A saját chipgyártást is leépítheti az IBM

A házon belüli chipgyártástól is szabadulna az IBM a Financial Times bennfentes forrásai szerint, a Nagy Kék már aktívan keresi a lehetőségeket a tevékenység leválasztására. A lehetséges opciók között felmerült a félvezetőgyártó üzletág teljes eladása vagy akár egy partnerrel közös vegyesvállalatba kiszervezése is. A cél a szabadulás a rendkívül tőkeintenzív, egyre zsugorodó és veszteséges részlegtől.

Egykor a világ legnagyobb félvezetőgyártói között tartották számon az IBM-et, a vállalat azonban egyre kevésbé koncentrál erre a tevékenységre. A cég kinyilvánított stratégiája a nagy nyereséggel értékesíthető szoftverek és a szolgáltatások előtérbe helyezése, ennek jegyében 2005-ben eladta a PC-üzletágát, nemrég pedig megszabadult az x86 szerverekkel foglalkozó részlegétől - mindkettőt a Lenovo vásárolta meg.

Sokba kerül a chipgyártás

A félvezetőrészleg eladása mögötti mozgatórugó hasonló mint a fenti esetekben: a terület óriási tőkét köt le, az IBM a piaci versenyben mára visszaszorult az egyre erősebb versenytársakhoz képest, a tevékenység ráadásul veszteséges. A Stanford Bernstein becslései szerint a félvezetőgyártó üzletág tavaly 1,7 milliárd dollár körüli árbevételt mellett 130 milliós veszteséget könyvelt el, idén némileg alacsonyabb bevétel mellett hasonló mínusz várható.

A hardverpiactól való távolodással párhuzamosan logikus lenne a félvezetőgyártás leépítése. Ugyan a PC-k és x86 szerverek leválasztása után is bőven marad IBM hardver, amelyek saját processzorokkal működnek (pl. mainframe-ek, System p szerverek, DS8000 tárolók), ezek piaca  folyamatosan szűkül - jórészt pont az x86-alapú megoldások előretörése miatt. Ez a folyamat nem csak az eladott mennyiség olvadásával jár, hanem az árak csökkenésével is, a Xeonra épülő rendszerek által támasztott árverseny miatt, így egyre kevésbé kifizetődő a saját félvezetőgyártás fenntartása.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A terület ugyanis rendkívül tőkeintenzív, a chipgyárak folyamatos korszerűsítése hatalmas összegeket emészt fel. 2002-ben állt tömegtermelésbe az East Fishkill-i (NY, USA) félvezetőgyára a Nagy Kéknek, amelyet 2,5 milliárd dolláros költséggel építettek fel - ez volt a cég történetének legnagyobb beruházása. A chipgyártás ráadásul egyre dráguló mulatság, a fejlettebb berendezések egyre többe is kerülnek, egy modern félvezetőgyártó üzem tőkeigénye ma már a 4 milliárd dollárt közelíti. Egyre kevesebb olyan cég van a piacon, amely ezt meg tudja finanszírozni, illetve egy ilyen üzem kapacitását ki tudja használni, hogy megtérüljön a befektetés.

Az IBM nem csak saját szervereihez, tárolóihoz gyárt chipeket, hanem partnerei megrendeléseire is. Az előző generációs játékkonzolok mindegyikéhez (Sony PS3, Xbox 360, Nintendo Wii) a Nagy Kék állította elő a processzort, emellett a cég számos olyan félvezetőt is gyárt a partnerei részére, amelyek nem klasszikus értelemben vett számítógépekbe kerülnek, hanem például autókba. A vállalat az ezredfordulót követően még a legnagyobb szerződéses félvezetőgyártók közé tartozott, egy 2012-es Gartner-felmérés szerint azonban már csak a hetedik volt a piaci rangsorban, messze leszakadva a vezetőktől. A szerződéses gyártásból származó bevétel alig haladta meg a 600 millió dollárt az elemzőcég becslései szerint.

Nyugalom, a házon belüli chipfejlesztés marad!

A nagy kérdés az, vajon milyen formában választja le az IBM a chipgyártási tevékenységet. A kiterjedt félvezetőipari szövetségek közepette nem lenne váratlan egy vegyesvállalat (például a GlobalFoundries-zal), de az eladás sem. Utóbbi esetben a GlobalFoundries mellett a TSMC, esetleg a Samsung jöhetne szóba vevőként. Az is kérdés, mi lesz a kapcsolódó szellemi tulajdonnal, az IBM szabadalmi portfóliójának ugyanis jelentős része a félvezetőgyártáshoz kapcsolódik. A Financial Times úgy tudja egyelőre a vállalat egyik opció mellett sem kötelezte el magát, még minden előfordulhat.

A Financial Times úgy tudja, a félvezetőgyártást igen, a házon belüli chiptervezést viszont nem adná fel az IBM, vagyis a vállalat saját fejlesztésű szervereinek (mainframe-ek és System p), tárolóinak továbbra is saját fejlesztésű processzorok adnák az alapját - a chipeket egy szerződéses gyártó is elő tudná állítani. A szerverpiacon korábban sem volt szokatlan ez a modell, valójában az Intel mellett az IBM az egyetlen cég jelenleg, amely saját fejlesztésű és gyártású processzorokkal rendelkezik, a többiek (Oracle, Fujitsu, AMD) szerződéses gyártókkal dolgoznak.