Az EU-bővítés jelentős lehetőségeket ígér az informatikai iparág szereplői számára
[IDC] Az Európai Unió szombati, történelmi jelentőségű bővítésekor a tíz csatlakozó állam -- Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litváncia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia -- összesen 75 milliós népességgel és mintegy 423 milliárd eurónyi GDP-vel járul hozzá a közösséghez. Az esemény gazdasági, társadalmi és politikai jelentősége többek között az informatikai iparág szereplői felől is kitüntetett figyelmet érdemel.
Steven J. Frantzen, az IDC Group közép-európai, közel-keleti és afrikai régiójának alelnöke elmondta, hogy ez elmúlt években kivételes ütemben bővült a most csatlakozó országok informatikai és távközlési költekezése, mely lényegében néhány tényezőnek köszönhető. Hozzátette, hogy ezen országok azon törekvése, hogy úniós színvonalra emeljék nemzetgazdaságaikat és az ahhoz szükséges infrastruktúrát, rengeteg üzleti lehetőséget biztosít azon informatikai beszállítók számára, melyek megértik a helyi igényeket és segítenek a fejlesztések vezetésében.
A jelenlegi tagállamokhoz viszonyítva az új tagok lényegesen kevesebbet költenek informatikára, mind egy főre kivetítve, mind a GDP arányában. Ráadásul a költekezések nagy részét jelenleg még infrastrukturális befektetések teszik ki, például hálózatok kiépítése, szerverek és PC-k beszerzése. A hálózatra kötött PC-k és kiszolgálók penetrációjának emelkedésével azonban, ahogyan ezen piacok is egyre érettebbé válnak és belépnek a fejlődés következő, második fázisába, az informatikai kiadások hangsúlya az informatikai megoldások felé fog eltolódni. A szoftverek és szolgáltatások egyre nagyobb szeletet fognak kihasítani költségvetésekből, miközben a költekezés bővülése tovább gyorsul. Az IDC előrejelzése szerint csatlakozás után az újak informatikai kiadásai átlagosan 10 százalékkal fog bővülni éves szinten, néhány ennél lényegesen nagyobb ütemben bővülő szegmenssel.
A legnagyobb lehetőségekkel a vertikális piacok kecsegtetnek. Bár az egyes országok gazdasági struktúrája és informatikai költekezési képe mást mutat, jellemzően a termelőipar veszi ki legnagyobb részét költésekből, mely a külföldi tőkebefektetések kedvelt célpontja volt eddig és a posztszocialista nemzetgazdaságok talpraállásában és növekedésében központi szerepet játszott.
Szintén, mondhatni hagyományosan jelentős marad a távközlési iparág, mely informatikai kiadásainak hajtóerejét a telekommunikációs igények stabil növekedése és a piacok liberalizációja következtében fellépő új berendezések és támogató szolgáltatások iránti igény szolgáltatja. A harmadik legjelentősebb szektor a pénzügyi szolgáltatóké, melyek növekvő igényeit főként az egyre szigorodó állami szabályozás támasztja. Összességében elmondható, hogy az egyes piacok nagymértékben különböző és specifikus megoldásokat követelnek, melyek specifikus üzleti folyamatokhoz szükségesek a vállalati értéklánc mentén.
Frantzen hozzátette, hogy bár mindenki számára nyilvánvaló a lehetőségek megléte, a központi támogatásokért erős versennyel kell majd számolni más infrastrukturális projektek és az agrárium területéről. Véleménye szerint ez egy kissé lelassíthatja a fejlődést, néhány ország esetében 10 vagy akár 15 évet is felemésztve, mire felzárkózik ezen a téren. Azonban az is kétségtelen, hogy míg ezen országok átalakulása le nem zajlik, kiemelkedő lehetőségek mindig lesznek.