Moto Z: két új moduláris csúcstelefon a Lenovótól

Ahogy az lenni szokott, az előzetes "kiszivárgott adatok" kifejezetten pontosak voltak a Moto készülékeket illetően, nem csak a fotók, de a frissített nevezéktan tekintetében is: az új modellek a korábbi zászlóvivő X szériától jelentősen eltérő dizájnt kaptak, az új formatervhez pedig új név párosul, a két telefon immár a Moto Z sorozatot erősíti. A készülékek egész pontosan a Moto Z és Moto Z Force névre hallgatnak, specifikációikat tekintve minimális eltéréssel, mindenesetre ha szigorúak akarunk lenni elmondhatjuk, hogy teljesítmény tekintetében az abszolút csúcsot a Force modell képviseli.

Csúcshardver, pengevékony házba préselve

A vas nem tartogat különösebb meglepetést, mindkét változatban az idén kötelező Snapdragon 820 lapka ketyeg, két darab 2,2 gigahertzes és ugyancsak két, 1,59 gigahertzre állított Kryo maggal és Adreno 530 GPU-val. Az LPDDR4 RAM mérete 4 gigabájt, a belső tárhelyé pedig opcionálisan 32 vagy 64, ez microSD kártyával bővíthető. Az 5,5 hüvelykes kijelző is egységes a két Moto Z modellen, a tavalyi X-ek IPS paneljeit itt AMOLED váltja le, 2560x1440 pixeles felbontással, 535 PPI pixelsűrűséggel. Az előlapon mindkét esetben egy 5 megapixeles kamera figyel.

A két modell közötti fő különbségek a hátlapi kamerában, az akkukapacitásban, illetve a készülékház vastagságában mutatkoznak meg. Ahogy a fentiek alapján sejthető, Force verzió kapta az izmosabb hátoldali szenzort, amely esetében 21 megapixeles, és a lézeres autofókusz, illetve optikai képstabilizáció mellett DTI (Deep Trench Isolation) technológiával is kiegészül. Ez lényegében annyit tesz, hogy a fotodiódák közötti fényszivárgás elkerülése végett, a szenzoron a fotodiódák között, azokat egymástól fizikailag elhatároló "árkok" húzódnak. Hasonló megoldást használ egyébként az iPhone 6s és 6s Plus kamerája is. Szégyenkezni ugyanakkor a mezei Moto Z-nek sincs oka, a 13 megapixeles szenzorhoz itt is tartozik lézeres autofókusz és optikai képstabilizáció.

A 7 milliméter vékony Moto Z Force-ban egy kifejezetten ígéretes, 3500 mAh kapacitású telep található, a másik modellbe ugyanakkor csak egy 2600 mAh-s akku fért, cserébe a telefon elképesztően vékony, kevesebb mint 5,2 milliméteres. Fontos különbség továbbá, hogy a Force egy ShatterShield nevű műanyag borításra cseréli a Gorilla Glass üvegjét, amely törésbiztos (cserébe jobban karcolódik).

Hello Moto - bye-bye audio-jack

A mezei Moto Z modellt, pontosabban annak egy sorozatgyártás előtti darabját a bejelentés közben lehetőségünk nyílt rövid ideig kézbe venni. Az új formatervből egyértelműen a rendkívül vékony kialakítás tűnik fel először, amely figyelemreméltó, de nem biztosít túl kényelmes fogást, az élek, bár valamelyest lekerekítettek, így is belevágnak az ember tenyerébe. Persze fontos hangsúlyozni, hogy nem a végleges modellel játszottunk, így a boltok polcaira kerülő változat ettől még valamelyest eltérhet.

