Kipróbáltuk: Huawei Mate 9

Különösen kedvező körülmények között rajtolhatott el idén a Huawei hagyományosan év végéhez közeledve bemutatott, Mate zászlóvivőjének legújabb generációja. A nagyméretű csúcstelefonok között versenybe szálló Mate 9 két legfőbb riválisának egyike már röviddel a rajtvonal után elvérzett - ez volt a Samsung szép reményekkel induló, de szó szerint hamvába holt Galaxy Note7 készüléke, amelyet a gyártó visszahívott a piacról. A másik fő versenytársat az iPhone 7 Plus jelentette, ez a készülék azonban ugyancsak sok vásárlónak csalódást okozott, miután nem hozott lényegi újítást a tavalyi 6s modellekhez képest, ráadásul a tervezők az audio jack csatlakozót is kigyomlálták. A Mate 9-nek tehát idén remekül megágyazott a piac, a kezdeti lendületre pedig egy lapáttal az előző generáció sikere is rátesz, a kérdés már csak az, sikerül-e a cégnek a szerencsés hátszelet befognia a vitorlába.

Első blikkre határozottan igen, még ha a zászlóshajó vitorlája tavaly óta kissé össze is zsugorodott: a Mate 9 kijelzője az elődéhez képest egy leheletnyivel kisebb, 6 helyett 5,9 hüvelyk. Ezzel persze az eszköz még mindig a legnagyobb nyugalommal sorolható a nagyméretű panellel szerelt okostelefonok közé - amelyeket őseink valamikor "phableteknek" tituláltak - az igazán érdekes tulajdonsága ugyanakkor az, hogy a telefont kézbe véve a nagy méret nem tűnik fel. A kijelzőt övező keretek rendkívül vékonyak (még ha a gyártó nem is tűntette el őket annyira,  mint a Note7-nél), a tekintélyes panel méreteihez képest egy kézzel is viszonylag kényelmesen kezelhető. Ralinavigátorkodás közben a rázósabb pályaszakaszokon, netán a tömegközlekedésen zötykölődve azért érdemes lehet inkább óvakodni az egykezes zsonglőrködéstől.

A telefon külsejét tekintve a legfeltűnőbb újítás a Mate 8-hoz képest, hogy a hátlapon itt is megjelenik a gyártótól már ismert dupla kamera, amelyen akárcsak a P9 csúcsmodellen, ott virít a Leica logó is - annyi különbséggel, hogy a két szenzor itt nem egymás mellett, hanem egymás fölött helyezkedik el. A készülékház maradt alumínium, noha a matt anodizált hátlapot egy fényes felület váltja fel. Ez a szerencsétlenebb vágású zsebekből ugyanolyan könnyen kicsúszhat mint a matt felületű hátoldallal szerelt előző generáció, azonban a fényes ívelt hátlap valamivel jobb tapadást biztosít. A formaterv maga egyébként nem hoz kiemelkedő újítást, elől értelemszerűen az óriási kijelző uralkodik, a hátoldal alumínum-rónaságán pedig csak az ujjlenyomat-szenzor krátere és a két kamera enyhén kiemelkedő fennsíkja ad tájékozódási pontot.

A kijelző a mára alapkövetelménynek számító ujjlenyomat-olvasót megérintve ébreszthető fel. A szenzor elképesztően gyors és pontos, az eszköz nem agyal sokat, a megfelelő ujjat érezve szó szerint pöccre indul, támadjon a regisztrált kéznyúlvány bármilyen irányból. Az IPS panel mérete tehát 5,9 hüvelyk, felbontásban ugyanakkor a gyártó annyira nem engedte el a gyeplőt, az maradt a szériánál megszokott 1920x1080 pixel, ez ilyen képátlónál 373 PPI-s pixelsűrűséget jelent. A mindennapi használatra ez tökéletesen elegendő, a kép szabad szemmel nézve pengeéles, és a fényerő is sikerrel száll szembe akár az erős napfénnyel is.

Más a helyzet ugyanakkor, ha a panelt nagyító alatt kezdjük vizsgálni - például egy VR-szemüveg lencséi mögött. Hasonló körülmények között már sajnos kevésnek bizonyul a FullHD felbontás, különösen figyelembe véve, hogy a VR-headsetekben még a rivális csúcsmodellek QuadHD paneljei is jól láthatóan "szúnyoghálós" képet adnak. Ez a döntés a Huawei részéről azért is kifejezetten furcsa, mert az eszköz a VR-es felhasználáshoz gyenge panel dacára Daydream-támogatással érkezik, azaz használható a Google az Android 7.0-val bevezetett VR alkalmazásaival, illetve a keresőóriás referencia VR-szemüvegével is. A Huawei mindezek mellett már saját VR headsetet is kiadott, amely szintén használható a Mate 9-cel, azt tehát nem lehet mondani, hogy készülékkel a cég inkább kerülné a virutális valóság területét (ezt lassan egyébként a csúcstelefonok gyártói nem is engedhetik meg maguknak), ennek megfelelően a panelválasztásban vélhetően az ár és a fogyasztás mérséklése játszhatták a fő szerepet.

