Open Compute Summit: itt vannak a nyitott szerverek
Mindenki építhet felhőszolgáltatást az Open Compute Project gépeire. Persze ehhez meg is kell írni a szolgáltatást és az adatközpontokat menedzselő szoftverrendszereket, de a gépek mindenesetre rendelkezésre állnak.
A héten zajló Open Compute Summit a nyílt, szabadon gyártható szerverek legnagyobb konferenciája. Az itt bemutatott gépek minden adata, specifikációja, sőt, a gyártáshoz szükséges előkészületek és lépések leírása is elérhető, letölthető. Ez is a cél, az itt szereplő vállalatok ugyanis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kialakuljanak és szabvánnyá szilárduljanak a felhőszolgáltatások alatt dolgozó, szuperminimalista szerverek.
Microsoft: fúróakkut a szerverbe!
A Microsoft még tavaly csatlakozott az Open Compute Projecthez, a vállalat először egy 12U magas, 24 blade fogadására képes szerver terveit publikálta, ilyen egységek dolgoznak a cég adatközpontjaiban tízezres nagyságrendben. A kétfoglalatos blade-ek Ivy Bride-generációs Xeonokat fogadnak, legfeljebb 192 gigabájt RAM társaságában, egy vagy két 10 gigabites porttal és akár négy merevlemezzel. A szerver-blade mellett a specifikáció külön tároló-blade-et is tartalmaz, ezekbe akár tíz meghajtó is bepasszírozható. A ház (a blade-szerverektől megszokott módon) megosztott tápellátással és hálózati egységgel rendelkezik.
Ettől más a cloudscale - a Microsoft jól összefoglalja
A Microsoft most bemutatta a szerverek második generációját. Ez az előzőhöz hasonló specifikációkkal rendelkezik, 24 darab kétutas blade 12U magas keretben. A processzorokat azonban Haswell-generációs Xeonokra cserélték, a hálózati interfész pedig 10 gigabit helyett immár 40 gigabites. További újdonság, hogy az alaplapok nyolc-nyolc M.2-es csatlakozót kaptak, így szupergyors, PCI Express-alapú SSD-ket is képesek fogadni.
Izgalmasabb újdonság, hogy a Microsoft alaposan áttervezte az áramellátást. Minden keret kapott egy saját lítiumos telepet (Local Energy Storage, LES) áramkimaradás esetére - ezek addig látják el energiával a szervereket, amíg az adatközpont saját dízel generátorai felpörögnek és át tudják venni az áramszolgáltatást. A legérdekesebb, hogy a Microsoft olcsó és bevált, széles körben elérhető akkukat keresett, így esett a választás az elektromos kéziszerszámokhoz készült akkus egységekre.
Tápegység, beépített lítiumos akkukkal
A megoldással a Microsoft több legyet üt egy csapásra: a beépített lítiumos akkuk mellett feleslegessé válnak az adatközpontok hatalmas ólomakku-telepei, melyek akár az adatközpont területének egynegyedét is elfoglalhatják. A savas akkuk manipulálása nem is túl egyszerű, ráadásul viszonylag nagy energiaveszteséget is okoznak. A megoldás jól mutatja, hogy a gigantikus léptékű online szolgáltatások üzemeltetői milyen integráltan tudnak gondolkodni: az adatközpont szintjén fellépő probléma megoldását levihetik a blade-keret szintjére - hiszen ezeket is a cég mérnökei tervezik, pontosan az ígényekhez szabva.
A szerverhez tartozó CAD modelleket, sémákat és a firmware forráskódját a Microsoft az OCP oldalán publikálta, így gyakorlatilag bárki gyártathat magának ilyen rendszereket. A vállalat szerint a most bemutatott szervertervek már nem csak tervezőasztalon léteznek, ilyen rendszerek már éles adatközponti környezetben is dolgoznak, az Azure, Office 365, Bing és Xbox Live szolgáltatások alatt is.
Facebook: Yosemite, a gyors mikroszerver
Nem véletlen, hogy az Intel tegnap bemutatta a szerveres Atomok és a "nagy" Xeonok közé illeszkedő Xeon D családot, a Facebook legújabb fejlesztése is jelzi, hogy a nagy fogyasztású, erős magok, és a szuperalacsony fogyasztású, de nagyon gyenge magok között van lefedni való rés. A cég most egy olyan mikroszerver-rendszer specifikációit publikálta, amely az ARM/Atom processzoroknál számottevően erősebb, a nagy Xeonoknál viszont kevesebbet fogyasztó rendszerlapkák fogadására alkalmas. Ugyan a Facebook nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan milyen processzorok köré is épül a Yosemite néven fejlesztett gép, nem nehéz kitalálni, hogy pont a fent említett Xeon D kiszolgálására épülhetett a rendszer, lévén, hogy azt az Intellel együtt fejlesztette a Facebook.
