Vihar-szigetre lecsapott a térerő
A mobilkommunikáció krízis esetén kulcsszerephez juthat, de az érintettek számától és koncentrációjától függően hamar csődöt mondhat az a technológia, amire egyébként a nap 24 órájában mindig számíthatunk. Ha nagy a baj, a szolgáltatók útnak indítják a felmentősereget, a négykerekű bázisállomást.
A Magyar Vöröskereszt által szervezett, hét nemzetközi tagszervezet, illetve a hivatalos szervek részvételével Dunaújvárosban a hét végén megtartott katasztrófavédelmi gyakorlat a sokat sejtető "VIHAR" (kód)nevet kapta, azután az egyébként nem létező sziget után, ahová a forgatókönyv szerint hatalmas vihar csapott le, és ahonnan kismamákat, csecsemőket, részeg fiatalokat és cuki kutyusokat kellett kimenteniük a résztvevőknek. Az alapsztori természetesen csak a képzelet szüleménye, amit mi sem támasztott jobban alá, mint a péntek délelőtti szikrázó napsütéses időjárás. A gyakorlatot ugyanakkor minden résztvevő véresen komolyan vette, hiszen a mentésben részt vevő több mint 300 fő koordinációját éppúgy gyakorolni kell, mint a stabil oldalfekvést. Ebben a koordinációban pedig kiemelt szerep hárul a mobilkommunikációra.
Csak egészség legyen, meg térerő!
Súlyos krízishelyzetek - természeti katasztrófák, terrorakciók, tömegbalesetek stb. - esetén a mobilhálózat életmentő szerephez juthat, nem feltétlenül csak azért, mert a károsultak főként ezen keresztül próbálnak segítséget hívni. A hivatalos szervek munkáját segítő önkéntesek, civil szervezetek helyszínen lévő munkatársai is többnyire mobilon tartják a kapcsolatot, vagyis a cellák ilyenkor rendszerint az átlagosnál jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak, terhelésük sokszorosára nőhet. A best effort jelleggel működő mobilhálózatoknál ez idővel komoly problémákhoz vezethet, mely mind a segítséghívást, mind a segítségnyújtást akadályozhatja.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Szerencsére egy mobilszolgáltatónak ma már több eszköz is a rendelkezésére áll ahhoz, hogy az ilyen helyzetekben megnövekedő forgalmat elvezesse - mondták el nekünk a Telenor szakemberei a dunaújvárosi katasztrófavédelmi gyakorlat helyszínén. A hálózat kapacitás-bővítése átterheléssel bizonyos mértékig a központból is elvégezhető, de ha továbbra is túlterhelt a rendszer, a helyszínre küldik a négy keréken guruló BTS-t, vagyis a mobil bázisállomást.
A mobil bázisállomásokat pont úgy kell elképzelni, mint a hagyományos, torony, vagy bármilyen építmény tetején lévő testvéreiket, csak a komponensek itt egy kifejezetten erre a célra átalakított, speciális furgonba (vagy kamionba) lettek beszerelve. A járműből kitolható pózna tetejére kerül a három szektorsugárzó antenna, a hálózati kapcsolatot biztosító mikrós átjátszó, a konténerben pedig az RRU-k és egyéb modulok lettek eldugva. Mióta a komponensek mérete a technológia előrehaladtával jelentősen csökkent, minden alkatrész belefér egy mentőautó méretű furgonba - tíz évvel ezelőtt ugyanehhez kamion kellett volna.
RRU-k a furgon belsejében, középen a póznával
A kritikus pont ezeknél az állomásoknál leginkább az antennamagasság, ami a kisebb méretű mobil BTS-eknél 10-15 méter lehet, de egy nagyobb, megfelelően letalpalt guruló alépítménynél már elérheti a 30 métert is. A magasság nem csak a terület megfelelő besugárzása miatt lehet meghatározó, a rendszer működéséhez ugyanis mikrós rálátás kell, a tízméteres pózna pedig már a nagyobb fák közül sem "lát ki", így a kisebb mobil BTS-ek jellemzően valamilyen magaslati ponton, vagy teljesen nyílt terepen vethetők be. A bevetés pontos helyét egyébként éppúgy a rádiós tervezőmérnökök határozzák meg, mint az újonnan létesülő bázisállomásoknál, hiszen egyebek mellett csúnya interferenciát okozhat, ha a mobil állomást találomra parkolja le a sofőr.
