idő áthidalása, melyek már a Nehalem-generációhoz tartoznak.

Óriásprocesszor

A Dunnington kódnéven ismert fejlesztés 6 processzormagot integrál egyetlen szilíciumdarabra, 9 megabájt L2, és 16 megabájt L3 cache társaságában -- vagyis a chipen több mint 25 megabájt gyorsítótár igyekszik csillapítani a nagyteljesítményű magok adatéhségét. A 45 nanométeres eljárásával készülő chip bődületes mennyiségű, 1,9 milliárd tranzisztorból épül fel, ennek megfelelően pedig várhatóan méreteiben sem szerénykedik majd.

A Xeon 7300-as sorozatot (Tigerton) váltó Dunnington foglalat- és chipset-kompatibilis a jelenlegi Xeon MP-platformmal, az egy éve megjelent, Intel 7300 (Clarksboro) chipsetet alkalmazó Canelanddel, mely dedikált rendszerbuszokkal négy foglalatot és legfeljebb 128 gigabájt FB-DIMM memóriát támogat, célterülete pedig a nagyobb osztottmemóriás kapacitást igénylő üzleti alkalmazások. A Dunningtonnal felszerelve akár 24 nagyteljesítményű processzormagot is kaphatunk egyetlen szerverben a nagy memóriakapacitás mellé, ami ideálissá teszi például nagyterhelésű adatbázisok és szerverkonszolidációs projektek számára.

Hatékonyabb lesz

A mikroarchitekturális fejlesztések közé tartozik, hogy a pénzügyi alkalmazások számára értékes osztási és gyökvonási teljesítményt jelentősen megnövekszik a szoftver újrafordításának igénye nélkül -- a gyorsulás extrém esetben akár az 50 százalékot is elérheti. Szintén említésre méltó fejlesztés a virtualizációs teljesítmény fokozása is a virtuális gépek közötti váltogatások számítási költségének csökkentése révén.

A fejlettebb gyártástechnológiának köszönhetően a Dunnington energiahatékonysága növekszik a Tigertonhoz képest, termikus kerete pedig továbbra is legfeljebb 130 watt. Az Intel csökkentett órajeleken kifejezetten energiahatékony, kisebb fogyasztású és hőfejlődésű változatok bevezetését is tervezi, vagyis várhatóak alacsony feszültségű, 50 wattos modellek is vékony rack- és blade szerverekbe.

A nagyteljesítményű magok adatéhségét csak korlátoltan csillapítani képes adatbuszok szűk keresztmetszete ellenére a hatmagos és hatalmas L3 tárral érkező Dunnington rendkívül ütőképesnek ígérkezik, a ráépülő szerverek egy sor iparági szabványos teljesítményrekodot döntöttek meg máris -- köztük az IBM nyolcfoglalatos x395 M2 kiszolgálója az x86-os konfigurációk között a világon elsőként törte át az 1 millió TpmC-s álomhatárt az online tranzakciókezelési teljesítményt vizsgáló TPC-C tesztben. Ilyen eredményt korábban csak felsőkategóriás RISC és Itanium szerverektől láthattunk.