Optikai vagy fénysebességű?
Pénteki délutáni kis színes: egy fejlesztő utánajárt, hogy milyen sebességgel utaznak a bitek az USA keleti és nyugati partjai között.
Bár ahol csak lehetőség van rá, ma már igyekeznek a lehető legalacsonyabb késleltetést biztosító optikai kapcsolatokat kiépíteni a világháló infrastruktúrájában, mindez még nem jelenti azt, hogy a hálózat egészén fénysebesség közeli tempóval száguldanának a bitek. Ennek próbált utánajárni Wesley Aptekar-Cassels, a fejlesztőnek ugyanis szöget ütött a fejébe egy mondás, amely szerint az adatcsomagok a fénysebesség átlagosan nagyjából 80 százalékával utaznak a hálózaton. Mint végül kiderült, az állítás ebben a formában nem állja meg a helyét.
A programozó egy egyszerű méréssel próbált utána járni az igazságnak, amihez a ping utasítást hívta segítségül. A triviális kis alkalmazással könnyen tesztelhető a hálózat elérhetősége és késleltetése, az ugyanis egyszerű adatcsomagokat küld a kiválasztott célgépnek, amelyekre választ vár, ez utóbbi visszaérkezéséig szükséges időt (tehát a csomag végigfutását) pedig megjeleníti. Wesley Aptekar-Cassels szervere Los Angelesben található, a programozó pedig New Yorkban él, amely nagyjából 7930 kilométeres oda-vissza távot jelent. A csomag retúrjegyes utazása 80,1 milliszekundumot vett igénybe, amely átszámolva 99 000 000 méter/szekundumos sebességet jelent. Ez a vákuumban mért fénysebesség (299 792 458 m/s) körülbelül 33 százaléka, az optikai kábelekkel elméletileg elérhető, a törésmutató miatti alacsonyabb, 204 218 296 m/s sebességnek pedig 48 százaléka.
Bár a fejlesztő már utóbbi értéket is meggyőzőnek tartotta, az említett 80 százaléktól ez még messze állt, ezért Aptekar-Cassels tovább folytatta a méréseket. Első ötlete az volt, hogy a traceroute paranccsal kinyeri a Los Angelesben elhelyezett szerver és a közte található állomások listáját, majd megméri és összeadja azok geolokációja közötti távolságokat. Ez pontosabb képet adhat, hiszen a csomagok (nyilván) nem légvonalban haladnak.
Szerencsére azonban ennél van egyszerűbb mód is, az amerikai AT&T telekommunikációs szolgáltatónak hála ugyanis bárki számára látható a cég egyes node-jai közötti késleltetés. Ez alapján Los Angeles és New York között 63 milliszekundumos az érték, amely az üvegszálban elérhető csúcssebesség 62 százalékát jelenti. A leggyorsabb kapcsolat Denver és Chicago között van, itt 154 500 000 m/s-os tempóval száguldanak a csomagok, amely az elméleti maximum 76 százalékát jelenti. Érdekesség, hogy a szolgáltató transzatlanti, Washington-Frankfurt vonalán 90 milliszekundum a késleltetés.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A különbségeket minden bizonnyal az egyes node-ok eltérő felépítése eredményezi, vagyis, hogy a különféle hálózati eszközök mekkora része alkalmaz optikai kapcsolatot, illetve pontosan milyen képességűek az rendszerben szereplő egyes elemek.