Megszűnik a Wuala

A Wuala indulásakor elképesztően menő és merész ötletet valósított meg: a titkosítás és a peer-to-peer adatátvitel és -tárolás kombinálásával a felhasználók saját számítógépeit alakította redundáns tárhellyé. A rendszerben az erős titkosítás garantálta, hogy a szerteszét tárolt adatokhoz egészen biztosan csak annak tulajdonosa férjen hozzá, a belépő felhasználókkal együtt skálázódó összesített sávszélesség pedig a nagyon drága adatforgalom problémájára is frappáns választ adott.

A 2008-ban indult szolgáltatás rajtjakor még egészen más volt az online tárhelyek gazdaságtana - az adatközponti sávszélesség és adatforgalom, illetve a merevlemezes tárhely elképesztően drágának számított, ezt a Wuala a fent említett megoldással igyekezett elviselhető szintre mérsékelni. A piacon egyébként a néhány hónappal később bemutatkozó Dropbox hozta el az értelmes méretű (2 gigabájtos) ingyenes tárhely fogalmát, az Amazon infrastruktúrájára és töménytelen mennyiségű kockázati tőke elégetésére alapozott "üzleti modelljével".

^{Nem mai gyerek.}

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Visszatérve a Wualára: a szolgáltatás logikája szerint a felhasználók gépein lévő szabad lemezes tárhely adja azt a kapacitást, amivel gazdálkodni lehet, ezeket szervezi laza hálózatba a Wuala központi szervere. A felhasználók adatait mind tárolt, mind küldött-fogadott formában titkosítás védi, ennek feloldására pedig csak az adat tulajdonosának van lehetősége. A rendszer alapját az akkor felívelőben lévő p2p fájlcsere adta, ehhez készített egy felhasználóbarát felületet a cég, a szoftver pedig a Windows Explorerbe is beépült.

Mivel a szolgáltatás a felhasználók gépeit használta szerverként, komoly algoritmus kellett ahhoz, hogy a rendelkezésreállás elfogadható szinten maradjon - ha például az összes, szerverként használt PC egyszerre van lekapcsolva, a tárolt állomány elvben elérhetetlenné vált. Ezt egy ötletes megoldással igyekezett a cég használhatóvá tenni, a felhasználóknak ingyenes online tárhelyet biztosított a visszaosztott saját tárhely függvényében, az együttható pedig a gép átlagos napi online töltött üzemideje volt - 12 órás rendelkezésre állásnál a visszaosztott nyers kapacitás felét adta a Wuala online tárhelyként.

A céget alig egy év múlva felvásárolta a külső meghajtókban utazó LaCie, a nagy vízió szerint az offline, az online és a külső tárolók transzparens összeolvasztása volt a cél. Utóbbi céget 2012 márciusában vásárolta fel a Seagate, a fokozatos profiltisztításban most jutott el oda a cég, hogy a Wuala leállítása mellett döntsön.

A Wuala a leállás menetrendjét is közölte. Első lépésként a bejelentéssel egy időben megszűnt az új előfizetések lehetősége, következő körben pedig read-only módra váltanak a tárolt állományok. A sztori vége november 15 lesz, amikor a szolgáltatás teljesen leáll, a tárolt állományok pedig törlődnek a rendszerből.

A felhasználóknak a cég a magyar fejlesztésű, szintén end-to-end titkosítást használó Tresorit szolgáltatását ajánlja, a budapesti csapat migrálást segítő eszközt is fejlesztett, amellyel az adatok viszonylag egyszerűen áthúzhatóak a két szolgáltatás között. A cég még promóciós ajánlattal is előállt, a promóciót azonban (úgy tűnik) nem csak jelenlegi Wuala-előfizetők, hanem mások is kihasználhatják a megfelelő URL-en.