Kipróbáltuk: BlackBerry Priv - státusz, szimbólum

A 2015-ös év végéhez közeledve kifejezetten nehéz újat mutatni az okostelefonok terén. A piac mára nem csak a felső, de a közép- és belépőszinteken is sikerült jól használható, esztétikus eszközökkel van tele - csakhogy ezek gyakorilatilag mind egy kaptafára készülő üveg téglalapok. Az innovációs lendület úgy tűnik mára kifulladt, ebbe a langyos vízbe azonban most meglehetősen nagy téglalapot dobott a BlackBerry: a kanadai cég Androidot kombinált fizikai billentyűzettel.

A BlackBerry már a tavaly, a behemót Passporttal megmutatta, hogy nem fél ismeretlen vizekre hajózni az olcsó, középszintű eszközök látszólagos biztonsága helyett, most pedig egy újabb merész koncepciót dobott piacra, a Mobile World Congress óta szellőztetett BlackBerry Priv formájában. Az év egyik legjobban várt okostelefonja hajszállal 2016 előtt hazánkba - és a BerryBoltnak hála - szerkesztőségünkbe is utat talált.

A készüléken először a méretes, kétoldalt ívelt kijelző tűnik fel, amely a Samsung Galaxy S6 Edge, illetve S6 Edge+ csúcsmodelljeiből lehet ismerős. A panel méretét 5,4 hüvelykjével a gyártó a két említett konkurens közé lőtte be, az ívek mellett továbbá a tiszteletet parancsoló QHD felbontást is megtartotta. A legtöbb csúcstelefonnál mára kiemelten fontossá vált, hogy az ne "csak" okostelefonként, de kiegészítőként is szolgáljon - a Privnél viszont más a helyzet: a telefon kézbe fogva nem csinos kiegészítő, sokkal inkább munkaeszköz benyomását kelti. A fekete, az alsó-felső éleken szögletes kivitel erőteljes külsőt kölcsönöz az eszköznek, amihez a szénszálas hatású, gumis tapintású hátlap, valamint a telefon aljának teljes szélességében végighúzódó, előre néző fekete hangszórórács is hozzátesz. A hátoldal egyébként kellemesen tapadós, fogásra valamelyest a 2013-as Nexus 5-re emlékeztet, a nagy méret ellenére a telefon egy kézzel is biztonsággal használható.

A Priv legfontosabb megkülönböztetőjegye egyértelműen a kicsúsztatható billentyűzet, amelynek különlegessége, hogy portré módban kapott helyet az eszközön, szemben a korábbi, hasonló klaviatúrával felszerelt megoldásokkal. A sorozatgyártás előtti modelleket vizsgáló tesztek meglehetősen baljós képet festettek a billentyűzetet előbújtató mechanikáról. A végleges verzióknál ezt már szerencsére orvosolták, a gombsort elég nagyjából félig lehúzni, onnan rugók csúsztatják ütközésig a panelt.

A felépítés minőségét tekintve tehát nem érheti szó a ház elejét - egy dolgot leszámítva. Viszonylag gyorsan feltűnik ugyanis, hogy a telefon két része, azaz a kijelzőt, valamint a többi hardvert és a billentyűzetet tartalmazó modul között, a házon belül van némi játék, a vékony panel pedig már a közepesen erős bökéseknél kissé benyomódik. Ez a használatban semmiféle hátrányt vagy kényelmetlenséget nem jelent, viszont sajnos elvesz az egyébként remek minőségérzetből.

Ismerős kijelző

Aki találkozott már a Galaxy S6 Edge vagy S6 Edge+ telefonok valamelyikével, kijelző terén a legújabb BlackBerry modellnél is pontosan tudja mire számítson. Az AMOLED panel felbontása és pixelsűrűsége elképesztően nagy, a kép ennek megfelelően tűéles, továbbá a színei is rendkívül élénkek. A Samsung eszközökön számos beállítási lehetőség adott, illetve több előre meghatározott kijelzőmódot is lehetőség van megadni, a Priv "vanilla" Androidhoz igen közel álló felületén ugyanakkor ezek az opciók kimerülnek a színtelítettség és -hőmérséklet szabályozásában. A kijelző egyébként alapértelmezetten nem olyan túlszaturált, mint a Samsung eszközei, ami a legtöbbek számára valószínűleg kifejezetten jó pontot jelent majd, ha viszont valaki hiányolná az extraélénk színeket, egy csúszkával feljebb tolhatja a telítettséget.

Az AMOLED panel további előnye, hogy a kijelzőnek ténylegesen csak az aktív - azaz nem fekete - részei kapcsolnak be, illetve fogyasztanak. A gyártó ezt több helyen ki is használta, a panel fekete-fehéren jelzi például az új értesítéseket a lezárt kijelzőn is, illetve töltéskor egy az eszköz jobb szélén végignyúló sáv formájában az akkumulátor aktuális állapotát is mutatja - sokat nem tesz hozzá a használhatósághoz, de nagyon jól néz ki.

