Kipróbáltuk: LG G Flex 2
A legújabb LG csúcstelefon hajlított házába a gyártó a legerősebb elérhető hardvert pakolta, ez azonban úgy látszik még mindig kevés hozzá, hogy döcögés nélkül meghajtsa a készüléket. A G Flex 2 kifejezetten csinos és nagy mérete ellenére kényelmes is - a felhasználói élmény azonban hagy kívánnivalót maga után.
Az LG már a 2013-as, első G Flex megjelenése óta élen járt az ívelt okostelefonok terén, a vállalat gyakorlatilag külön termékkategóriát hozott létre, a hajlított paneleknek. Úgy tűnik az okostelefonok egyre homogénebbé (és unalmasabbá) váló piacán jelenleg a Samsung mellett a koreai cégnek sincs jobb ötlete, hogyan tűnhetne ki az egyforma készülékek tömegei közül. A kérdés az, a megközelítés ad-e bármilyen értelmezhető pluszt a felhasználói élményben, vagy csupán a lehető legtöbb tekintet megragadását célozza munkába menet - ami egyébként szintén elfogadható érv lehet a formaterv mellett.
A gyártók ennek dacára mindent megtesznek, hogy a kialakítás oldalán praktikus érveket is felhozzanak, még akkor is, ha már rövid használat után nyilvánvalóvá válik, hogy az sokkal inkább szolgálja a szemrevaló külsőt, mint bármilyen más szempontot. Ez korábban is bebizonyosodott, mikor a Samsung kétoldalt ívelt szélű S6 Edge telefonját vettük górcső alá, és valószínűleg nem árulunk el nagy titkot ha megsúgjuk, a horizontális tengelye mentén hajlított LG G Flex 2-t megvizsgálva is hasonló következtetésre jutottunk. Az az eszköz nevéből is látszik, hogy a gyártó nem ma kezdte hajlítgatni telefonjainak kijelzőit, a készülék előző generációját tavaly előtt leplezte le. Az új verzió az előd még ma is méretesnek számító, hathüvelykes méretéből visszavett valamicskét. Bár az 5,5 hüvelykes panel még mindig nem mondható kicsinek, azzal a kisebb kezű felhasználók így is egyszerűbben boldogulnak majd.
Komfortos készülékház, közepes kijelző
A telefon valamivel szögletesebbre sikerült mint az előző generáció vagy a cég tavalyi csúcsmodellje, az LG G3 - a gyártó ugyanakkor ismét ügyesen gazdálkodott a peremekkel, a vékony keretnek és részben a telefon ívének köszönhetően a képernyő nem érződik veszélyesen nagynak, sőt, az eszköz kifejezetten kellemesen illeszkedik az ember kezébe. Ez legnagyobbrészt nem a telefon ívének, sokkal inkább a hátlap gömbölyített széleinek köszönhető. Ahogy az LG okostelefonjainál az utóbbi időben lenni szokott, a bekapcsológomb és a hangerőszabályzók itt is a hátoldalra kerültek, a kamera alá. Ez utóbbi még mindig kényelmes megoldást jelent, a gombok mutatóujjal egyszerűen, fogásváltás nélkül elérhetők - nekünk ez a felépítés nagyon betalált. A hátlap továbbra is maradt műanyag - annak azonban a jobbik végét fogta meg a gyártó, a G Flex 2 tapintása kellemes, kissé tapadós, nem fenyeget a veszély, hogy egy rossz mozdulatnál kicsúszik az ember kezéből. Bár eltávolítható hátoldalról van szó, az hibátlanul illeszkedik a készülékházhoz, jól összerakott, masszív telefonról beszélhetünk.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Az ívelt kijelzőt, az LG-től ismert módon két koppintással ébreszthetjük fel, (így nem kell felemelni a telefont, hogy hozzáférjünk a hátlapi gombokhoz) illetve ugyanígy le is zárhatjuk. A képernyőfelbontás 1920x1080 pixel, 5,5 hüvelyken ez 403 PPI-s pixelsűrűséget jelent. Ennél a riválisok, sőt az LG G3 esetében is láthattunk már jóval nagyobbat, ez azonban senkit ne tévesszen meg, ez az érték még mindig pengeéles képet jelent. Az íves P-OLED panel színmegjelenítés terén is helyén van, fényereje azonban hagy kívánnivalót maga után, erősebb napsütésben még maximumra tekerve is nehezen olvasható. A kijelző másik problémája szerencsére csak egészen közelről nézve jön elő: görgetés közben a tartalom fölött egy enyhén szemcsés, statikus réteg figyelhető meg, mintha egy fóliát húztak volna a kijelző üvege alá. Ez a jelenség főleg a régebbi OLED panelek rákfenéje, ezért fura egy friss készülékben találkozni vele - szerencsére nem egy könnyen észrevehető hibáról van szó.
