Espressóval ad lendületet hálózatainak a Google
Felvázolta új peering edge architektúráját a Google, az Espresso névre hallgató rendszer hatékonyabb és rugalmasabb hálózatokat ígér. Már a vállalat forgalmának ötödéért az új megoldás felel.
Egyre inkább lefőni látszik a Google SDN stratégiája, a keresőóriás a The Linux Foundation által megrendezett Open Networking Summiton mutatta be SDN rendszereinek legújabb alappillérét, amelyből nem csak saját, Google-natív szolgáltatásai, de a Google Cloud ügyfelek alkalmazásai és a felhasználók is profitálhatnak.
Az, hogy a cég igyekszik a hagyományos routerláncokról egyre inkább az SDN-ek, azaz a szoftveresen meghatározott hálózatok felé helyezkedni nem titok, hiszen a vállalat összetett szolgáltatásait a "tradicionális" infrastruktúra egyre kevésbé képes hatékonyan kiszolgálni. A helyzet komplexitását a Google kapcsolódó blogposztjában a valós idejű, hangalapú kereséssel illusztrálja. Ahhoz, hogy a Google Assistant megfelelő felhasználói élmény mellett meg tudja válaszolni a neki feltett kérdéseket, alacsony késleltetésű kapcsolatra van szükség a felhasználó készüléke és a Google hálózatának pereme között, illetve a hálózat határa és az adott feladatért felelős adatközpont között is. Utóbbiakon belül akár több ezer önálló szervernek kell információt cserélnie egymással, hogy az adott nyelven megkapott hanganyagot értelmezze, majd a kapott szöveget egy másik klaszternek továbbítsa, amely aztán kikeresi az ahhoz kapcsolódó találatokat az online tartalmak valós időben frissülő indexéből - ezeket aztán a rendszer visszajuttatja a készülékre.
Hasonló lekérdezésekből pedig a vállalat tekintélyes felhasználói bázisa akár másodpercenként több ezret is generál világszerte, ennek kiszolgálásához pedig nagyon izmos hálózatra van szükség. Google hamar rájött, hogy az igényeinek megfelelő, jól skálázható rendszer jelenleg nincs a piacon, így házon belül kezdett fejlesztésekbe, amelyek már több mint tíz éve zajlanak. Noha ennyi idő alatt a felhasználói bázis és sok más tényező is sokat változott, az alapvető tervezési irányelv ugyanaz maradt, egy nagyszabású, elosztott rendszer építése, amely ugyanarra a vezérlőinfrastruktúrára épít, amelyet a Google számítási és tárolórendszereihez fejlesztett.
Ezeknek a törekvéseknek eddigi kicsúcsosodása az Espresso: a peering edge architektúrát a vállalat két éve használja élesben, az a Google SDN stratégiájának negyedik oszlopa, amely a más, külső hálózatokhoz való csatlakozást hivatott lehetővé tenni a körülményekhez képest elérhető legnagyobb hatásfok mellett.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A stratégia első pillére egyébként a Jupiter volt, egy olyan adatközponti interconnect, amely több mint 100 ezer szerver támogatására képes, továbbá másodpercenként egy petabites összesített sávszélességet biztosít a vállalat szolgáltatásainak. A terület második fontos támasza a B4, egy privát WAN, amely a világszerte elhelyezkedő adatközpontok közötti kapcsolatokért felel, kiemelkedő sávszélesség és minimális késleltetés mellett. Ezzel a cég mérnökei valós időben férhetnek hozzá a különböző helyszíneken tárolt adatokhoz, legyen azok fizikai helyzete bárhol a bolygón. A harmadik muskétás az Andromeda, egy hálózatfunkció-virtualizációs stack, amellyel a natív Google alkalmazásoktól a Google Cloud Platformon futó konténerekig és virtuális gépekig hasonló kezelést és funkciókat tesz elérhetővé.
Az Espresso két fontos újítással egészíti ki a létező rendszert. A megoldás elsőként lehetővé teszi, hogy a vállalat dinamikusan kiválassza, honnan szolgálja ki az egyes felhasználókat, annak alapján, hogy a cég által használt végpontok közötti kapcsolatok éppen hogyan teljesítenek. Ahelyett, hogy a cég a szokott módon, egy az IP címük vagy épp a DNS-névfeloldójuk IP címe alapján meghatározott statikus ponton kapcsolódna a felhasználókhoz, inkább az aktuális teljesítményadatok alapján választja ki a csatlakozás útvonalát, hogy a lehető leggyorsabb kapcsolatot hozhassa létre bármilyen körülmények között. A rendszer így a Google vagy épp a külső felek hálózatain kialakuló torlódásokra is valós idejű reakciót tesz lehetővé, jelentősen javítva a Google szolgáltatásainak teljesítményét, illetve rendelkezésre állását is, a hagyományos, routerekre építő protokollokhoz képest.
Az újítás másik fontos képessége, hogy azzal a forgalomkezelés logikája és vezérlése leválasztható az egyedi routerekről. Az Espressóval a különböző adatcsomag-streamek kezeléséhez és elemzéséhez a cégnek nem kell önálló routerekre hagyatkoznia, ehelyett a feladatot egy elosztott rendszerre bízhatja, amely az aggregált adatokat gyűjti össze. Az egyes adatfolyamok elemzéséhez a vállalat átfogó számítási infrastruktúráját is bevetheti, összevetve az eredményeket a felhasználó által éppen használt alkalmazásból érkező visszajelzésekkel.
Az Espresso tehát az elmúlt két évben már élesben zakatolt, és a Google peering edge architektúrájának egyre nagyobb részét teszi ki. Jelenleg a vállalat összes forgalmának 20 százaléka halad át az új rendszeren, ez az arány azonban folyamatosan növekszik. A Google-é a világ egyik legnagyobb peering felülete, ami nem meglepő, hiszen a cég a teljes internetes adatforgalom több mint negyedéért felel. Az Espresso a keresőóriás várakozásai - és eddigi tapasztalatai - szerint a hagyományos hálózatoknál nem csak nagyobb hatékonyságot, de sokkal jobb skálázhatóságot és jóval rugalmasabb kialakítást hoz a cégnek.