Kis lapkamérettel megy nagyot az új iPad Prók processzora
Az Apple A10X meglepően kis terület mellett állít fel új, házon belüli sebességrekordokat.
Érdekes részletek láttak napvilágot a közelmúltban bemutatott új iPad Pro táblagépek processzoráról, az Apple A10X-ről. A TechInsights információi szerint a lapka kifejezetten apró, az Apple táblagépekhez készített eddigi dizájnok közül eddig a legkisebb, sőt, még iPhone-okhoz tervezett A9-nél és A10-nél is kisebb. Mindezt ráadásul úgy érte el az Apple, hogy a processzormagok számát kettőről hatra (3+3), a hozzájuk kapcsolódó másodszintű gyorsítótár méretét pedig 3-ről 8 megabájtra növelte. Az ennek ellenére is csökkenő lapkaméret a TSMC 10 nanométeres gyártástechnológiájának köszönhető, amely jelenleg a tömeggyártásban elérhető félvezetőeljárások közül a legnagyobb tranzisztorsűrűséget kínálja.
A TSMC fejlesztésének hála a közvetlen előd A9X-hez képest számottevően kisebb az Apple legújabb processzora, míg a 2015 őszén bemutatkozott chip 147 négyzetmilliméter, addig az A10X nagyjából 35 százalékkal kevesebb helyet foglal, a lapka területe mindössze 96 négyzetmilliméter. A korábbi legkisebb, iPadekhez tervezett processzornál az A6X-nél is kevesebb helyet foglal az A10X, a 2012-ben bemutatkozott 32 nanométeres lapkánál 22 százalékkal kisebb területű a legújabb Apple dizájn. Végül, de nem utolsó sorban a tavaly ősszel megjelent A10-nél is kisebb az A10X, az iPhone 7 processzorához képest 24 százalékos a különbség, tehát nem csak az Apple tabletes megoldásaihoz viszonyítva tekinthető kicsinek a lapka.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Mindez a már említett 10 nanométeres eljárásnak köszönhető, amely az idei év elején állt tömegtermelésbe. Új technológiájával a 2014-ben bemutatkozott 20 nanométer óta először kínál nagyobb tranzisztorsűrűséget a tajvani bérgyártó, ugyanis a 16 nanométerre keresztelt eljárás csupán az előd 20 nanométert egészítette ki FinFET tranzisztorokkal, tehát az egységnyi területre levetített tranzisztorszám nem változott az A9 és az A9X esetében. Ezt is figyelembe véve a 20/16 nanométeres lapkákhoz képest, azonos tranzisztorszámot figyelembe véve nagyjából 45 százalékkal csökkent a lapkaterület.
Mindez elsőre még jól hangozhat, ugyanakkor az egységnyi tranzisztorra levetített legkedvezőbb költségmutatóval rendelkező 28 nanométer óta lassan de biztosan növekszenek a költségek. Ennek egyik oka, hogy az egyre kisebb csíkszélességekez már hárommenetes (vagy akár négymenetes) levilágítás szükséges a rétegek előállításához. Emiatt az eljáráshoz szükséges maszkok száma másfélszer, vagy akár kétszer is több lehet, a kétszeres levilágításhoz alkalmazott, körülbelül 60 maszkhoz képest 90, vagy akár ennél több (drága) komponensre is szükség lenne. Ennek triviális hátránya, hogy a lapka elkészítéséhez szükséges idő a menetek számával arányosan nő, ráadásul a több maszk már önmagában jelentősen emeli a költségeket, egyszóval hiába csökken az adott processzordizájnhoz szükséges szilícium mérete, ha közben a megmunkálás egyre nagyobb költségekkel jár.
Kicsi a bors
A területnél és a tranzisztorsűrűségnél sokak számára fontosabb kérdés a számítási teljesítmény. Az Ars Technica tesztje szerint ezen a területen most sem kell szégyenkeznie az Apple legújabb fejlesztésének. A vállalat által közölt szűkszavú adatok CPU oldalon 30, GPU oldalon pedig 40 százalékos előrelépésről szóltak, amiből nem derült ki, hogy előbbibe az Apple belekalkulálta-e a plusz processzormagot, illetve történt-e változás órajel terén. Az említett tesztből kiderült, hogy a magfrekvencia nem változott számottevően, az A9X-hez képest szerény 5 százalékkal, 2,38 GHz-re nőtt az érték.
Ennek ellenére az egyszálas Geekbench tesztben az integer műveletek tempója 19,3, a lebegőpontos végrehajtás pedig közel ugyanennyivel, 19,6 százalékkal ugrott meg, ami valószínűleg az egyetlen nagy, 8 megabájtos L2 gyorsítótárnak köszönhető. Többszálas végrehajtás esetében még nagyobb az ugrás, a harmadik magnak hála 81 és 83 százalékos az gyorsulás a szóban forgó két teszt esetében. A szintetikus mérések mellett JavaScript tesztet is lefuttatta az Ars Technica, amelyben 969 milliszekundumos eredményt ért el az A10X-szel szerelt iPad Pro. Ez az előző generáció eredményét 23,5 százalékkal múlja felül, miközben a tavaly bemutatott MacBook Pro végrehajtási idejétől csak hajszállal marad el, a különbség mindössze 12 milliszekundum a Skylake processzorral szerelt notebook javára.
Az előrelépés grafikus teljesítményben sem maradt el, ezen a téren óriási, 70-80 százalékos ugrást hozott az Apple A10X, ami különösen annak tükrében meglepő, hogy a GPU klasztereinek száma nem változott, maradt az A9X-nél bemutatott 12 egység. A tetemes gyorsulás minden bizonnyal az újabb mikroarchitektúra és/vagy a magasabb órajel számlájára írható, amelynek mértékét valószínűleg az ősszel bemutatkozó új iPhone-hoz tervezett Apple A11 is megörököli majd.