Az viszont már az első néhány perc használat után feltűnik, hogy a telefon, bár (e cikk keletkezésekor) a gyártó legerősebb hardverrel felszerelt modellje, egyáltalán nem mondható versenylónak. Az LG egyébként letisztult, kifejezetten ízléses felhasználói felülete gyakran meg-megakad, egy-egy app megnyitására sokszor értékes másodperceket kell várni. Ezt a vas papíron nem indokolná, hiszen a G Flex 2-ben egy Qualcomm Snapdragon 810 processzort találunk ARMv8 utasításkészlettel, továbbá négy darab 1,5 gigahertzen dolgozó Cortex-A53 és ugyancsak négy, kereken 2 gigahertzre állított Cortex-A57 maggal. Ehhez egy Adreno 430 GPU és 3 gigabájt RAM tartozik, továbbá 16 vagy 32 gigabájt belső tárhely - utóbbit igény szerint akár 128 gigabájtos microSD kártyával is kiegészíthetjük.
Ugyan ennek fényében nehezen értelmezhető ilyen mértékű lassúság, azt eszköz benchmark eredményei is alátámasztják. A legfrissebb Chrome böngészőben futtatott Sunspider JavaScript benchmark 750 milliszekundum környékén produkált, a népszerű AnTuTut lefuttatva pedig a G Flex 2 47800 környéki pontszámokat kapott. Ezek a számok inkább pozicionálják az eszközt a középkategóriába, mintsem a csúcstelefonok közé, azt többek között a tavaly ősszel bejelentett Galaxy Note 4 is megelőzi, annak ellenére, hogy abba egy generációval korábbi, Snapdragon 805 lapka jutott.
A Snapdragon 810, miközben a vártnál észrevehetően gyengébben teljesít, erősen melegszik is. Ez a hajlított LG modellt bekapcsolva gyorsan bebizonyosodott, az automatikusan települő frissítések ugyanis gyorsan terhelés alá vették a processzort - ami néhány másodperc alatt egészen 86 fokig forrósodott az AIDA64 jelzése szerint. A forró processzor órajelét pedig a telefon kegyetlenül leszabályozza, teljes terhelésen sem megy ilyenkor 960 MHz fölé, ami újabb elképesztő lassulást okoz. Érdekes módon a hőszabályozás a processzor mellett a kijelzőre is kiterjed, a rendszer nem engedi ilyenkor felhúzni a fényerőt.
A Snapdragon 810 melegedik.
A melegedés játék közben is előfordul, szerencsére azonban ekkor ennél jóval visszafogottabb mértékben. A játékok egyébként a UI-jal ellentétben jól futnak az eszközön, azt a kifejezetten látványos grafikájú Asphalt 8 például egyszer sem akasztotta meg.
