Félgeneráció Intel módra: itt a Kaby Lake
Bejelentette a Kaby Lake processzorok első csoportját az Intel. Ahogy sejteni lehetett, ez a generáció csak apróbb változtatásokat hozott, a termékek órajele mellett elsősorban a videólejátszási képességek fejlődtek.
Hivatalosan is elrajtoltak a hetedik generációs Intel Core processzorok, melyek a tavaly megjelent Skylake ráncfelvarrásainak tekinthetőek. A Kaby Lake család az Intel új stratégiájában az utolsó, optimalizációs lépcsőt képviseli, a finomhangolás pedig a gyártástechnológia mellett a grafikus egységet érinti, a cég a CPU-magokhoz most egyáltalán nem nyúlt. Ha a csupán kisebb gyorsulást hozó Skylake-et csalódásnak tituláltuk, a Kaby Lake kapcsán sem túl pozitívak a kilátások.
A Kaby Lake processzorok alapjai tehát egyeznek a tavaly bemutatott Skylake-ével, az Intel a korábbi dizájnt optimalizálta, illetve néhány kisebb újítással egészítette ki. Előbbi a gyártástechnológia finomhangolásából fakad, a mérnökök továbbfejlesztették a két éve nagy nehezen bemutatott 14 nanométeres megoldást.
Valószínűleg még bőven volt fejlesztési potenciál az eljárásban, ugyanis a 14 nanométer az Intel történetének egyik legnehezebb szülése volt, amit az eredeti tervekhez képest csak egy éves késéssel sikerült tömegtermelésbe vezetni. Ezt tetézte, hogy a kihozatali arány még a rajt után több mint egy évvel, tavaly ősszel sem érte el a korábban megcélzott szintet.
A hírek szerint mára sikerült megoldani a problémákat, a selejtarány mellett pedig a teljesítmény is javult, utóbbihoz pedig két fejlesztést sorolt fel az Intel. A tervezők módosították a FinFET tranzisztorok "uszonyainak" profilját, illetve javítottak a csatornák feszítettségén is, ami valószínűleg a már több mint 10 éve alkalmazott "feszített szilícium" (strained silicon) eljárás továbbfejlesztését jelenti. A módosítások hatására 12 százalékkal nőtt a tranzisztorok teljesítménye, ami lehetőséget adott az órajelek növelésére úgy, hogy közben a fogyasztási keret (TDP) a korábbi szinten maradhatott.
Utóbbihoz kapcsolódik, hogy marginálisan javult a Skylake-nél bemutatott Speed Shift hatékonysága is, így a Kaby Lake esetében már nagyjából 15 milliszekundum alatt elérhető a processzor maximális órajele, ehhez az előd esetében még nagyjából 25 milliszekundumra volt szükség. Ez a nagyon gyors reakcióidőt követelő feladatoknál jelent előnyt, ilyen tipikusan az érintőképernyős eszközöknél merül fel, amikor a bemeneti jel feldolgozásához az alvó processzort villámgyorsan fel kell ébreszteni.
A módosítások másik fele az integrált grafikus processzort, pontosabban az abban található fixfunkciós egységeket érinti. Az MFX (Multi-Format Codec) blokk már a Skylake-ben megkapta a HEVC támogatást, de az csak 8 bites anyagokkal működött, a Kaby Lake esetében viszont már a 10 bites (Main 10) támogatás is megoldott, akár 4K felbontású anyagok mellett is. A Main 10 alapszínenként 256-ról 1024-re emeli az árnyalatokat, ami 16,78 millióról 1,07 milliárdra növeli a videóanyagokban megjeleníthető színek számát.
Ugyancsak támogatott a Google VP9 formátumának kódolása és dekódolása, előbbi 8, utóbbi pedig 8 és 10 bit mellett egyaránt. Ez elsősorban a YouTube miatt fontos, a videómegosztó fokozatosan áll át a házon belül fejlesztett, konkurenseinél sokkal jobb paramétereket kínáló megoldásra, melyek hatékony lejátszásához kvázi kötelező a fixfunkciós egység.
