2013: Felfalta a magyar webet a Facebook

A közösségi web első éveiben nagyon nehezen alakultak ki a társas együttélést megkönnyítő szokások. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyes internetező rétegek menekülnek egymás elől, a korai befogadók folyamatosan és gyorsan ugrálnak az önkifejezést erősítő, gyenge kapcsolatokra építő közösségi és kommunikációs hálózatokban. Hosszasan lehetne sorolni azokat az alkalmazásokat, amiket világmegváltónak kiáltottak ki, de még egy-egy szűkebb réteget is csak rövid időszakokra voltak képesek megtartani.

Liebig Zsolt, a Yamm.hu alapítója a fejlesztés leállításával  kapcsolatban a HWSW-nek elmondta, szerinte nincs szó kudarcról, a Yamm.hu egy hobbi-projekt volt, ami a kezdettől fogva nyereséget termelt a hirdetéseken keresztül, de a korai szakaszban kialakult felhasználói és fejlesztői sajátosságok miatt az alapítók számára már nem csábító a továbbfejlesztés. Ugyan van szándék arra, hogy az adatbázist, a szolgáltatást az alapítók másnak átadnák, hiszen forgalomterelő képessége, főleg a fiatalabb korosztályban még mindig van, de a magyar piacon nehéz lenne találni olyan portfóliót, amibe beilleszthető volna.

Yamm: Nem kudarc, csak kis siker

Sok kisebb Twitterre épülő szolgáltatás az anyaszolgáltatás API-val kapcsolatos szigorításaira fogja a bukást, de a valóság Liebig szerint az, hogy ezek a kemény korlátozások kizárólag a 10-15 legnagyobb klienst érintik, akik már akkorára nőttek, hogy a Twitter számára is zavaróak lettek. A Yamm.hu az évek során egyetlenegy ilyen figyelmeztetést, riasztást nem kapott, az API lekérdezési limiteket egyik irányba sem érték el, a szolgáltatás fejlesztéséről nem ezért adnák fel.

A problémát elsősorban az jelenti, hogy a Yamm.hu alapjai Python nyelven lettek lerakva, a teljes kódhalmazon belül pedig közel 30 különböző megoldás található. Ezek közül némelyik nem fejlődik már, némelyik a frissítések során másképp kezdett együttműködni a többivel. Az eredeti fejlesztő, Biczó András azóta már a Facebook sorait erősíti, itthon pedig nehéz vagy drága lett volna megfelelő Python-fejlesztőt találni, mondta el Liebig.

Így idővel egyre több inkompatibilitás és egyéb hiba fordult elő, a lassulások, leállások is emiatt voltak. A tanulság, ami minden fejlesztő és termékmenedzser számára megfontolandó: nem feltétenül a legjobb képességű, legmodernebb programozási nyelvet, környezetet kell keresni egy új termékhez, hanem alaposan körül kell nézni, hogy melyik nyelvnél milyen ára van a fejlesztőknek. Még a jó specifikáció és dokumentáció sem ér sokat, ha csak nagyon drágán lehet továbbfejleszteni a terméket.

Rövid időre köti le a Twitter az átlag magyart

A másik ok, ami miatt a Yamm.hu-nak nem volt esélye felfutni, az a Twitter magyarországi helyzete. A szolgáltatást, mint sok másik hasonló webes terméket, teljes egészében felfalta itthon a Facebook. A több mint 4 millió magyar felhasználó csak itt lelhető fel ekkora tömegben, az összes többi közösségi platform niche-nek számít. Liebig szerint a magyar aktív twitterezők száma megragadt 30 ezer környékén, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek új tagok, hanem azt, hogy a növekedés üteme a lemorzsolódással azonos. Az iWiW is produkált hasonló stagnálást egy ideig 2009-ben, amikor a korai befogadók már özönlöttek át a Facebookra. A Twittert nagyon sokan kipróbálták itthon, de amikor hetekig írkál valaki, mégsem találja meg a közegét, nem kap válaszokat az üzeneteire, akkor természetes, hogy feladja.

Liebig szerint a Facebook sikerének kulcsa két fontos képesség: az egyik az, hogy valódi kapcsolatokkal operál, a tartalomszolgáltatás alapja is az ismertség és nem maga a tartalom. Mivel a közeli ismerőseinktől nem csak a számunkra érdekes, hanem többnyire mindenféle tartalmat megkapunk, ezért van esélyünk újat felfedezni. Nem szükséges megadni az érdeklődési köröket, nem kell meghatározni, hogy mi érdekel minket, a valódi baráti kör és a kattintási szokások ezt megrajzolják helyettünk. A másik ok pedig, hogy a Facebook-felhasználó bármilyen szerepet elképzelhet magának, azt megélheti, csinálhatja és nincs ráerőltetve semmilyen magatartás forma.