Sajnos egyelőre úgy tűnik, az ultravékony kialakítás több hátrányt hoz mint előnyt, a kis akku és a kényelmetlen fogás mellett a kijelző vezérlőáramköreinek egy része is inkább a panel alá költözött, így a telefon alsó kávája feltűnően szélesre sikerült (ide került az ujjlenyomat-olvasó is) továbbá audio-jacknek sem jutott hely a készüléken, a fülhallgatókat az alsó élen lévő USB Type-C aljzaton csatlakoztathatjuk a telefonhoz - túlzott pánikra szerencsére nincs ok, a gyártó mellékel megfelelő átalakítót a telefonokhoz.

Ismerős hátlapi modulok

Paradox módon, a vékony kialakítás fő oka - a "számháború" mellett - hogy a telefon aztán ismét vastag lehessen: a Moto Z sorozattal ugyanis a Lenovo is felszállt a "moduláris" eszközök vonatára. Az először a Google Project Ara kezdeményezéséből megismert koncepcióból (amelyet a keresőóriás mára erősen lebutított) a konzumerpiacon elsőként az LG merített, noha a cég csúcsmodelljéhez csatlakoztatható modulok inkább jópofa kiegészítők mint a koreai telefon élettartamát ténylegesen meghosszabbító eszközök - cseréjükhöz ráadásul ki kell kapcsolni az készüléket.

A Lenovo megoldása ennél egy kicsit ügyesebb, a mágnesesen a hátlapra kattintható modulok menet közben, egy mozdulattal cserélgethetők. A lényegi hardverelemek leváltására persze itt se számítsunk, a vállalat kezdetben egy izmosabb hangszórókkal felszerelt egységet, egy plusz akkut tartalmazó, a vezeték nélküli töltést is támogató hátlapot és egy pikoprojektoros modult kínál majd a telefonokhoz. Emellett csupán esztétikai célokat szolgáló hátlapok is elérhetők lesznek, ezekkel a korábbi Motorola telefonoktól már megismert, fa, bőr és számos más borítással is felszerelhetők az eszközök.

Bár a megoldás illeszkedik az elmúlt hónapokban különösen felkapottá vált, magát modulárisnak mondó trendhez, a Lenovo valójában egy jó kétéves koncepciót porolt le. Talán emlékeznek még néhányan a 2014 őszén bejelentett Lenovo Vibe X2-re, amelyhez hátlapra pattintható kiegészítők is tartoztak - a mágneses csatlakozástól eltekintve szinte ugyanarról a megoldásról volt szó, mint a most bejelentett moduloknál.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Egy fontos különbség azért akad, mégpedig hogy a Lenovo a Moto Z modulokat megnyitja a fejlesztők előtt, így lényegében bárki elkészítheti saját megoldásait. A cég a GitHubon közzétett anyagok mellett egy hardveres fejlesztői pakkot is elérhetővé tesz, előreláthatólag még a nyár folyamán. A vállalat az eseményen több érdekes koncepciót is felvázolt, köztük egy a telefont monitorhoz-billentyűzethez csatoló a Microsofttól ismert Continuumot idéző dokkolót, illetve egy virtuális klaviatúrát kivetítő, támasszal szerelt hátlapot.

A kezdeményezés az említett megoldások fényében egészen életképesnek tűnik, legalábbis ha a cégnek sikerült elegendő fejlesztőt táborába csábítania, illetve ha kész hosszú távon kitartani a modulok mellett, azaz ha jövőre érkező Moto Z generációval (netán más modellekkel) is használhatók lesznek a kiegészítők, nem kell az idén megvásárolt modulokat egy szűk év múlva kihajítani az ablakon. Ez persze a csatolófelületet és a telefon dimenzióit tekintve jelentősen megköti a gyártó kezét, ezt azonban vállalni kell, ha a cég nem néhány hónapos mutatványnak szánja az elképzelést.

A telefonok először idén ősszel, az amerikai Verizon kínálatában lesznek elérhetők, később pedig a világ többi részére, köztük a cég ígérete szerint hazánkba is megérkeznek majd - egyelőre ismeretlen áron.

