USB: elvált a forma és a funkció

Egyre nagyobb várakozás előzi meg az USB-C csatlakozó elterjedését. A megfordítható új csatlakozó a következő hónapokban várhatóan egyre több számítógépen, tableten, okostelefonon megjelenik majd, a hasonlóan kinéző portok mögött azonban egészen eltérő funkcionalitás bújik majd meg. Nagyon nehéz lesz rendet tenni a fejekben, a fizikai csatlakozók (fizikai interfész) és az átviteli szabványok (a logikai-elektronikai rész) egészen különböző síkon mozognak.

A rugalmasság átka

Mondhatnánk, ilyen már volt, hiszen az eredeti USB aljzat (pontosan fogalmazva a Type-A) több átviteli szabványt is kiszolgált az 1.0-tól az 1.1-en keresztül és 2.0-ig, sebességben pedig 1,5 megabittől 480 megabitig skálázódott. Külsőre egyébként az USB 3.0-s portok is ugyanúgy néznek ki, az új átviteli szabványhoz azonban már a csatlakozót is át kellett tervezni, a visszafelé kompatibilitást szolgáló hagyományos érintkezők mögött ott bújnak az új generációs érintkezők is. A felhasználó felé azonban eddig mindez transzparens volt - ami USB-s, az működik minden USB-s eszközzel, maximum annyit veszítünk, hogy nem a leggyorsabb adatátvitelt kapjuk.

^{A Type-C a válasz? (forrás: Sheepfilms)}

Az USB-C csatlakozóval és az USB 3.1 gen 2 szabvánnyal (az új névért lásd a keretest) azonban mindez borul, a csatlakozó és a tudás között minden összefüggés megszűnik. Maga a csatlakozó ugyanis nem csak az USB-s adatátvitelre képes, hanem az úgynevezett alternatív módban (alternate mode) más bitfolyamokat is tud kezelni, így Thunderbolt és DisplayPort szabványú adatátvitel valamint nyers hangjel is utazhat a porton keresztül.

Tovább bonyolítja a kérdést az USB Power Delivery szabvány, amely nagy(obb) áramerősség átvitelére is képessé teszi a csatlakozót - de nem csak a Type C-t, hanem a Type A és Type B csatlakozókat is. A USB Power Delivery 2.0 szabvány ugyanakkor az USB-C csatlakozó esetén már extra funkciókkal is rendelkezik, (cable ID, áramerősség-szabályozás, stb.).

^{USB Type-C vagy egyszerűen csak USB-C - nem jöhet elég gyorsan}

Hogy a csatlakozó pontosan mire képes, azt a mögötte álló vezérlő határozza meg, erről azonban a felhasználó alapesetben semmilyen információval nem rendelkezik. Ezen segítene az USB-IF új logórendszere, amely igyekszik a különböző átviteli sebességű és különböző funkciókkal rendelkező portokat felcimkézni. A szabvány szerint az USB 3.x "hivatalos" neve USB SuperSpeed, amely az 5 gigabites csatlakozókra vonatkozik, a SuperSpeed+ pedig a 10 gigabitet jelenti. Az USB-IF évek óta igyekszik ezt bevezetni, a Low-Speed az 1,5 megabitet, a Full Speed a 12 megabitet, a Hi Speed a 480 megabitet jelenti, ezeket azonban lényegében senki nem használja a gyakorlatban. Az ajánlás szerint az ilyen csatlakozókat SS jelöléssel kell ellátni (ez eddig is így volt a 3.0-s portoknál), a 10 gigabitesek azonban kaphatnak még egy parányi 10-es jelzést is emellé.

^{(forrás: Ars Technica)}

A nagy áramerősségre képes portokat egy stilizált ceruzaelem jelöli majd, a piktogramon belül kaphat helyet maga az USB ikon. Mivel az átviteli sebességtől ez független, így lesz SS és persze SS 10 logó is - ember legyen a talpán, aki ezeket majd meg tudja különböztetni.

Amit az USB-IF nem old meg, az az alternatív átviteli szabványok cimkézése, ezt az illető gyártónak kell valahogyan megoldania. A jellemző valószínűleg az lesz, hogy az USB képességeit tömören soroló piktogram mellé helyezi a gyártó például a DisplayPort logót és/vagy a Thunderbolt logót is - sokfunkciós porthoz soklogós cimkézés dukál.

^{Egyetlen port, sok szöveg (Apple MacBook specifikáció)}

^{A Google is belemegy (Chromebook Pixel specifikáció)}

Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.

Az USB-C-t implementáló gyártók számára ugyanakkor nem lesz egyszerű kommunikálni, hogy melyik port pontosan milyen sebességre, milyen szabványokra és milyen áramerősségre alkalmas. A feladattal mindenki máshogyan birkózott meg, a Nokia N1 (az egyik első USB-C-s eszköz) például csak annyit ír a specifikációban, hogy "USB-C megfordítható csatlakozó USB 2.0-val", ez technikailag helyes, az előremutató port ugyanis az elavult szabványt támogatja csak. Az Apple és a Google a MacBookban és a Chromebook Pixelben használja a csatlakozót, a cupertinói cég tételesen sorolja, hogy mit képes átvinni a port (logót és cimkézést azonban egyáltalán nem használ), és hasonló logikát követ a Google is.

^{Thunderbolt 3 - ez is USB-C, és további protokollokat dobál a levesbe.}

Színkódolás a megoldás?

Az elmúlt években elterjedt egy alternatív szimbólumrendszer is, az USB-IF-től függetlenül. Eszerint az USB 3.0-s csatlakozók kék színt, az alvó módban is feszültséget adó portok pedig sárga színt kaptak. Ez a számítógépgyártók saját kezdeményezésére született, azonban viszonylag széles körben elterjedt a különböző sebességű portok megkülönböztetésére. Ez nem újkeletű, korábban más csatlakozókat is előszeretettel színkódoltak a gyártók (kék VGA, fehér DVI, lila és zöld a PS/2, stb.). Elképzelhető, hogy ez a színezés az új USB-C csatlakozókra is kiterjed majd, egyelőre erre nincsenek iparági példák.

^{Egy port, sok protokoll, sok logó. Jobb, ha megszokjuk}

Hosszú távon a megoldás a Type-C és a SuperSpeed(+) széles körű elterjedése lehet, az iparági várakozások szerint a következő néhány évben gyakorlatilag teljesen kiszorulnak a hagyományos USB csatlakozók az eszközökről és egységesen USB-C-t kap majd minden eszköz, a PC-ktől a perifériákig, a régi eszközöket pedig egyszerű adapterekkel vagy kábelcserével fogjuk tovább használni. A többszabványos portok megkülönböztetése nem lesz ennyire egyszerű feladat, a logók és a színkódolás azonban ezt a problémát is áthidalhatóvá tehetik.