Minden karater kap szerepet a Facebookon

A Yamm.hu alapítója  szerint a Facebook-felhasználóknál nem “korszakok” vannak, amin átesnek, hanem különböző típusok vannak, amiket vicces képeken, ábrákon sokan meg is örökítenek. Van, aki egész nap idézeteket oszt meg, mások megállás nélkül lájkolgatnak minden, van, aki a társadalmi vitatkozó, de ne felejtsük el a játékosokat, saját életüket naplószerűen megosztókat sem. A rendszer jól kezeli ezeket a típusokat párhuzamosan és nagyon gyorsan, néhány egyszerű kapcsolóval saját igényekre formálható a felület.

Ezzel szemben például az Instagram nem egy kommunikációs eszköz, nehéz lenne azt mondani, hogy ez egy következő lépés a szöveg felől a vizuális kommunikációra. Az Instagram egy önkifejező, kreatív eszköz, ahol a szöveg, a lájkok, kommentek csak másodlagos szerepet töltenek be. Sokkal inkább jellemző, hogy a felhasználók saját naplójukat fotózzák, a személyiség definíciója a legtöbb profil, ami persze megtestesülhet művészi képekben, eseményekben, de éppen emberi interakciók naplózásában is.

A Foursquare és más geolokációs alkalmazások kapcsán is komoly probléma, hogy egy jól körülírható réteg használja őket, ami igaz még akkor is, ha ma már Magyarországon többen Foursquare-eznek, mint amennyien a Twittert használják. A szolgáltatás egyrészt értelmezhetetlen a fiatal iskolás korosztály számára, hiszen többnyire az otthonuk, iskolájuk, illetve meghatározott szórakozóhelyek közt ingáznak. Az ismerősök követése torz képet fest, hiszen amíg kevesek osztják meg, hogy épp merre járnak, addig a vékony, hiperaktív réteg aktivitása látszik. Az ajánlások, új helyek felfedezése is akkor működne igazán jól, ha nagyobb társadalmi bázis adná a mintát, kiegyenlítve a hipsterek, geekek, tinik által keltett torzításokat.

Egy közösségi oldal mind felett

2013-ra odáig jutottunk, hogy csupán egyetlen közösségi felület maradt, amiről üzleti és akár felhasználói értelemben is van értelme beszélni, ez pedig a Facebook. Nagyon sok funkciót nem lát el a legjobban, de a portálok tulajdonságát hordozza: megtalálható rajta keresztül egy kellően széles tartalomkínálat, jelen vannak nem csak a technológiailag fejlett rétegek, de a szomszéd néni, a nagyszülő és a kőműves is. A jelenlegi 4,4 milliós aktív magyarországi facebookozó réteg a teljes internetező bázis 70 százaléka, de a teljes lakosságnak is majdnem a fele.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Bizonyos közegekben “nem menő”, a techie-k esetleg már a Google+ felé kacsingatnak, az Index körüli közösségek a Tumblr-en tobzódnak, a tinik egy része a Twitter, Snapchat, WhatsApp, Instagram körül szédeleg, vannak, akik a klasszikus fórumokban ragadtak, sőt, még mind a mai napig van magyar IRC-s közösség is. A Facebook ennek ellenére nagyrészt lefedi ezeknek a közönségét is, ahogyan 1-2 éve jósolni lehetett, a Facebook vált a közösségi táptalajjá, a vertikális, tematikus szolgáltatások ide gyökerezhetnek.

Nincs külön online és offline világ

Visszatérve ennek a trendnek az okaira, fontos látni, hogy a különböző karakterek, viselkedésformák számára nyitott tér, illetve a valódi kapcsolatok digitális strukturálása és a széleskörű elterjedtség eljuttatta oda a webet, hogy már nem lehet egyáltalán megkülönböztetni a valóság további részeitől. Nincs online világ és offline világ, nem töltünk egy meghatározott időt internetezéssel, hanem az internet körüllengi az embereket. Folyamatosan adatokat fogadunk és szolgáltatunk különböző felületeken és szolgáltatásokon keresztül.

Ennek a folyamatnak elengedhetetlen sajátossága, hogy szegmentálttá válik a web, úgy, ahogyan szegmentált a világ. Kialakulnak és újra létrejönnek a stílusbeli, életkor szerinti vagy éppen társadalmi rétegek és földrajzi, nyelvi, kulturális különbségek. Az internet már nem egy massza, hanem a valósággal azonos módon felosztott felület. A különbség a mérhetőségben, a fizikai távolságok hiányában és egyéb technikai adottságokban érhető tetten, de nem viselkedésbeli és szociológiai értelemben.