Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: Samsung Galaxy Tab S2

Hlács Ferenc, 2015. szeptember 25. 10:04
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A Samsung legfrissebb csúcstábláját mindjárt két méretben is kiadta, ebből a nagyobbik, azaz a 9,7 hüvelykes Galaxy Tab S2 járt nálunk. Az eszköz egyértelműen az iPad ellen indul harcba: bár több fronton jól szerepel, a csata végére túl sok sebből vérzik a győzelemhez.

Ismerős dizájn, meglepő kényelem

A megszokott Samsung dizájn  a 9,7 hüvelykesGalaxy Tab S2-nél sem sokat változott, a gyártótól jól ismert fizikai home gomb és az azt övező kapacitív multitasking illetve vissza gombok a kijelző rövidebb oldala alatt kaptak helyet, a cég tehát az eszköz használatát - ahogy az egyébként hasonló méretnél lenni szokott - alapértelmezetten álló helyzetben képzeli el.

A táblagépet kézbe fogva egyből nyilvánvalóvá válik annak egyik komoly erőssége: a Tab S2 meglepően könnyűre sikerült. Az eszköz Wi-Fis verziója (ez a modell jutott el szerkesztőségünkbe) hivatalosan 389 grammot nyom, de saját mérlegünk ennél kevesebbet, 385 grammot jelzett. Az LTE-s modell sem sokkal nehezebb, az 392 grammos - ezzel észrevehetően alálicitál a rivális Apple tavaly bejelentett, ugyancsak 9,7 hüvelykes csúcsmodelljének, a mezei iPad Air 2 ugyanis 437, az LTE-s variáns pedig 444 grammot nyom. A pehelysúlyú kivitelezés egyébként paradox módon az első kézbevételkor épp a gyenge minőség érzetét kelti, mintha kispórolták volna az anyagot az eszközből, valójában azonban erről szó sincs, a tablet felépítésére nem lehet panasz.

A készülék kerete leginkább a tavalyi Note 4-ét idézi, fémből készült, amelyet a gyártó javarészt a lefestett, felső élei azonban megmaradtak natúr fémszínűek. A hátlap ugyan műanyag, abból viszont a masszívabb fajta, azon két apró fémes pont látható, ezekhez csatlakoztathatók a tablethez vásárolható kiegészítők. Az eszköz összességében kissé eltávolodott a Galaxy S6-tal, illetve az Edge modellekkel bevezetett vonalaktól, azoknál valamivel sarkosabb, "indusztriálisabb" irányvonalat képvisel. A tábla persze masszívnak egyáltalán nem mondható, mindössze 5,6 milliméter vékony - ezzel az értékkel pedig szintén sikerült megelőznie az iPad Air 2-t, amely 6,1 milliméteres derekat tudhat magáénak.

Látványos kijelző - apró szépséghibával

A kijelző, mint az fentebb már kiderült 9,7 hüvelykes, felbontása pedig 1536 x 2048 pixel, ami 264 PPI-s pixelsűrűséget jelent, ebből a szempontból pontosan megegyezik tehát az Apple említett táblagépének képernyőjével. A Samsungtól már megszokott Super AMOLED panelről van szó, amelyre sem a színmegjelenítés, sem pedig a fényerő terén nem lehet panasz, az eszköz szabadban, napos időben is jól olvasható. A színek megjelenítése egyébként a vállalat korábbi csúcseszközeihez hasonlóan itt is szabályozható: a beállítások között összesen ötféle képernyőmódot találunk, ezek a színtartományt automatikusan optimalizáló Adaptív megjelenítés, az AMOLED-mozi és AMOLED-fénykép üzemmódok, az "Alapvető" névre hallgató, az AMOLED erősen szaturált képét némileg tompító opció, illetve az Olvasás üzemmód, amely a sárgásabb, tompább árnyalatot ad a kijelzőnek.

Bár a panelre igazán nem lehet panasz, közelről nézve hasonló jelenség figyelhető meg rajta, mint amelyet annak idején az LG G Flex 2 tesztelésekor tapasztaltunk: az OLED elemek fényessége nem egészen homogén, emiatt a kép szemcsés vagy "zajos". Ez különösen görgetésnél zavaró, a szemcsék maradnak, a megjelenített tartalom pedig mozog. A dolog szerencsére nem feltűnő, azon néhány perc használat után túljut az ember, ugyanakkor miután csúcstabletről van szó, mindenképp említést érdemel.