Ahogy az említett koreai készülékeknél, az ívelt kijelzőszélek a Priv esetében is kizárólag esztétikai funkciókat töltenek be. A gyártó tett ugyan egy jobbról elhúzható, szoftveres fület alapértelmezett alkalmazásindító felületének főoldala fölé, ez ugyanakkor - mint sok más hasonló megoldás - teljesen sík kijelzőn is változatlanul használható lenne. A fület elhúzva egyébként olyan gyorsfunkciókat érhetünk el, mint a leggyakrabban hívott kontaktok, a határidős feladatok, olvasatlan üzenetek, illetve a naptáresemények.

Az ívelt széleknél maradva érdemes megjegyezni, hogy az S6 Edge modelleknél sokan kifogásolták, hogy az eszközök szélükhöz érve annyira elvékonyodnak, hogy azokat kényelmetlen tartani, vágják a felhasználó kezét. Ez a veszély a Privnél nem fenyeget, az ugyanis a billentyűzet által jelentett extra rétegnek köszönhetően észrevehetően vastagabb az Edge eszközök 6,9-7 milliméterénél, esetében ez az érték 9,4 milliméter. Ez már kissé testesnek számít a mai modellek között, cserébe nagyon kellemes kézben tartani az eszközt, az oldalak egyáltalán nem vágnak, jó fogást biztosítanak - a vastagság továbbá az íves széleknek köszönhetően jelentősen kevésbé feltűnő, mint egy sík panellel szerelt telefon esetében lenne.

Visszaköszön a Passport

A néhány plusz milliméterért kapott billentyűzet négysoros, a gombok kellemesen kattannak, noha kissé keskenyek, kellhet hozzá némi idő, mire megszokja az ember - a korábban fizikai billentyűzetes okostelefont (azaz jó eséllyel valamelyik BlackBerry modellt) használók persze komoly előnnyel indulnak. Zavaró lehet még, hogy a klaviatúra QWERTY kiosztású, szemben a Priven ugyancsak igénybevehető virtuális billentyűzettel, amely az itthon megszokott QWERTZ elrendezést követi. Ez könnyen összezavarhatja azokat, akik felváltva használják a két beviteli opciót.

Ahogy arra már a telefon megjelenése előtt többen számítottak, a billentyűzet képességei túlmutatnak az egyszerű gépelésen. Akárcsak a Passport esetében, a gombok felülete érintésérzékeny, a kinyitott klaviatúra így kvázi touchpadként használható. Ez nem csak a főképernyőn vagy weboldalak görgetésénél hasznos, ahol nem takarja ki az ember ujjával a tartalmat, (bár ekkora kijelzőnél már ez sem igazán jelent gondot) de a különböző gesztusok gépelés közben is jól alkalmazhatók. Jobbról balra húzva például a legutoljára beütött szót törölhetjük, lentről felfelé pedig a gépelés közben kapott szóajánlásokat fogadhatjuk el. A klaviatúrát simogatva továbbá a hosszabb szövegekben is navigálhatunk, úgy szabályozhatjuk a kurzor pozícióját, mint ha egy notebookos touchpadról lenne szó.

A gesztusokat kicsit kiismerve ez nagyon hasznosnak bizonyult, különösen hosszabb emailek szerkesztésénél, miután megspórolja az apró betűs szöveg bosszantó bökdösését. Hasonlót láthattunk egyébként az iPhone 6s 3D Touch-csal felturbózott virtuális billentyűzeténél is, ahol a klaviatúra erős megnyomás után viselkedett érintőpadként. A Priv megoldása még természetesebb, nagyban megkönnyítheti a dolgát azoknak, akik mobilon is gyakran dolgoznak hosszú szövegekkel.

A billentyűzet hozzáadott értéke némi megszokás után kézzelfoghatóvá válik, észrevétlenül is egyre bátrabban kezdünk el hosszabb szövegekkel dolgozni, az egysoros válasz-emailek helyett kidolgozottabb üzeneteket is kényelmesen lehet küldeni. A váltás nem azonnali, és némi megszokást igényel, de a fizikai billentyűzet, a BlackBerry-féle extrákkal tényleg képes egészen átalakítani az emailezési és üzenetküldési szokásainkat - ennél nagyobb dicséretet el sem tudunk képzelni.

Közel érintetlen Android

A Priven dolgozó 5.1.1-es Android komoly váltás a BlackBerry életében: az új rendszert számos, a céghez régóta hű rajongó elítélte, a Google platformjának felhasználói közül ugyanakkor sokan örömmel fogadták. A lépést valószínűleg nem kell sokat magyarázni, nincs abban semmi meglepő, hogy a vállalat több potenciális felhasználót lát a világ legnépszerűbb okostelefonos platformjában, amelyhez ráadásul hatalmas alkalmazás-ökoszisztéma párosul. A cég egyébként jövő év elején tervezi a frissítést a legújabb Android 6.0-ra, hosszabb távú frissítési stratégiájáról azonban a cég eddig nem nyilatkozott.

