Tárolópiaci stratégiák: feje tetejére állt a HP

A túlburjánzás a sorozatos felvásárlások történelmi öröksége, amelyet a HP vezetősége nem korrigált kikényszerített konszolidációval, a hozzáállás nagyjából mindig is úgy szólt: azt adunk el, amit éppen vesznek. A sodródás eredményeként a HP kínálatának nagyobb része mára élét vesztette a piacon. A valaha szebb időket megélt EVA és MSA tömböket jobbára a meglévő vevők vásárolják, ez a bázis azonban elkezdett kopni, az eladások pedig a tavalyi jelentős termékfrissítést ellenére is gyengélkednek és meredeken süllyedő pályára álltak.

Nagy, de mégsem teljes portfólió

A vállalat portfólióstratégiájának lényege tehát a régi rendszerek iránti kereslet kielégítése mellett a következő generációs architektúrák felfuttatása leginkább új ügyfelek és új infrastruktúraberuházások révén. A papíron még talán jól hangzó elképzelés megvalósítása azonban több sebből vérzik: a HP storage üzletága egyszerűen nem rendelkezik elegendő emberrel egy ekkora termékportfólió hatékony menedzseléséhez; az elvesztett EVA- és MSA-eladások konverziója más HP tárolókra technikailag semmivel nem könnyebb, mint egy rivális platformra váltani; a növekedési stratégia egyik alapját adó iSCSI-specialista Lefthand-eladások nem nőnek, sőt, az elmúlt negyedévek során csökkenésnek is indultak - ezzel éles kontrasztban áll a sokkal jobban fogyó Dell EqualLogic lendülete.

A HP jelenleg ott veszít rohamosan teret és piaci relevanciát, ahol korábban hatalmas sikereket aratott. Miközben a riválisok rengeteg pénzt, mérnöki erőforrást és marketing-erőfeszítést öltek abba, hogy vonzó és egyedi jövőképet vázoljanak fel az ügyfelek és partnerek számára arról, hogyan is kellene kinéznie a jövő adattárolásának, addig a HP-nak nem nagyon van olyan sztorija, amely hatással tudna lenni a piacra. A HP egy ideje a konvergens rendszerekre alapozza marketingjét, ez azonban inkább a szerverek által dominált történet, és az értékesítést is tipikusan a szerverek (és hálózati eszközök) határozzák meg, az adattároló kérdése másodlagos.

De nem csak az adatmenedzsment-sztori hiányzik, a HP portfóliója sem teljes: a vezető gyártók közül egyetlenként a cég nem kínál egységes (SAN NAS) vállalati tárolótömböt, ahogyan valójában általános célra megfelelő vállalati NAS platformja sincs - az IBRIX csak igazán nagy scale-out telepítésekben tudja kifutni magát, erősen párhuzamos feladatoknál. A jövőre nézve pedig az sem biztató, hogy a HP nem kínál objektumalapú tárolót sem, ami a következő fontos tárolótechnológiának tűnik, és ami az iparág várakozásai szerint robbanásszerű terjedés előtt áll.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Mindezek után nem csoda, hogy a korábban a cég erősségének számító középkategóriás (250 ezer dollárnál olcsóbb) tárolórendszerek terén a HP nem tud lépést tartani a piaccal, elsősorban a kis- és középvállalati szegmensekben, és ennek eredményeként a pénzügyi krízist követő elmúlt években jelentős részesedést veszített itt az olyan piackutató cégek adatai alapján mint az IDC vagy a Gartner.

A fegyver neve: 3PAR

Szerencsére nem minden borús a HP háza táján. A vállalat egy emlékezetes licitháború során, legyőzve a Dellt, 2010 őszén megszerezte a 3PAR-t, amely nagy teljesítményű, magas fokon automatizált és skálázódó SAN technológiájával tette magát ismertté a piacon. A 2,35 milliárdos felvásárlás valószínűleg a HP történetének egyik legjobb húzásának fog hamarosan bizonyulni, ahogyan nyilvánvalóvá válik majd a 3PAR rendszerek piaci ütőképessége. E mögött pedig szervezeti elkötelezettség is látható a HP részéről, a 3PAR vezető alkalmazottai ma kulcspozíciókat töltenek be a HP tárolóüzletágában.

A 3PAR SAN-technológiájának versenyképességét legjobban talán az mutatja, hogy a HP-ba történő integrációt követően rendkívül gyorsan megindult az eladások felfutása, méghozzá leginkább a felső-közép és csúcskategóriákban (a mainframe ESCON/FICON támogatása hiánya ellenére is). A HP bár eddig is értékesített csúcskategóriás tárolókat, az XP családja azonban valójába Hitachi-technológia, HP masnival és szoftverkörítéssel. Ha csúcskategóriás SAN-okról és üzletileg kritikus adattároló rendszerekről van szó, a HP korábban nem számított igazi klubtagnak az EMC, IBM és Hitachi mellett. Ez az elmúlt évben alapjaiban változott meg, ahogyan a 3PAR egyre nagyobb sikereket arat, elsősorban az EMC Symmerix pozícióinak támadásával.

Mitől is lehet érdekes a 3PAR InServ egy EMC Symmetrix, IBM DS8000, vagy Hitachi TagmaStore ügyfél számára? A válasz rövid és egyszerű: ellátja ugyanazokat a feladatokat, de olcsóban. Végeredményben egy pragmatikus vevő számára ez kell, hogy számítson. E mögött ugyanakkor természetesen nem egyszerű árverseny húzódik meg, és a beszerzési ár egy felsőkategóriás tárolótömb esetében egyébként is egy ötéves TCO tipikusan mindössze 20-30 százalékára rúg.