Tavalyi vas, de van még benne lendület

A gyártó vezértabletébe ugyan nem került csúcsvas, ugyanakkor panasz sem igazán lehet a benne dolgozó - egyébként tavalyi - Exynos 7 Octa 5433 lapkára. Hogy a lemaradás pontosan érzékelhető legyen: ez nem a friss Note 5, hanem a tavalyi Note 4 processzora. A lapka felépítése egyébként gyakorlatilag ugyanaz (4xCortex-A57@1,9Ghz és 4xCortex-A53@1,3GHz). Az egyetlen fontos visszalépés, hogy ez a processzor még a nem túl sikeres 20 nanométeres eljárással készül, szemben frissebb modell 14 nanométerével - ez pedig hőtermelésben és fogyasztásban is érezteti hatását. A processzorhoz 3 gigabájt RAM párosul, tesztkészülékünkbe továbbá 32 gigabájt belső tárhely jutott - a Tab S2 emellett 64 gigabájtos kivitelben is kapható.

Bár nem a Samsung legjobb elérhető processzorát kapta, a táblagép teljesen kielégítően teljesített a mindennapi feladatok, és a masszívabb játékok, mint a Mortal Kombat X vagy az Asphalt 8 alatt is. Az AnTuTu Benchmarkban a készülék 53314 pontot gyűjtött be, ezzel maga mögött hagyva a tavalyi Galaxy Note 4-et, ugyanakkor érezhetően lemaradva a jóval 60 ezer fölött teljesítő S6, S6 Edge és S6 Edge+ modellektől. Azt persze most se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gyártók ezen a területen hajlamosak külön optimalizációkat végezni eszközeiken, az eredményeket így nem kell kőbe vésettnek tekinteni. Külön jó pont az eszköznek, hogy még alaposan megizzasztva sem melegszik fel túlzottan, hosszabb játék során, sőt játékok között váltogatva is legfeljebb langyos lesz a műanyag hátlap.

A készülék home gombjában ismét feltűnik a Samsung ujjlenyomat-olvasója. A már ismert szenzorról van szó, az kiválasztott ujjat nem kell elhúzni rajta, elég egyszer hozzáérinteni, a tablet már használható is - legalábbis elméletben. Tapasztalataink alapján, bár az utóbbi hónapokban megjelent Samsung telefonoknál a szenzor teljesen jól működött, itt jócskán akadtak vele problémák. A home gomb a regisztrált ujjat több esetben csak sokadik próbálkozásra, vagy egyáltalán nem ismerte fel, többször előfordult, hogy csak a tartalék biztonsági kulccsal lehetett feloldani a tabletet. Noha nincs okunk feltételezni, hogy a Samsung itt más szenzort használt volna mint korábban, annak hatékonysága valamiért nagyságrendekkel gyengébb volt, mint a cég többi kipróbált terméke esetében.

Ami a kamerákat illeti, az eszköz hátlapján egy 8 megapixeles, előlapján pedig egy 2,1 megapixel felbontású szenzor található. Méretes táblagépekkel jóval ritkábban állunk neki a fotózni mint a mindig kéznél lévő telefonokkal - bár láttunk már tablethez készült selfie sticket - a kamerának így ennél a termékkategóriánál nincs olyan nagy jelentősége. A gyártó ezért nem is igazán erőltette meg magát a területen: az nappal készített képek még vállalhatók, az értékelhető éjszakai fotózás az eszközzel viszont szinte reménytelen.

A szokott appok és a jól bevált SideSync

A Tab S2-n 5.0.2-es Androidot találunk, ugyanakkor a gyártó már elkezdte a legfrissebb, 5.1.1-es verzió kiadását is az eszközre - ez tesztkészülékünkre sajnos még nem érkezett meg. A TouchWiz természtesen nem maradt le tábláról, a Samsung utóbbi másfél-két évben kiadott készülékein lévő felület azonban szerencsére már korántsem olyan borzasztó mint annak korábbi verziói: a UI javarészt az Android 5.0-val beköszöntött minimalista irányvonalat hozza, az AMOLED kijelzők képességeit valószínűleg szándékosan hangsúlyozó élénk színekkel, a régebbi Samsung telefonokról ismert, rettegett giccsparádénak azonban nyoma sincs rajta. Az eszköz az osztott kijelzős használatot is támogatja, így párhuzamosan két appot is kezelhetünk egymás mellett.

Az előre telepített appok között megtaláljuk a szokásos Microsoft-felhozatalt, azaz az androidos Word, Excel, PowerPoint, OneNote, Skype és OneDrive appokat, utóbbiba bejelentkezve 100 gigabájt ingyenes online tárhely is jár a tablethez. Az irodai szoftverek alapvetően hasznosak lehetnek, különösen ha valaki az eszközhöz billentyűzettel kiegészített tokot is vásárol. A tábláról nem maradtak le továbbá az olyan alapvető appok sem, mint a Samsung S Tervező nevű naptára, jegyzetappja, illetve az akkuteljesítmény és memóriahasználat optimalizálását ígérő Intelligens Kezelő sem.