Többet dolgoznak a fesztiválszezonban
A mobil bázisállomások a felállítást követően ugyanúgy paraméterezhetők, mint a hagyományosak, vagyis a "megrendelő" igényei szerint nagyobb kapacitást allokálhat a szolgáltató beszédátvitelre, vagy éppen a 4G-s hálózatot erősíthetik, ha kell. Utóbbira ugyanakkor jellemzően nem vészhelyzetben van szükség, hanem például fesztiválhelyszínen, ahol a telenoréhoz hasonló mobil BTS-eknek már saját VIP-parkolójuk van.
Csakhogy míg egy tömegrendezvényen többnyire nem múlnak életek a mobilhálózat minőségén, addig katasztrófahelyzetben ennél valamivel árnyaltabb a kép, a mobil bázisállomások bevonása pedig számos - technológiából eredő - problémát felvet. Először is a mobil BTS-ek reakcióideje a mentőcsapatokhoz képest borzalmasan lassú: a kiállás az esemény bekövetkeztétől számítva akár egy napig is eltarthat, így a guruló bázisállomások leginkább elhúzódó katasztrófahelyzetek (pl. árvizek) esetén segíthetnek a mentésben.
A mobil bázisállomások ráadásul korántsem biztos, hogy ideális pozícióba tudnak kerülni, adott esetben lehetnek olyan helyszínek, ahol egyáltalán nem tudnak segíteni, vagy mert a katasztrófaterep egy polgári jármű számára megközelíthetetlen, vagy mert nem biztosítható a mikrós rálátás a közelből (arról már nem is beszélve, hogy vannak bizonyos időjárási helyzetek, amikor a mikró csődöt mond). Ilyen helyszíneken jellemzően amúgy semmilyen térerő nincs, szerencsére nagyobb, koordinált mentést igénylő események a legritkább esetben történnek ezeken a rádiós vakfoltokon.
Kolontáron összefogtak a szolgáltatók
Bár technikailag megvalósítható, mindig bonyolult egyeztetést igényel az is, hogy egy adott szolgáltató mobiltornyára versenytárs szolgáltató ügyfele is csatlakozni tudjon. Vagyis ami a 112-es segélyhívószám esetén triviális (nemzeti roaming), az nem működik alapbeállításként egy kihelyezett bázisállomás esetén. Ez elsősorban a mentésben részt vevő civilek számára okozhat olykor kommunikációs nehézségeket, ha éppen az adott szervezetet nem támogatja az ideiglenesen felállított BTS-t kiküldő mobilszolgáltató.
A nagyfiúk játékszere
Nem véletlen, hogy a hivatásos szervek részben a fentiek kiküszöbölésére saját, belső rendszert használnak, a TETRA-alapú Egységes Digitális Rádiótávközlő rendszert (EDR). Aminél egyébként rendszerszinten biztosítottak olyan funkciók, mellyel növelhető a hálózati lefedettség (repeater, gateway üzemmódok), azaz nagyon leegyszerűsítve akár egy helyszínen lévő esetkocsiból is lehet mobil bázisállomás az EDR-ben. Az EDR-nek emellett vannak számos, a mentés-koordinációt támogató egyéb funkciói (pl. csoporthívás, körözvényhívás, státuszüzenetek), a rendszert viszont csak a "nagyfiúk" használhatják, vagyis a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat mellett a katasztrófavédelem.
A krízishelyzetekben részt vevő civil szervezetek támogatása a rendelkezésre álló technológiákkal a mobilszolgáltatók részéről - a nyilvánvaló PR-érték mellett - ezzel együtt is elvitathatatlan szerepet kaphat az élet- és kármentésben, a helyszíni segítségnyújtásban, legyen szó mobil BTS-ek felállításáról, vagy a személyzet, befogadóhelyek kommunikációs eszközökkel való ellátásáról.