A konzumerpiacon is Tangózni kezdenek a kínaiak

A TechWorldön a Lenovo márkanév sem maradt új készülék nélkül: a vállalat most először mutatott be, a konzumerpiacra szánt, a Project Tango térérzékelős kameratechnológiájával felszerelt készüléket. A környező tereptárgyak térbeli feltérképezésére, távolságok gyors lemérésére, sőt akár 3D szkennelésre is alkalmas technológia jövőjét a gyártó elsősorban AR, azaz különböző kiterjesztett valóság-appokban látja, a játékoktól, a különböző múzeumi alkalmazásokig, amelyek amellett, hogy a beltéri tájékozódást segítik, a kiállítási darabokhoz kapcsolódó információkat is interaktív formában adják át. Egy dinoszaurusz csontvázát például az eszköz kameráján keresztül nézve, annak különböző pontjaira koppintva a szoftver többféle adatot megjeleníthet, de akár meg is elevenítheti a jószágot a kijelzőn.

Egy telefonhoz képest méghozzá igen termetes kijelzőn, a Phab 2 Pro névre keresztelt Tango-képes eszköz ugyanis nem kevesebb, mint 6,4 hüvelyken nyúlik el. A méretes panel felbontása 2560x1440 pixel, a képpontsűrűség pedig 459 PPI. A hardver egyébként inkább a középkategória felé hajlik, a készüléket egy Snapdragon 652 lapka hajtja, 4 gigabájt RAM és 64 gigabájt microSD kártyával bővíthető belső tárhely társaságában. A Phab 2 Pro előlapján egy 8, hátlapján pedig egy 16 megapixeles kamera található. Az akkumulátor mérete tisztességes 4050 mAh, noha ne feledjük, hogy annak egy jókora panelt kell meghajtania.

A szeptemberben rajtoló, nettó 499 dolláros eszköz sikerében valószínűleg a moduláris Moto Z-khez hasonlóan nagy szerepet játszik majd, hogy a vállalat mekkora fejlesztőgárdát csődít a térérzékelő kamera köré. A konferencián demózott alkalmazások bár látványosak, önmagukban valószínűleg kevesek lesznek a készülék felfuttatásához, ahogy valószínűleg a különböző múzeumok és egyéb intézmények sem fognak gőzerővel tangós infotainment-appok fejlesztésébe, mert egyetlen hasonló eszköz feltűnt a piacon. A cégnek tehát a következőkben sok új partnerre és tekintélyes fejlesztőtáborra is szüksége lesz új termékei mellé. A Phab2 Pro egyébként két, hagyományos kamerával szerelt, szerényebb testvért is kapott, ezek a Phab2 és Phab2 Plus. A MediaTek lapkákkal hajtott, belépő-középkategóriás óriástelefonok szintén 6,4 hüvelykes kijelzővel támadnak, és nettó 200, illetve 300 dollárért lesznek kaphatók.

Egy gyors pillantás a jövőbe

Végül de nem utolsó sorban azért, ha csak egy szűk perc erejéig is, de a vállalat két olyan prototípust is felvillantott, amelyek sok vásárlót valószínűleg kiterjedt ökoszisztéma nélkül is gyorsan a boltokba vonzanának: egy csuklóra tekerhető telefont, illetve egy félbehajtható tabletet. Igaz az ormótlan házba gyömöszölt eszközök egyértelműen fejlesztési fázisban voltak, a több ponton meghajló, karperecszerűen csukló köré tekeredő kijelző igen meggyőző látványt nyújtott, akárcsak a nagyjából iPad méretű, majd félbehajtva telefonná avanzsáló tablet is. Noha utóbbi a demó alatt végig egyetlen képet mutatott, így akár egy egyszerűen hátulról megvilágított fólia is lehetett az eszköz üvege mögött, a telefon végig mozgóképet adott, így már a piacképes modell sem lehet már elérhetetlen távolságban - a Lenovo demóját látva már korántsem tűnnek olyan elrugaszkodottnak a jövőre hajtogatható kijelzővel szerelt készülékeket ígérő pletykák.