A készülékre az S6 Edge+ kapcsán már bemutatott SideSync app is felkerült. Az alkalmazással lehetőség van a tabletet a PC-vel összekapcsolni és az olyan megszokott funkciók mellett, mint a fájlok, képek, zeneszámok másolása, az adott gép billentyűzetét és egerét is megosztani a táblagéppel. Bár utóbbi opciót egy telefonnal nehéz rendesen kiaknázni, egy 9,7 hüvelykes tablet már gond nélkül működhet második kijelzőként, például egy notebook monitora mellé támasztva - az azon megjelenített tartalmak ráadásul nem is számítógép erőforrásait élik fel.

A SideSync segítségével továbbá a táblagép képét a PC monitorán is megjeleníthetjük, ha inkább egy kijelzőn tömörítenénk a munkát. Ilyenkor a tablet tartalmait ugyanúgy billentyűzettel-egérrel kezelhetjük. Az app egyébként meglepően stabil, még a tabletről játékokat streamelve sem rogyik meg. A kijelzőmegosztás Wi-Fin és USB-n keresztül egyaránt lehetséges, igaz utóbbi stabilabb kapcsolatot ígér, a teszt során azonban az vezeték nélkül is gördülékenyen ment. Az táblára négy magazinapp is jutott, (Éva Magazin, Joy, Füles, Men's Health) ezek ugyanakkor a legtöbbeknél valószínűleg csak a helyet foglalják majd.

Jobb ha van kéznél töltő

A Galaxy Tab S2 mint fentebb kitértünk rá határozottan vékony és könnyű is, ennek azonban ára van, a kis házba kis akku fért, a telep kapacitása mindössze 5870 mAh. Ez jelentősen kisebb, mint az etalon iPad Air 2 7340 mAh-s értéke, de az S2 elődje, a tavaly kiadott Galaxy Tab S is számottevően nagyobb, 7900 mAh kapacitású akkuval jelent meg (igaz, az eszközt nem 9,7 hanem 10,5 hüvelykes kijelzővel szerelték fel). Ezek után nem meglepő, hogy a könnyű tablet nem éppen akkubajnok, gyakorlatilag egy átlagos okostelefon üzemidejét hozza. Ha valaki az eszközt, netán egy billentyűzettel megtoldva munkára, intenzív használatra vásárolja, a második nap már nem érdemes töltő nélkül útnak indulnia - ha pedig egy vérbeli játékos nézi ki magának az eszközt, jobb ha első nap sem hagyja otthon a kábelt. Sajnos az üzemidő kapcsán felbukkanó gyengeségek nem merülnek ki ennyiben, a táblagépből ugyanis a Samsung csúcstelefonjaiból megismert gyorstöltés funkció is kimaradt, valamint vezeték nélküli töltésre sincs lehetőség.

Az árral ismét túl magasra lőtt a gyártó

A Samsung új, 9,7 hüvelykes csúcstáblája jelenleg kétségtelenül az egyik legkényelmesebben használható tablet a piacon. Az eszköz vékony, kifejezetten könnyű, hosszú ideig kézben tartani sem megerőltető és bármilyen feladattal probléma nélkül megbirkózik - egyelőre. A tavalyi processzor nem fest túl fényes jövőképet az eszköznek, az egész biztosan előbb kezd majd nyögni a terhelés alatt, mint az Exynos 7420-as modellek. Az akkuteljesítmény szintén gyenge pont, persze ha valaki elsősorban otthoni multimédiás eszköznek szánja a tabletet ez különösebben nem jelent gondot. Az ár viszont már annál inkább. A Samsung az utóbbi évek során az árcédulával is igyekszik a prémium kategóriába sorolni felső kategóriás termékeit, és a Tab S2 sem kivétel: a táblagép Wi-Fis verziója kereskedőtől függően 155-170 ezer forint környékén kapható - igaz az ár az egységsugarú "GSM" üzletekben 130 ezer forint környékére is lecsúszhat. Az LTE-s változat akár 30 ezer forinttal is drágább lehet.

A készülék Wi-Fis verziója a legalacsonyabb feltüntett áron még egészen vállalható vétel lehet, legalábbis ha otthoni, családi tablet vásárlása a cél - már ha a vevő vállalja a kétes GSM shopokkal járó kockázatokat. Sajnos ennél drágábban már egyértelműen túlárazott hardverről van szó.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.