Az Intel szerint a frissítéseknek köszönhetően komolyan redukálható a processzorok fogyasztása, amit konkrét mérésekkel is alátámasztott a cég. A szemléltetéshez 15 wattos Skylake és Kaby Lake modelleket tett egymás mellé az Intel, a tesztben pedig 10,2-ről 0,5 wattra csökkent a fogyasztás 4K HEVC 10 bites tartalom esetében, 4K VP9 lejátszásnál pedig 5,8-ról 0,8-ra mérséklődött az érték a Kaby Lake javára. A különbség bár óriási, nem meglepő, a konklúzió pedig egyszerű: a következő generációs mobil eszközöknél elengedhetetlen lesz az ilyen szintű hardveres támogatás.
Szintén a fixfunkciós médiablokkokhoz kapcsolódik, hogy a Kaby Lake már képes nyolc 4Kp30 AVC és HEVC folyam párhuzamos dekódolására, HEVC 4Kp60 esetében pedig akár 120 Mbps is lehet a bitráta. Ugyancsak ide kapcsolódik még, hogy mostantól a legkisebb, Y jelölésű lapkák (~Core m) is képesek valós időben HEVC 4Kp30 anyagok kódolására, azaz betömörítésére.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Végül, de nem utolsó sorban, a 10 bites anyagok dekódolásához, pontosabban azok helyes megjelenítéséhez kapcsolódik a VQE (Video Quality Engine) fejlesztése, mely támogatja HDR-hez szükséges BT.2020-as színteret. Az ugyanakkor egyelőre kérdéses, hogy ezt majd milyen (külső) megjelenítőkkel lehet kihasználni. Korábban pletyka szinten felmerült a HDMI 2.0a támogatás, de erről az eddigi prezentációkban nem tett említést az Intel, mint ahogy például a DisplayPort 1.3 (vagy 1.4) támogatásáról sem.
Hat új processzor
Az Intel első körben mindössze hat darab, kétmagos Kaby Lake processzort dob piacra, melyek mindegyike a hordozható piacot célozza, a további - köztük az asztali - modellekre egészen januárig várni kell. Az Y szériás modellek három tagot számlálnak, melyek továbbra is a legalacsonyabb hőkeretet (4,5 watt), illetve számítási teljesítményt képviselik - igaz cserébe, ezek már passzív hűtésű gépekbe is beépíthetőek. Az i7-7Y75 393, az i5-7Y54 és m3-7Y30 pedig 281 dolláros nettó áron kerül piacra 1000 darabos rendelés esetén.
A U szériába a 15 wattos modellek tartoznak, ezek jellemzően ultrabook-szerű és 2-in-1 gépekbe kerülnek. Az új sorozat legerősebb tagja az i7-7500U, mely az előd 6500U-hoz képest 8-13 százalékkal magasabb CPU órajelet kapott, 393 dolláros árért cserébe. Hasonló emelést kapott az i5-7200U és az i3-7100U is, mindkét modellért 281 dollárt kér az Intel. Mivel a magokhoz az Intel ezúttal nem nyúlt a teljesítmény várhatóan az órajellel lineárisan (vagy annál kicsivel gyengébben) skálázódik majd.
Pót-lake
A módosításokból már világos lehet, hogy nagyjából mit is takar az évekig remekül működött tikk-takk stratégiát váltó, három lépcsős PAO (Process-Architecture-Optimization) utolsó, gyakorlatilag pótlékként funkcionáló állomása. A gyártástechnológia finomhangolása mellett csupán néhány apróbb, bár kétség kívül hasznos újítást vetett be az Intel, miközben a komplex x86-os mikroarchitektúrához egyáltalán nem nyúlt, a CPU magok helyén a Skylake-nél megismert egységek köszönnek vissza.
Az új stratégia célja régóta világos, egy ciklussal meghosszabbítani a sok milliárd dollárért kifejlesztett gyártástechnológiák életútját, így termelve vissza a generációról-generációra ugrásszerűen növekvő kutatási és fejlesztési költségeket. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a csalódást keltő Skylake után a Kaby Lake is stagnálást hoz a PC-piacon. Érdekes lesz látni, hogy ezt a két éves toporgást az AMD képes lesz-e kiaknázni, és a Zen architektúrával tud-e bármi újat hozni a PC-piacon.