A Yosemite-et bemutató posztjában a Facebook a kétutas szerverek problémáival nyit: egyes, CPU-intenzív feladatokra valóban ezek a gépek az ideálisak. A cég adatközpontjaiban azonban nem minden számítási feladat ilyen, számos olyan forgatókönyv van (például képek statikus kiszolgálása), amire az ilyen rendszerek nem optimálisak, túl sokat fogyasztanak. Az alternatív megoldás, amellyel a cég éveken keresztül kísérletezett, a "wimpy core", vagyis a sok gyenge magot használó processzorok, ezek azonban egyenként annyira gyengék, hogy zavaró módon megnövelték a beérkező lekérések kiszolgálásának idejét.
Yosemite, várhatóan Intel Xeon D processzorokkal
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A megoldás a Yosemite, amely a blade szervereknél is sűrűbben csomagolja az egyutas szervereket - a tervek szerint egyetlen szekrénybe 192 darab processzor fog férni. A rendszer felépítése nagyon hasonlít a mikroszerverekre, a processzorok a memóriával és a kiegészítő elemekkel együtt, modulokon foglalnak helyet. Egy Yosemite rendszerbe négy ilyen modul fér, a tápellátást és a hűtést 400 wattra méretezte a cég, így (a közös elemeket leszámítva) mintegy 90 watt jut egy modulra, ebből maximum 65 watt lehet a rendszerlapkaé.
A négyes csoportba helyezett modulok megosztva használják a közös Ethernet-csatlakozást, a szerverek rendszerbe kötéséért pedig a Facebook által kidolgozott, már korábban megnyitott Group Hug interfész felel. Ez utóbbit a nagyobb átviteli sebesség érdekében a vállalat továbbfejlesztette és egy PCIe x16-os csatolóval egészítette ki.
A Facebook további OCP-bejelentéseinek összefoglalója itt olvasható.
HP Cloudline
A HP is az Open Compute konferencián mutatta be saját nyílt szervereit, amelyek Cloudline néven lesznek elérhetőek. A lépés üdítő a HP-tól, a cég szemmel láthatóan nem fél attól, hogy árversenybe bocsátkozzon a távol-keleti bérgyártókkal, és lecsupaszított, minimalista szervereket dobjon piacra. A Cloudline család tagjai szinte semmilyen ProLiant technológiát nem tartalmaznak, a fejlett megoldásokat erre az árszintre nem hozta le a cég.
A Cloudline ehelyett az OCP-specifikációkra épít, a több százezer szervert üzemeltető vállalatok igényeinek megfelelően fejlesztve. A termékcsalád tagjait egyébként a Foxconnal gyártatja a HP, a cég "csupán" tapasztalatával, valamint az ellátási lánchoz való hozzáférésével járul hozzá a Cloudline sikeréhez, a gyártási szakértelmet azonban a tajvaniak biztosítják. Az olcsóságra kihegyezett szerverek a bejelentés szerint mintegy 10-25 százalékkal lesznek olcsóbbak, mint a hasonló specifikációjú ProLiant rendszerek, az egészen eltérő felhasználási mód miatt azonban mégsem versenytársai egymásnak (erről lásd alább).
Cloudline CL7100 - fiókos megoldás
Az alapszintet a CL1100-as kiszolgáló képezi, amely egy belépő szintű kétfoglalatos rendszer, frontend webes feladatok kiszolgálásához. A CL2100 és CL2200 szintén kétutas rendszerek, nagyobb memória- és tárolókapacitással. A kínálatot a CL7100 és CL7300 fiókos rendszerek egészítik ki, amelyekkel még nagyobb sűrűség érhető el.
Méretgazdaságosságról szól
Az idealista szólamok mögött az Open Compute Project célja egyértelmű: olcsóbbá tenni azokat a szervereket, amelyeket a nagy cloud szolgáltatók széles körben használnak. Ehhez az eszköz a méretgazdaságosság, ha a nagy vásárlók közösen megegyeznek néhány alapvető szabványban, az mindenki számára olcsóbbá teszi a gépek legyártását - ezt egyébként egységesen a nagy távol-keleti bérgyártók, például a Quanta, Inventec vagy a Pegatron végzi.
A történetben persze van csavar: a hardveres terveket a cégek azért osztják meg egymással, mert ebben már nem látnak semmilyen hozzáadott értéket. A nagy felhőszolgáltatások mindegyike egészen egyedi szoftverkörnyezetet használ, a szerverek, a tárolók és a hálózat felügyeletére, menedzsmentjére, hibakövetésére minden vállalat, a Facebooktól a Google-ig saját, fejlett rendszerét használja - ez adja tulajdonképpen adatközpontjaik valódi hozzáadott értékét. Ezek a megoldások a cégek féltve őrzött titkai, ezért nem is tartoznak az Open Compute Project ernyője alá.