A bukdácsoló felületért a kamera próbál vigasztalni
A kamerák viszont jól teljesítenek: a lézeres autofókusszal felszerelt, 13 megapixeles hátlapi szenzor villámgyorsan lövi el a képeket, határozottan szép eredménnyel - éjszaka persze más a helyzet, sötétben itt ne számítsunk a másodperc törtrésze alatt elkészített fotókra, ugyanakkor a napnyugta után lőtt képekre sem lehet panasz. Az előlapon egy szerény, 2,1 megapixeles kamera figyel, erre átváltva (ami ismét kínosan lassú, akár 3-4 másodpercig húzódó folyamat) egy csúszkával a készülő szelfi "szépítésére" is van lehetőség, ez - gyakorlatilag kimerül az arc részleges elmosásában.
Ahogy a gyártók döntő többsége, az LG sem mulasztott el a telefonon felejteni néhányat saját alkalmazásai közül. Szerencsére többnyire hasznos, apróbb appokról van szó, ilyen a QuickMemo+ jegyzetapp vagy a QuickRemote, amellyel a telefon tetején elhelyezett infravörös LED-et igába hajtva a tévét, dekódereket, a hifit, projektort, sőt akár a légkondit vezérelhetjük. De felkerült a még a telefonra az LG saját alkalmazásboltja a SmartWorld - igaz ennek itthon nem sok hasznát vesszük, Magyarország ugyanis nincs az első megnyitáskor kiválasztható országok listájában. De ha csalunk és például britnek hazudjuk magunkat, egészen megdöbbentő élményben lehet részünk, a gyártó által szakcionált boltból egészen felfoghatatlanul ronda témákat és betűtípusokat vásárolhatunk meg.
Az ívelt eszköz természetesen LTE-képes, akkumulátora pedig 3000 mAh kapacitású. Ezzel a telefon egészen ügyesen gazdálkodik, mérsékelt használat mellett vígan kibír másfél napot, de még egy-egy játékszünetet beiktatva sem biztos, hogy nap végén töltőre kell tenni. A készülék 9,4 milliméter vékony, ezzel valamivel testesebb mint riválisai, amire az ívelt kialakítás még egy-két millimétert rátesz, hiszen az asztalra vagy zsebbe téve számolni kell a plusz domborodással. Tömege 154 gramm, ezzel nem lóg ki a sorból, sőt a fentebb már említett Samsung Galaxy Note 4-nél több mint 20 grammal könnyebb is, ami nem elhanyagolható differencia.
Ilyen áron többet várnánk
Aki alapvetően szereti az LG-től ismert formatervezési irányvonalat, annak valószínűleg a G Flex 2 is elnyeri majd a tetszését. A készülék kezelése határozottan kényelmes, a nagy kijelzőhöz itt is kimondottan előnyös a fizikai gombok hátlapi elhelyezése, az eszközzel jóval kevesebbet kell zsonglőrködni a metrón kapaszkodva, mint ha a gombok oldalt - vagy ne adj' isten a telefon felső élén lennének. Az ívelt kialakítással kapcsolatban viszont ugyanazt a konklúziót kell levonnunk, mint a Galaxy S6 Edge estében: a dizájn kizárólag esztétikai célokat szolgál, a használathoz, kényelemhez semmilyen pluszt nem ad hozzá. Praktikus szempontból itt még kicsit hátrányos is, hiszen a telefon csak több helyet foglal a zsebben.
A fő problémát mindenesetre nem a hajlított ház jelenti, sőt, miután kifejezetten látványos megoldásról van szó, sokaknak megérheti érte feláldozni érte némi plusz zsebtérfogatot. A gond sokkal inkább a specifikációkhoz képest meglepően komótos működéssel, a döcögős felhasználói felülettel van. Az első-hátsó kamerák közötti váltásnál különösen kiütköző probléma a teljes felhasználói élményre rányomja a bélyegét, ez pedig egy csúcsmodell esetében már erősen feszegeti a tolerálható hibák határát. Különösen igaz ez az árcédulát megnézve: az LG G Flex 2 ára 186-199 ezer forint között mozog, ekkora összeget pedig a csinos külső önmagában bajosan indokol.
A tesztmodellt a Telenor Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük!