Villámgyors, 64 terabájtos SSD-t villantott a Seagate
A jövő év elejére datált meghajtó nem csak hatalmas kapacitást, de acélos tempót is ígér.
Hatalmas kapacitással és nem kevésbé szerény sávszélességgel kecsegtet a Seagate egyik jövőre érkező vállalati SSD-je. Az egyelőre csak prototípusban létező meghajtó ugyanis 64 terabájt tárhely mellé másodpercenként legfeljebb 13 gigabájtos szekvenciális átviteli sebességet ígér. A PCI Express csatolós NVMe SSD bár forradalmi technológiát nem mutat be, néhány felhasználási területre így is jó választás lehet majd, például adatbázis-optimalizációhoz, online tranzakciók feldolgozásához (OLTP), szoftveresen definiált tárolókhoz, vagy virtualizált asztali környezethez (VDI).
Az egyelőre elnevezés nélkül futó fejlesztés felépítése tehát nem új keletű, a tervezőcég nem fejlesztett egyedi vezérlőt termékéhez, a fénysebességhez közeli tempó eléréshez csupán egy régi megoldást vetett be a Seagate. A kártya-SSD áramkörére ugyanis összesen nyolc darab M.2 SSD-t került, amelyek egy központi PCI Express switch segítéségével kapcsolódnak össze. Ez a gazdavezérlő felé tizenhat 3.0-s sávon keresztül biztosítja az adatkapcsolatot, ami körülbelül 15,8 GB/s-os elméleti maximum sávszélességet jelent.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
A párhuzamosítás egyáltalán nem ördögtől való az SSD-k világában, a meghajtók (memória)vezérlői alapvetően több, jellemzően 8 csatornát kínálnak, amelyekhez különálló NAND lapkák vagy chipek kapcsolódnak, a kontroller ezeket összefogva préseli ki az esetenként már akár 3000 MB/s feletti (szekvenciális) olvasási sebességet. A Seagate megoldása erre tesz rá egy lapáttal, nyolc önálló SSD-t, illetve azok egyes vezérlőit RAID-del összefogva párhuzamosítja tovább a rendszert.
Az egyelőre nem világos, hogy a RAID a meghajtó vagy az operációs rendszer szintjén valósul-e meg. Előbbi hátulütője, hogy ezzel egy újabb chipet, illetve megfelelő firmware-t kell az SSD-re integrálni, utóbbi esetben viszont a megfelelő szoftveres támogatás jelenthet bökkenőt. A RAID támogatás ugyanis például VMware esetében hiányzik, így a rendszer különálló meghajtóknak ismeri fel az ilyen meghajtók esetén összedrótozott egyes SSD-ket, ami miatt nem lehet kiaknázni a termék képességeit.
Az elmúlt pár évben láttunk már néhány hasonló felépítésű terméket, például az Inteltől. A lassan öt éve megjelent 910-es sorozat is PCI Express hidat és hagyományos NAND-vezérlőket használt, a legfőbb különbség annyiban merült ki, hogy ez a modell még SAS csatolós kontrollereket fogott egy csokorba, és ültetett egyetlen áramkörre. A Seagate prototípusához inkább a Kingston DCP1000 hasonlít, az ugyanakkor lényegesen szerényebb, 3,2 terabájtos csúcskapacitást és legfeljebb másodpercenként 6,8 gigabájtos szekvenciális olvasási sebességet kínál, az utóbbihoz szükséges RAID pedig az operációs rendszer szintjén valósul meg.