A Stanford Egyetem képérzékelője három dimenzióban láthat

[CNet] A Stanford Egyetem kutatói mélységet adnának a világunkról készített képeknek: egy olyan képérzékelő szenzort fejlesztenek, mely nem csak a képeken megjelenő zajt csökkentené, hanem képes lenne érzékelni a képen megjelenő elemek közötti mélységkülönbséget is. Az új szenzor adataiból három dimenziós képek készíthetők.

Apró objektívek

Keith Glen Fife és kollégái egy olyan képérzékelőt fejlesztettek, mely részben különbözik a mai szenzoroktól. Míg a mai több megapixeles képérzékelők előtt egyetlen objektív rendszer található, a fényt a szenzorokra vetítve, itt magán a képérzékelőn kapnak helyet apró, 16-szor 16-os érzékelő blokkokat ellátó objektívek, melyek a kép egy-egy részletének megörökítését segítik.

Ebből következik, hogy blokkok külön-külön is rendelkeznek a kép egy-egy azonos részletével, az egymást átfedő információkból pedig szoftveresen érdekes adatokat lehet kibányászni, többek között a kép egyes részletei közötti mélységet. A szoftveres feldolgozás után tehát a 3 megapixeles prototípustól olyan képet kaptak a fejlesztpk, melynek részletei mélységgel is rendelkezhetnek.

Metaadat

A kutatók egyelőre nem készítettek speciális állományformátumot a szenzorral alkotott képekhez, de erre nem is feltétlenül van szükség, a mélységgel kapcsolatos információk ugyanis metaadatokként akár egy JPEG állományhoz is mellékelhetők. Az új megközelítés egyben csökkentheti a kisméretű érzékelők legnagyobb problémáját, a zajt is, hiszen a többször rögzített, azonos képrészlethez, pixelhez tartozó információkból könnyebb megállapítani az adott képpont valódi színét.

A speciális szenzor gyártása az apró objektívek integrálása miatt nem egyszerű feladat, de a mai fejlett technológiákkal nem is kivitelezhetetlen. Az újabb adatok szoftveres feldolgozása azonban jóval erőforrásigényesebb, mint a mai képekkel kapcsolatos feladatok, a kutatók szerint körülbelül tízszeres teljesítményre lesz szükség egy 3D-s szenzorral ellátott kamerában. A fejlődés utemét, a mai képérzékelő szenzorok teljesítményét látva ez sem okoz megoldhatatlan gondot.

A technológiának egyetlen valódi hátulütője van: mivel a szenzorok számtalanszor rögzítik ugyanazt a képrészletet, a végeredményként kapott kép valódi felbontása jóval alacsonyabb lesz, mint a szezor érzékelőinek összesített száma. Szintén probléma, ha sok a homogén felület: egy teljesen fehér fallal például a szoftver nem tud mit kezdeni.