A szoftver első pillantásra akár a Nexusokból megismert, módosítatlan Androidnak tűnik, de a BlackBerry azért alaposan hozzányúlt az operációs rendszerhez. Szerencsére a kanadai gyártó nem érezte azt, hogy a standard Android UX-et át kellene gyúrnia, így a változások nem egy gyártói skinben merülnek ki, a BlackBerry (ahogy korábban például a Motorola) igyekezett hasznos extrákkal bővítein a rendszert.

Az alkalmazásfiók például három függőlegesen görgethető részre oszlik, amelyek az appokat, a widgeteket és különböző beállítások és funkciók, főképernyőre rögzíthető parancsikonjait tömörítik. Az előre telepített appok közül említést érdemel a BlackBerry DTEK alkalmazása, amely a telefon biztonsági állapotát hivatott értékelni. Ezen keresztül többek között egyenként megtekinthetjük, hogy melyik appok milyen jogosultsághoz fértek hozzá a telefonon, továbbá figyelmeztet, ha a rendszer biztonságát potenciálisan fenyegető beállítások vannak érvényben. Így kérhetünk kimutatást például arról, hogy mi fér hozzá a névhegyzékhez vagy a lokációs adatokhoz.

A készülékről természetesen a vállalat jól ismert üzenetküldője, a BBM sem maradt le, illetve a gyártó felhasználóinak nagy kedvence, a több szolgáltatást is egybevonó BlackBerry Hub is eljutott rá, ezen keresztül a Facebook és email értesítések, illetve a telefon eseményei, például a bejövő és kimenő hívások, üzenetek is követhetők, illetve az asztali alkalmazással is szinkronizálhatók.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Apró különbség, hogy bár a BlackBerry saját launchere bár nagyon hasonlít a Google-ére, annak bal szélén hiába keressük a Google Now felületét. Az esetünkben a home gombot hosszan nyomva válik elérhetővé, ekkor a rendszer a keresőóriás asszisztensén kívül a cég saját, a készüléken kutató keresőjét, illetve a BlackBerry Hub megnyitását is felajánlja. A cég alkalmazásindítójának emellett hasznos tulajdonsága, hogy a főképernyőre rögzített appok ikonjain bökés helyett felfelé húzva előhívhatók vele az adott alkalmazásokhoz tartozó widgetek, amelyek így anélkül használhatók, hogy azokat a kijelzőre kellene tűzni. Ez meglepően ötletes megoldásnak bizonyult, mindennapi használatban is hasznos.

A BlackBerry alkalmazásai és néhány Google app kapcsán egyébként a telefon használatbavételekor felbukkant néhány "anomália". A szoftverek nem jelentek meg a Play Store-ban telepített alkalmazások listájában, (noha kétségtelenül fent voltak a telefonon) azokra külön rá kellett keresni az áruházban, hogy frissíteni lehessen őket. Az első frissítést követően ugyanakkor már a telepített appok lajstromába is bekerültek. Ilyen problémába már más gyártók esetében is belefutottunk, így elképzelhető, hogy ez nem a BlackBerry, hanem a Google sara és hamarosan javítani fogja. Kifejezetten jó pont viszont, hogy az egyes Lumiákból és LG készülékekből megismert dupla koppintásos ébresztés is utat talált az eszközre, így azt nem kell feltétlenül felvenni az asztalról, hogy feloldjuk a kijelzőt.

Nagy fájdalom viszont, hogy a biztonsági megoldásairól híres BlackBerry-nél lemaradt az ujjlenyomat-olvasó a telefonról. Ez az iPhone-ok és az új Nexusok esetében is a PIN vagy jelszó beírását tudja kiváltani, vagyis úgy lehet biztonságosan zárolt a telefon, hogy a feloldás sem kényelmetlen. A kanadaiak azonban jelenleg úgy vélik, hogy a ma elérhető ujjlenyomat-olvasók nem biztosítanak még elegendő védelmet, az ujjlenyomatot viszonylag könnyen lehet hamisítani, így inkább alternatív megoldásokat, például erős védelmet nyújtó "képjelszót" implementálta.

