Felemás eredményeket hoz az AMD új csúcsprocesszora

Tegnaptól immár hivatalosan is kapható az AMD második generációs Threadripper sorozatának csúcsmodellje. A piaci rajttal párhuzamosan az első független tesztek is megérkeztek a 32 darab maggal felvértezett 2990WX-ről. Ezek alapján a 64 darab végrehajtószálat kínáló processzor sajátságos felépítése miatt felemás teljesítményre képes, az átlagosnál érzékenyebb a különféle alkalmazások erőforrásigényeire. Ennek köszönhetően bizonyos alkalmazásokban utcahosszal vezet az új processzor, míg másokban a vártnál lényegesen gyengébben teljesít.

A számok tükrében

A processzorok számítási teljesítményét és egyéb mérhető paramétereit többek között az AnandTech is megvizsgálta. Ahogy arra számítani lehetett, a nagyon sok (32+) szálon dolgozó renderelők megtáltosodnak a sok magot és relatíve magas órajelet kínáló processzorok mellett. Corona alatt a tizennyolcmagos Threadripper 2990WX 42 százalékkal bizonyult gyorsabbnak az Intel aktuális csúcsprocesszoránál, a Core i9-7980XE-nél. POV-Ray alatt picivel szerényebb volt a különbség, itt 39 százalékkal volt jobb az AMD a korábbi csúcstartónál. Mindent egybevéve elmondható, hogy renderelésben jelenleg verhetetlen az AMD új zászlóshajója, azt csupán a csúcs Epyc tudta felülmúlni egyetlen tesztben.

A (jellemzően) kevés szálon futtatható JavaScript kódok végrehajtási sebességét is vizsgálta az AnandTech. Ez a böngészési élmény miatt fontos, a hálózati kapcsolat sebessége után gyakorlatilag ettől függ a weboldalak megjelenítési sebessége. Az ezt vizsgáló Google Octane 2.0 tesztben a magasabb magonkénti teljesítménynek köszönhetően a Core i9-7980XE végzett az élen, a 2990WX pedig csak a tizenhatmagos márkatárs 2950X mögött végzett, az Inteltől nagyjából 11 százalékkal lemaradva.

Fájltömörítésben a formátumtól, alkalmazástól, valamint a csomagolandó fájloktól is nagyban függ a teljesítmény, emellett fontos a gyorsítótárak sebessége, illetve hierarchiája, valamint a memóriaelérés is. A WinRAR-nak nem tetszett az új AMD processzorok felépítése, a népszerű fájltömörítőben ugyanis igencsak lemaradt a 2990WX, amely mintegy 29 százalékkal bizonyult lassabbnak tizenhatmagos márkatársánál. AES kódolásban még szembetűnőbb volt a különbség, itt az első generációs Threadripper 1950X 74(!) százalékkal múlta felül az újdonságot.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Ennek megfelelően videótömörítésben sem vitézkedett az új csúcsmodell. A Handbrake tesztekben rendre alulmaradt tizenhatmagos elődjétől, bizonyos esetekben igencsak nagy mértékben. A különbség formátumtól függ, x264-ben mutatkozott nagyobb eltérés, itt egy esetben 45 százalékot vert az 1950X a 2990WX-re, HEVC mellett pedig 21 százalék volt a hátrány. Említésre érdemes, hogy mindeközben a Core i9-7980XE mindhárom tesztben az első helyen végzett.

Visszaüt a több lapkás dizájn

A hullámzó teljesítmény hátterében a Threadripper 2990WX meglehetősen egyedi felépítése, illetve hierarchiája áll. Ennek alapjai a szerveres Epyctől erednek, amely négy darab önálló lapkából épül fel. A több lapkából összelegózott processzorok koncepciójának számos előnye, na meg persze hátránya van. Ily módon lényegesen egyszerűbb a gyártás, négy kisebb lapkát sokkal könnyebb (jól) legyártani, mint egy nagy, monolitikusat, a kisebb egységekből pedig viszonylag rugalmasan alakíthatóak ki az egyes, különféle piacokat célzó termékek. A hátrányok közé sorolható a megfelelően gyors, alacsony késleltetésű és fogyasztású interkonnekt kifejlesztése és üzemeltetése, valamint a bonyolultabb, és így drágább tokozás.

Emellett kihívást jelent a lapkák közötti megfelelő adatáramlás megvalósítása, amely az ugyancsak négy darab lapkából felépülő Threadripper 2990WX esetében nem sikerült. Az AMD ugyanis a kompatibilitás megtartása miatt nem egyenrangúan kezeli a tokozásra ültetett lapkákat, a négyből ugyanis csak két darab rendelkezik közvetlen memória-hozzáféréssel, illetve PCI Express kivezetésekkel. Mindez azt jelenti, hogy a 32 magból 16 darab nagyobb késleltetéssel fér hozzá egyes erőforrásokhoz, amelynek gyakorlati hatását jól mutatják a különféle, jellemzően nagy memória-sávszélességet igénylő alkalmazások eredményei.

A koncepció másik hátránya a fogyasztásban ütközik ki, a lapkák közötti adatkapcsolatot biztosító Infinity Fabric, illetve a többi, minden lapkában megtalálható vezérlő igencsak komoly disszipációval rendelkezik. Az AnandTech mérései szerint teljes, 64 szálas terhelés mellett a fogyasztás nagyjából 36 százalékáért, azaz 61 wattért a processzormagokon kívüli különféle részegységek felelnek. Az Intel monolitikus, vagyis egylapkás felépítésű csúcsprocesszora esetében jelentősen eltér az arány, a Core i9-7980XE-nél csupán a disszipáció 22 százalékáért felel az úgynevezett uncore rész.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy hogy a harminckétmagos Threadripper elsősorban otthoni munkaállomásnak lehet jó választás, ám ezeknél is csak speciális felhasználási területeken, elsősorban rendereléshez. Ezen munkafolyamatokhoz ugyanis jellemzően nem helyeznek nagy terhelést a memória-alrendszerre, így nem ütközik ki a feljebb ecsetelt egyedi hierarchia hátránya. A 2990WX-szel szemben kiegyensúlyozottabb a kétlapkás, tizenhatmagos 2950X teljesítménye. A kisebb modell nem utolsó sorban lényegesen olcsóbb is (lesz), hisz míg ezért nettó 900 dollárt kér az AMD, addig a csúcsmodellért ennek épp dupláját, 1800 dollárt kell fizetni. A 2990WX már elérhető, a 2950X szállítását pedig augusztus utolsó napján kezdi az AMD.