Szerző: Asztalos Olivér

2017. augusztus 15. 09:30

Villámgyors, 64 terabájtos SSD-t villantott a Seagate

A jövő év elejére datált meghajtó nem csak hatalmas kapacitást, de acélos tempót is ígér.

Hatalmas kapacitással és nem kevésbé szerény sávszélességgel kecsegtet a Seagate egyik jövőre érkező vállalati SSD-je. Az egyelőre csak prototípusban létező meghajtó ugyanis 64 terabájt tárhely mellé másodpercenként legfeljebb 13 gigabájtos szekvenciális átviteli sebességet ígér. A PCI Express csatolós NVMe SSD bár forradalmi technológiát nem mutat be, néhány felhasználási területre így is jó választás lehet majd, például adatbázis-optimalizációhoz, online tranzakciók feldolgozásához (OLTP), szoftveresen definiált tárolókhoz, vagy virtualizált asztali környezethez (VDI).

Az egyelőre elnevezés nélkül futó fejlesztés felépítése tehát nem új keletű, a tervezőcég nem fejlesztett egyedi vezérlőt termékéhez, a fénysebességhez közeli tempó eléréshez csupán egy régi megoldást vetett be a Seagate. A kártya-SSD áramkörére ugyanis összesen nyolc darab M.2 SSD-t került, amelyek egy központi PCI Express switch segítéségével kapcsolódnak össze. Ez a gazdavezérlő felé tizenhat 3.0-s sávon keresztül biztosítja az adatkapcsolatot, ami körülbelül 15,8 GB/s-os elméleti maximum sávszélességet jelent.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

A párhuzamosítás egyáltalán nem ördögtől való az SSD-k világában, a meghajtók (memória)vezérlői alapvetően több, jellemzően 8 csatornát kínálnak, amelyekhez különálló NAND lapkák vagy chipek kapcsolódnak, a kontroller ezeket összefogva préseli ki az esetenként már akár 3000 MB/s feletti (szekvenciális) olvasási sebességet. A Seagate megoldása erre tesz rá egy lapáttal, nyolc önálló SSD-t, illetve azok egyes vezérlőit RAID-del összefogva párhuzamosítja tovább a rendszert.

Az egyelőre nem világos, hogy a RAID a meghajtó vagy az operációs rendszer szintjén valósul-e meg. Előbbi hátulütője, hogy ezzel egy újabb chipet, illetve megfelelő firmware-t kell az SSD-re integrálni, utóbbi esetben viszont a megfelelő szoftveres támogatás jelenthet bökkenőt. A RAID támogatás ugyanis például VMware esetében hiányzik, így a rendszer különálló meghajtóknak ismeri fel az ilyen meghajtók esetén összedrótozott egyes SSD-ket, ami miatt nem lehet kiaknázni a termék képességeit.

Az elmúlt pár évben láttunk már néhány hasonló felépítésű terméket, például az Inteltől. A lassan öt éve megjelent 910-es sorozat is PCI Express hidat és hagyományos NAND-vezérlőket használt, a legfőbb különbség annyiban merült ki, hogy ez a modell még SAS csatolós kontrollereket fogott egy csokorba, és ültetett egyetlen áramkörre. A Seagate prototípusához inkább a Kingston DCP1000 hasonlít, az ugyanakkor lényegesen szerényebb, 3,2 terabájtos csúcskapacitást és legfeljebb másodpercenként 6,8 gigabájtos szekvenciális olvasási sebességet kínál, az utóbbihoz szükséges RAID pedig az operációs rendszer szintjén valósul meg.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról