Máris feladná a szerverpiacot a Qualcomm?

Már a technológiai igazgató, Dileep Bhandarkar is otthagyta a Qualcomm adatközpontos részlegét és egyúttal a vállalatot is. Az Intelt és a Microsoftot egyaránt megjárt, elismert szakember bő 5 évet követően fordított hátat a chiptervezőnek, hogy a jövőben saját vállalakozásában mélytanulásos fejlesztésekkel foglalkozzon. Bhandarkar távozása a sokadik arra utaló jel, hogy Qualcomm egy igen rövidre és nem túl maradandóra sikerült kiruccanást követően kiszáll az szerverplatformok piacáról. Azt egyelőre nem tudni, hogy ezzel milyen sorsra jut a már elkészült, az eddig látottak alapján versenyképes Centriq, de pletykák szerint egy ideje már zajlik a vevőkeresés.

Bhandarkart megelőzően az adatközpontos divíziót vezető Anand Chandrasekher is elhagyta a vállalatot, akinek helyére azóta sem jelentett be konkrét utódot a Qualcomm. Chandrasekher honfitársával közel egy időben érkezett a chiptervezőhöz a később Centriq néven ismerté vált szerveres projekt elindításához. A két szakember korábban évekig dolgozott együtt az Intelnél, míg Bhandarkar konkrét processzoros és lapkakészletes architektúrákon dolgozott, addig Chandrasekher inkább a különféle platformokért felelt, a processzorgyártónál eltöltött utolsó években pedig az okostelefonos-tabletes projektet vitte. Utóbbi végül az Intel egyik legnagyobb fiaskójaként vonult be a történelembe. A Chandrasekher divíziója által ingyen kínált processzorokkal nagyjából 17 milliárd dollárt égetett el a vállalat maradandó sikerek nélkül.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Jelen állás szerint tehát nagyon úgy fest, hogy Chandrasekher a Qualcommnak sem hozott nagyobb szerencsét. Pedig a platform versenyképesnek látszott. A tavaly novemberben bemutatott termékek alapján még úgy tűnt, hogy még sosem mutatkozott ilyen jó esélye ARM-os tervezőcégnek arra, hogy megkapaszkodjon az Intel által uralt piacon. A bemutató során a Qualcomm elmondta, hogy akadnak érdeklődők megoldására, az Alibaba, és az ARM-os világgal már korábban bepróbálkozott (Moonshot) HPE épít a Centriqre. Ezek mellett a Google is a Microsoft is rajta volt az érdeklődők listájén, utóbbi már hónapokkal korábban pedzegette, hogy a Project Olympus keretein belül a Qualcomm fejlesztését is kipróbálja.

Ezzel szemben a Centriq mindmáig nem került ki a nyílt piacra, a processzorokra így továbbra sem építhet bárki szervereket, amely értelemszerűen nagyban befolyásolja az értékesítéseket, illetve a platform jövőjét. A jelenség hátterében valószínűleg az elbocsátások állnak, a két vezető beosztású szakember mellett ugyanis még a divízió létszámának nagyjából felét jelentő 280 főt is elbocsátott a Qualcomm, amely komoly átalakításokat sejtett. A Bloomberg korábban már beszámolt róla, hogy a chiptervező eladná a részleget, jelen állás szerint azonban az sem zárható ki, hogy átalakított szervezeti struktúrával egy, a kíniakkal közösen működtett vegyesvállalatként működik tovább az adatközpontos részleg, pontosabban annak maradéka.

x86 vagy ARM? Az innováció már továbbállt

Míg a régi szereplők azon versengenek, hogy szerveres környezetben az ARM vagy az x86-os utasításarchitektúra tud hatékonyabb lenni, addig a szoftverfejlesztők már tovább is álltak. Az új generációs számítási feladatokhoz ugyanis ezek az ISA-k és jelenlegi hardveres implementációk alkalmatlanok: egy-egy AI-modell futtatására, a modellek tréningjéhez és hasonló feladatokhoz ugyanis a dedikált gyorsítók sokkal-sokkal jobban passzolnak. Hogy ez a dedikált gyorsító pontosan micsoda, azt a feladat és az optimalizáció válogatja: van, ahol az Nvidia-féle Tensor Core teljesít jól, van, ahol a Google-féle TPU a leghatékonyabb, míg egyes feladatokat az akár röptében újrahuzalozható FPGA futtat gyorsabban.

A sebességváltás pedig nem elhanyagolható, ezek az egzotikus mikroarchitektúrák akár több nagyságrenddel is gyorsabbak a klasszikus alkalmazásprocesszoroknál, ami épp elég ahhoz, hogy a nagy felhős szolgáltatók, a hyperscale-erek már nagy tételben fogadjanak ezekre. Jelen állás szerint ahol a teljesítmény kritikus és a fogyasztás-teljesítmény mutatóban kimagaslót kell alkotni, ott sem az x86 sem az ARM nem rúg labdába. De lehetünk szigorúbbak is: a hagyományos szereplők egyike sem rúg labdába, sem az Intel, sem az AMD, sem a Qualcomm, sem a többi szereplő nem mozdult ebbe az irányba elég gyorsan. Az Intel nyilván érzi a veszélyt, ezért pánikmódban megvásárolta az FPGA-kban utazó Alterát, így legalább valamilyen releváns kompetenciája már van házon belül.

Ahol azonban az ARM igen nagyot szakíthat, az a hallatlan rugalmasság: az architektúra, azt azt körülvevő implementációk (kiegészítő áramkörök, stb.) és a licencelési környezet lehetővé teszi, hogy a gyártók legózzanak és igény szerint rakjanak össze chipeket. Az ARM magok teljesítménye már most is bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy TPU mellett másodhegedűsként működjenek és elfuttassák az operációs rendszert, a hypervisort és a konténeres infrastruktúrát. Ha ez párosítható olyan gyorsítóval (ideális esetben lapkán belül), amely a megrendelő számítási feladatát ideálisan hajtja végre, az hatalmas előny lehet az ARM-os gyártók oldalán.