A költségeket empirikus adatgyűjtések alapján az üzemeltetés dominálja, azon belül pedig leginkább az adminisztrátorok költsége, valamint a szoftverlicencek és technikai támogatás ára. Utóbbi kettő elsősorban üzletpolitikai és tárgyalási pozíció kérdése, de mivel most a HP a kihívó, vevőként sokkal jobb esélyünk van alkupozícióba kerülni, különösen akkor, ha egy adott szektorban az első nyilvánosan citálható referenciaügyfelek tudunk lenni, aki például Symmetrixről váltott 3PAR-ra. A riválisok sokszor obszcén licencelési és 3 éven túli technikai támogatási gyakorlata mellett pedig a HP-nek nem eshet nehezére ezen a téren versenyezni.

Ami a rendszerfelügyelet jelentette többletterhelést illeti, amellyel az IT csapatoknak nap mint nap küzdenie kell, a 3PAR ezen a téren alapvető változást kínál. Az architektúra alapjaitól teljesen, hardveres szinten virtualizált és fürtözésre tervezett, aminek eredményeként nem csak az adatok, de a vezérlők terhelésének elosztása is kiegyensúlyozott. Az úgynevezett full-mesh vezérlőszervezéssel minden vezérlő részt vesz az összes LUN kiszolgálásában, és a vezérlők cache-ének tartalma is védett kereszttükrözéssel az esetleges meghibásodások ellen. Az adatok tárolása wide-striping formában történik, vagyis a LUN-ok akár merevlemezek százain terülhetnek szét. A virtualizációt hardveresen gyorsítja az egyedi tervezésű 3PAR ASIC, amely gondoskodik a teljesítményveszteség nélküli thin provisioningről.

Önálló, hatékony, kiszámítható

A végeredmény egy magas fokon autonóm, önoptimalizáló adattároló rendszer, amely a beállított szolgáltatási szinteket automatizáltan követi, további kézi beavatkozás igénye nélkül. Nincs szükség RAID-csoportok és LUN-ok megfeleltetésére, nincs szükség a hot-spotok figyelésére a rendszer újraegyensúlyozása érdekében, mindezt elvégzi a rendszer az architektúra működéséből fakadóan.

Ez a filozófia a teljes rendszert áthatja, például a thin provisioning sem igényli a LUN-ok csoportba szedését, és közös kapacitási poolok kialakítását, amelyen osztozhatnak. Ez nemcsak kapacitás-kihasználtságban nem optimális, de folyamatos monitorozást is igényel, nehogy egy adott pool kifusson a szabad tárhelyből. A LUN-ok mindig csak akkora fizikai tárhelyet foglalnak le maguknak a rendszerben, amennyi valós adat éppen található rajtuk, folyamatosan "lélegeznek". Logikai particionálással támogatott a társbérlős működés is, amikor a rendszergazda "homokozókat" hoz létre más IT-csapatok számára, amelyeken belül maguknak adminisztrálhatják a LUN-okat.

A 3PAR immár támogatja az SSD-ket (STEC) és a gyors dinamikus tárolórétegezést, amivel lehetőség nyílik  nagy kapacitású és olcsó SATA diszkek alkalmazására, miközben a teljesítmény még növekedhet is mindössze néhány százaléknyi SSD telepítésével. A tárolóiparban sajnos nagyon kevés a nyilvánosan elérhető tesztmérés, de a Storage Performance Council számára benyújtott adatok alapján a 3PAR rendszerek skálázódása, terhelhetősége és válaszideje kiváló.

Mindennek hozadéka, hogy a korábbi emberi erőfeszítések töredékéért cserébe egy folyamatosan magas szolgáltatási szintet hozó, egy rendszerben 8 vezérlővel 1,6 petabájt kapacitásig skálázódó rendszert építhetünk és üzemeltethetünk, valószínűleg a korábbi költségeknél sokkal alacsonyabb szinten. A további skálázódást a föderáció biztosítja: több 3PAR rendszer képes leállás nélkül mozgatni LUN-okat mozgatni egymás közt, ez a PeerMotion. Az architektúra egy további jelentős előnye, hogy egy-egy meghibásodás, például lemez vagy vezérlő kiesése marginális hatással van egy nagyméretű konfiguráció szolgáltatási szintjeire, mivel a rendszer dinamikusa újraosztja a terhelést, majd a kicserélt hardvert később viszonylag gyorsan, sokszor néhány tíz perc alatt teljesen bevonja a működésbe.

Látható, hogy a 3PAR igazán csak nagyobb telepítéseknél tudja megmutatni magát, nem véletlen, hogy a bevételek nagyobb része a felsőbb kategóriás T- és V-sorozatú modellekből folyik be. A HP jelentős sikereket ért már Európában is, elsősorban az IT-szolgáltató és telekommunikációs szektorokban, amelyeket dinamikus sokfelhasználós IT környezet és költségnyomás jellemez - az eladások üteme az idei első negyedévre ötszörösére gyorsult az egy évvel korábbihoz képest, és hamarosan már összemérhető lesz a rivális csúcskategóriás rendszerek forgalmával. A HP tehát bár nehéz időszakon megy keresztül a tárolóbizniszben, ha modern felsőkategóriás SAN a kérdés, a cégnek igenis van válasza, méghozzá nem is akármilyen.