Friss Android, kínai recept szerint

Az eszközön 7.0-s verziószámú Andoridot találunk, a Huawei ismert EMUI felületével, egész pontosan EMUI 5.0-val. A cég UI-a dicséretes módon egyre letisztultabb, a korábbi évekből megismert, keletiesen giccses elemek lassan teljesen kihalnak belőle. Nem úgy az egyértelmű iOS-es "ihletettség": a felület működésében és külsejében is továbbra is egyértelműen merít az Apple rendszerétől. Abban továbbra sincs alkalmazásfiók, az appok ikonjait a főképernyő oldalain szórhatjuk szét, de a lehúzható értesítési sáv, illetve a főoldalon lefelé húzva előhívható keresőmező is kísértetiesen emlékeztet a cupertinóiak felületére. Akárcska az EMUI korábbi verziójában, a zárképernyőn alulról felhúzva is előhívható egy kis "funkciófiók", ami ismét az iOS lentről elővarázsolható menüjét másolja.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Jó pont viszont hogy a cég spórolt a bloatware-rel, a telefonon előre telepített appok jobbára tényleg hasznos alkalmazások, mint a fájlkezelő, számológép, időjárásapp, naptár vagy a hangrögzítő. Akadnak persze olyan ínyencségek mint az első kamerát használó "Tükör" alkalmazás vagy a felület megjelenésének változtatására szolgáló "Témák" app, a gyártó ugyanakkor szerencsére nem esett túlzásba ezen a területen. A hasznos előre feltett alkalmazások között említést érdemel a Huawei távirányító appja is, amely a készülék tetején található infravörös LED-et használva képes számos háztartási eszköz vezérlésére. Az egyes otthoni eszközök az appban gyorsan felismertethetők és kalibrálhatók.

A készüléken a tesztidőszak alatt az aktuálisan elérhető legfrissebb (novemberi) androidos biztonsági frissítés futott, ami ugyancsak dicséretes - az elismerés azonban csak egy hónapig jár, ha ezt követően nem érkezik újabb patch-csomag az eszközre méltán érezhetik magukat és biztonságukat elhanyagolva a cég vásárlói. A várható frissítéseket érintő vállalásokkal kapcsolatban szokásunkhoz híven megkerestük a gyártót, amint érkezik hivatalos válasz frissítjük cikkünket.

Izmos vas, házon belül kovácsolva

A Mate 9 a mindennapi használat során egyetlen alkalommal sem akadt meg, végig hozta a csúcskategóriában elvárható gyors tempót, az appok között sűrűn váltogatva is abszolút gördülékeny maradt az élmény. Az alumínium házban a cég saját fejlesztésű mobilprocesszora, a HiSilicon Kirin legújabb, 960-as verziója bújik meg. A lapka, amelyről korábban részletesen megemlékeztünk, az előző generációhoz képest nagyobb teljesítményt hoz, változatlan gyártástechnológia mellett. Emiatt sokan gyengébb üzemidőt vártak a lapkától - a gyártónak ugyanakkor sikerült egészen ügyesen sakkoznia a fogyasztással, a készülék üzemideje így ha nem is lett jobb mint a Mate 8 esetében, továbbra is hozza nagyjából ugyanazt az egyébként még mindig impresszív teljesítményt.

Ez a telefont játékkal-böngészéssel-navigációval-zenehallgatással rendesen megizzasztva 4-5 óra közötti kijelzőidőt jelent, visszafogottabb használat mellett azonban ennél nagyobb érték is elérhető. A telefon tehát garantáltan átvészeli a durvább munkanapokat is, békeidőben pedig két napot is elmegy egyetlen töltéssel. Ha mégis töltésre kerülne a sor, a procedúra meglepően gyorsan lezavarható, természetesen USB Type-C porton keresztül. Az eszköz a cég saját, nem szabványos SuperCharge töltési technológiájára épít, ami kifejezetten tempósan tekeri felfelé a százalékokat az akkumlátorikon mellett - legalábbis amíg a készülék saját töltőjét használjuk - a teljesen lemerült eszköz kevesebb mint egy óra alatt 50 százalék fölé tölthető.

Ami a hátlapi kamerát illeti az optikai képstabilizációval megtámogatott szenzorpáros nem csak napsütésben, de kedvezőtlen fényviszonyok között, valamint éjjel is szép képeket készít, ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy igazán maga mögött hagyná a konkurenciát. Annak ellenére, hogy a kamerapárosban figyelő monokróm szenzor az egykamerás megoldásoknál dinamikusabb képeket ígér, az eszköz nem hoz eget rengető különbséget a riválisokhoz képest, és nem mondható, hogy akár megelőzné például a Samsung (még piacon lévő) egykamerás csúcsmodelljeit. Komoly pozitívum viszont a kamerához tartozó szoftver, amely rengeteg manuális beállításra lehetőséget ad, illetve olyan a Huawei-től már ismert látványos funkciókat is hoz mint a különböző hosszú záridős üzemmódok, például a fényfestés. Utóbbiakhoz persze nem árt ha állvány - vagy némi kézstabilizáló célzóvíz - is van a közelben.

Összességében egy határozottan jól sikerült telefonról van szó, amely könnyen elcsavarhatja a nagyméretű csúcstelefonra vadászók fejét az ünnepi szezonban, különösen annak fényében, hogy hasonló súlycsoportban induló fő riválisok nem váltották be a felhasználók hozzájuk fűzött reményeit. Persze akárcsak a konkurencia esetében, a Huawei Mate 9-et választóknak is mélyen a zsebükbe kell nyúlni, a készülék ára hazánkban bruttó 230 ezer forint környékén alakul. Ez első (és sokadik) pillantásra is fájdalmas összeg, de sajnos nagyjából standardnak mondható a csúcstelefonok körében, ahol már a 300 ezret meghaladó árcédulák sem ritkák. Cserébe a vásárló továbbra is remek üzemidőt, kitűnő felépítési minőséget, egy jó kamerát és villámgyors működést kap, mindezt egy tekintélyes méretű panel mögé költöztetve. Az egyetlen jelentősebb negatívum talán a VR-hez alacsony felbontású kijelző lehet, akit azonban nem mozgat meg a virtuális valóság, ez értelemszerűen nem fogja zavarni.