Komoly újdonságok az Ubuntu 15.04-ben
Ma teszi letölthetővé az Ubuntu 15.04-es, stabil kiadását a Canonical. Az operációs rendszer új verziója desktop és mobilos fronton is kapott némi vérfrissítést, de az igazán nagy horderejű újdonságok szerveres és felhős kiadásokba kerültek.
Az Ubuntu 15.04-es verziója az első, ami a Canonical saját, konténerek alá szánt hypervisorával, a tavaly ősszel bejelentett Linux Container Daemonnal (LXD) felszerelve érkezik. A kizárólag Linuxot támogató hypervisor a cég ígérete szerint a hagyományos virtuális gépes megoldásoknál jóval hatékonyabban bánik az erőforrásokkal, a Linux-a-Linuxon típusú terhelések alatt akár 15-20 százalékos teljesítményelőnnyel is lehet számolni az LXD részére. Az új hypervisor az LXC konténerek mellett természetesen támogatja a Dockert (1.5) is – a vállalat nem az utóbbi ellenfelének szánja az új technológiát, sokkal inkább alá: az LXD egyfajta rendszerkonténerként fogadja be az LXC vagy Docker alkalmazáskonténereket, amik így kvázi maximálisan izolált folyamatokként működnek. A Canonical szerint pillanatok alatt lehet akár százas nagyságrendű konténerskálázási műveleteket is végrehajtani, a konténerek közötti hálózati funkciók pedig gyakorlatilag egyenértékűek a VM-ek esetében megszokott lehetőségekkel. Az LXD-n futó konténereket leállítás nélkül lehet egyik hosztról a másikra mozgatni (live migrate).
Az LXD teljes mértékben kompatibilis az OpenStack-kel, amiből a Canonical a stabil kiadásként csak április 30-án megjelenő Kilót rakta az új operációs rendszerbe – a mától letölthető 15.04-be az előzetes verzió került, a végleges változat nulladik napi frissítésként veszi majd át annak helyét a megjelenés napján. A Canonical implementációjába immár hivatalosan is bekerült a 0MQ brokerless üzenetkezelő réteg, hogy a nagyobb mértékű felskálázások esetében nehezebben alakulhasson ki szűk keresztmetszet ezen a téren az elosztott alkalmazások között. Ami a hálózatkezelési komponenst illeti, a Neutronból kikerültek a gyártóspecifikus meghajtók, bekerült az elosztott virtuális útválasztás (distributed virtual routing, DVR) és a DNS-as-a-service lehetősége.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A felhős kiszolgálókat üzemeltetők nagy kedvence valószínűleg a Snappy Ubuntu Core lesz, ami az operációs rendszer végletekig lecsupaszított, kifejezetten konténeres alkalmazásfuttatáshoz igazított változata, amely semmilyen futtatókörnyezetet és keretrendszert nem tartalmaz. A kiadás nevében a Snappy az új, az eddigi csomagkezelőktől (apt-get és deb) eltérő, tranzakcionális frissítési alrendszerre utal. Ez azt jelenti, hogy egy telepítésnek csak két eredménye lehet: vagy sikeresen végbemegy, vagy megmarad az eredeti (telepítés előtti) állapot, köztes állapot nélkül. A rendszer támogatja a differenciálfrissítést is, vagyis a két verzió között kizárólag a különbségeket tölti le, nem pedig a teljes csomagot, ezzel tárhelyet is, hálózati adatforgalmat is spórol. Fontos tulajdonsága még a Snappynek a mobilos Ubuntuból már ismert AppArmor, azaz az alkalmazások hermetikus elválasztása, és ezzel a hozzáférési jogosultságok nem felhasználói, hanem alkalmazásszintű szabályozása a rendszer indulásakor betöltődő, kernelszintű profilokkal.
Az új Ubuntu a 3.19.3-as kernelt kapta meg, és a fejlesztők szerint a 3.19.4-es és 3.19.5-ös verziók már tesztelés alatt, a “csőben” vannak – arról viszont egyelőre nincs hír, hogy a nemrég megjelent, stabil 4.0-s rendszermagot (és vele együtt az élő, újraindítás nélküli kernelfrissítés natív támogatását) mikor kaphatja meg az operációs rendszer.