A gyakorlatban egyáltalán nem érződnek a vártnál szolidabb pontszámok

Az eszközben dolozó Snapdragon 808-as lapka rendesen teszi a dolgát, a használat még sok appot párhuzamosan futtatva is gyors, akadásmentes. Ugyanez igaz az erőforrásigényesebb játékokra is, a Need for Speed No Limits ragyogóan futott az eszközön. A különböző benchmarkok ugyanakkor inkább az előző generáció környékére pozícionálják a telefont, mind az AnTuTu, mind a Geekbench 3 a Samsung Galaxy S5 környékére helyezte a Priv teljesítményét. Előbbiben a telefon 47958 pontot ért el, utóbbiban pedig 889 pontos egymagos és 2686 pontos többmagos pontszámot gyűjtött be. A JetStream JavaScript benchmarkot az androidos Chrome böngésző jelenleg elérhető legfrissebb verziójában futtatva a 35,808 lett a pontszám, ez ugyancsak elmarad az idei, hajlított kijelzős Samsungok 48-49 környéki eredményétől, illetve az iPhone 6s által produkált elképesztő, 117,56 ponttól is.

Annak fényében mindenesetre nem meglepő az eredmény, hogy az Apple és a Samsung is saját chippel dolgozik, amelyeknek idei modelljei mindkét esetben határozottan jól sikerültek. Ezekhez képest a Qualcomm második számú lapkája, a 810 alá pozicionált 808 számottevően lassabb, de a különbség jelenleg csak különösen terhelő feladatok alatt jöhet elő - az alacsonyabb sebesség azonban a telefon hasznos élettartamát rövidítheti meg, mondjuk 4 helyett 3 évig nyújt majd kifogástalan teljesítményt. A koreaiak Exynos 7420 lapkájáról és az Apple A9-ről korábban részletesen is megemlékeztünk. A játékok kapcsán egyébként említést érdemel az alsó élnél elhelyezett, előre néző hangszóró, amely a telefont vízszintesen tartva, játék közben is szabadon marad és kifejezetten szép hangot produkál.

Hol a szufla?

A kameraszoftver az alapképességeket hozza, mint a panoráma vagy HDR, ezen felül egy sor különböző színű szűrőt is ráhúzhatunk az egyes futókra. Más, az esetek zömében fölösleges extra funkciók, amelyekkel sok gyártó szereti kitömni kameraappját, most kimaradtak. A szenzor egyébként tisztességesen teljesít, gyér fényviszonyok között is élénk színeket produkál. Az éjszakai fotózás esetében idén már láthattunk ennél szebb eredményt is, a kép kissé zajos, de kis türelemmel (és biztos kézzel) sötétben sem lehetetlen szép fotókat lőni az eszközzel - a kezelő dolgát valamelyest az optikai képstabilizáció is könnyíti.

A szétcsúsztatható okostelefon egy jókora, 3410 mAh kapacitású akkumulátornak ad otthont, ami alapján a felhasználó joggal remél tisztességes üzemidőt, még a terebélyes kijelző mellett is. Ezen a területen a Priv sajnos alulmúlta a várakozásokat. A telefon intenzív használat mellett egy munkanap alatt lemeríthető, némi játékot beiktatva 2 óra 46 perc aktív képernyőidővel merült 14 százalékra. Némi odafigyeléssel, a fényerőt minimálisra véve ez persze elnyújtható, a gyakorlati teljesítmény ugyanakkor gyengébb, mint az a számok alapján várható volt. Valamelyest enyhítő körülmény lehetne, hogy az eszköz támogtaja a Quick Charge 2.0-t, azaz elméletben fél óra alatt nulláról 60 százalékra tölthető - a hozzá mellékelt töltőből ugyanakkor kimaradt a szabvány támogatása. Az okostelefon európai verziója továbbá sajnos nem támogatja a vezeték nélküli töltést sem. Ez a legtöbbeknek valószínűleg nem jelent nagy érvágást, a technológia mindenesetre nagyban meg tudja könnyíteni a mindennapokat.

A BlackBerry Priv más úton indult el, mint a rivális csúcsmodellek. A csinos kijelző dacára a gyártó a készülék esetében egyáltalán nem rendelte a formát a funkció fölé, az okostelefont nem csak a rátapadó tekintetek miatt jó elővenni, (bár a billentyűzetet előkattintva ezekből sem lesz hiány) de használata is kényelmes, biztosan fekszik az ember kezébe, még kinyitott klaviatúrával is. Noha egy iPhone-nal vagy Galaxy modellel szemben a Priv nem igazán mondható "ékszernek", egész biztosan az idei év egyik legegyedibb és legmenőbb telefonja. Gyenge pont persze itt is akad: az ujjlenyomat-olvasó és a vezeték nélküli töltés hiánya sokakat valószínűleg nem ráz meg annyira, az éppen elfogadható akkus üzemidő viszont már többet nyom a latban. A kegyelemdöfést az ár adja meg: a Priv Magyarországon 275 ezer forintért vásárolható meg, ennyiért valószínűleg kevesen csapnak majd le rá - néhány sikeresebb cégvezető zakózsebében ugyanakkor nem lenne meglepő ha feltűnne az eszköz.