Kipróbáltuk: Lenovo ThinkPad X240
A HWSW szerkesztősége évek óta 12 hüvelykes kijelzőjű ThinkPad gépeket használ munkára, így nagy érdeklődéssel vártuk az X240 megjelenését. Az első példányok az év végén érkeztek az országba, és a HWSW szerkesztőségébe, most megosztjuk azóta szerzett tapasztalatainkat.
Külső kialakítás, csatlakozók
A 12 hüvelykes ThinkPadek közé az X240 hozta el az X1 Carbon által megnyitott designvonulatot, a korábbi modellek ékszerű, kicsit vaskos hatású, de kétségtelenül robusztus benyomást keltő házát egy vékonyabb, kecsesebb forma váltja, amelyet a tervezők minden formai játéktól megfosztottak. Az X240 gyakorlatilag egy vékonyabb (kijelző) és egy vastagabb (billentyűzet) téglatestből áll, amelyet két zsanér fog össze. A gép ezzel elvesztette a ThinkPadek jellegzetes vonásait, a logókat letakarva kis túlzással akármelyik gyártó gépe lehetne, még a ThinkPadekre jellemző fekete szín is kivilágosodott, az X240 már sötétszürke.
Korábban is leírtuk már, most is megtesszük: egy notebookoknak a vékonyság semmilyen használati előnyt nem ad, az alacsony tömeg valóban segíti a hordozhatóságot, de a vékonyság egy bizonyos határon túl már nem hasznos, a vele járó kompromisszumok viszont már a hétköznapi munkát is hátrányosan befolyásolhatják. Ezek egyike a masszivitás, a Lenovo korábban rendszeresen demózta gépei jó összerakottságát azzal, hogy az összecsukott gépek elbírnak egy embert is, az X240 esetében ezt semmiképp nem mernénk kipróbálni.
Nem arról van szó, hogy gyatra minőségű, hanyag összeszerelésű gép benyomását keltené, nyeklene-nyaklana vagy zörögne az akkumulátorral együtt 1421 grammos X240, egyszerűen ránézésre nem hordozza az öröklét és a strapabíróság ígéretét, amely még az X230-ról is sugárzott, hiába a karbon fedlap, a magnéziumötvözet ház és a belső “bukókeret”. Persze lehet, hogy rácáfol ezekre az előítéletekre az X240, néhány év múlva meglátjuk.
A vékonyításnak több funkcionális áldozata is lett. A fedlapot a korábbi generációs X-sorozatú ThinkPadeken masszív retesz tartotta csukva, az X240-ről ez már hiányzik, így a zsanérnak erősebbnek kell lennie, ami viszont azt hozza magával, hogy a kinyitáshoz két kézre van szükség. Nincs már ThinkLight sem, a kijelző fölött visszahajló perem a vékonyítás áldozatául esett, helyette a billentyűzet kapott háttérvilágítást, amelyet az Fn+space lenyomásával aktiválhatunk, két fokozatban. A gép bal oldalán egy USB-port, egy VGA-csatlakozó, egy DisplayPort-kimenet, egy SmartCard-olvasó és a töltőcsatlakozó található, jobbra egy USB, hangcsatlakozó, SD/MMC kártyaolvasó, a SIM-foglalat és egy Kensington-aljzat jutott. Jól számolt mindenki, csak két USB-port van az X240-en, ami szerintünk egy üzleti gépnél nagyon kevés, és a helyszűke sem magyarázza, az X230 és a korábbi verziók még három USB-csatlakozóval rendelkeztek.
Örömhír ugyanakkor, hogy megmaradt a teljes értékű Ethernet-aljzat, egyes utravékony gépekkel szemben itt nem kell adapterekkel ügyeskedni, ha a gépet vezetékes hálózaton szeretnénk használni, ami vállalati környezetben a mai napig gyakori. A töltőcsatlakozó az újabb, “lapos” típus, ami a korábbi ThinkPadekhez megvásárolt töltőkkel nem kompatibilis, szerencsére átalakítóval ez orvosolható, a nagy flottákat üzemeltető cégeknek nem kell az extra töltőket kidobni. Az új kialakítás további hátránya, hogy a merevlemez és a memória sem cserélhető vagy bővíthető egyszerűen, ahhoz, hogy hozzájuk férjünk, le kell bontani a billentyűzetet.
Kijelző, beviteli eszközök
Az X240 fedlapját felnyitva (180 fokban hátrahajtható) jut jó és rossz hír egyaránt. A kijelző mérete 12,5 hüvelykre nőtt, felbontása 1366x768 pixel, a panel pedig IPS, ami minden körülmények között kiváló színeket és betekintési szögeket produkál. Bár ez egyéni ízlés kérdése, de nekem a minimum feletti első fokozaton is elegendő volt a LED háttárvilágítás fényereje, így az akkumulátort is kímélhettem - korábbi X200 notebookomon a fényerőt legalább 50 százalékra állítva használtam. Az X240 fényereje egészen brutális, a kijelzőre tényleg egy rossz szó sem lehet, ráadásul továbbra is matt borítású, nem tükröződik, mint a lakossági gépek megjelenítői.
A kijelző dicsérete után essen szó az X240 beviteli perifériáiról, a billentyűzetről, a tapipadról és a pöcökegérről. Kezdjük mindjárt a klaviatúrával, amely számomra a legnagyobb csalódás ebben a gépben. Az X240 "alapterülete" némileg megnőtt az X230-hoz és a többi elődhöz képest, mégis azzal kell szembesülnie a vásárlónak, hogy a szigetes kialakítású billentyűzet összement, az általa elfoglalt hely kisebb mint korábban volt. Az X230 billentyűzete 29x11 centiméteres helyen “terpeszkedett”, az X240-re már csak 24x10 centiméteres klaviatúrát sikerült tervezni. Két oldalt széles a perem, alul pedig a nagy touchpad vesz el helyet.
Ez azzal jár, hogy egy magyar kiosztású gépen nem kapunk teljes értékű billentyűzetet, az ő, ú, á, ű gombok kisebbek a többinél, ahogy az AltGr, PrtScr és jobb Ctrl is. A helyzetet bonyolítja, hogy a jobb felső sarok gombjai (Home, End, Ins, Del) közül csak hármat hagytak meg a Lenovo mérnökei, az Insert az Fn+End kombinációval csalható elő. Eltűntek a ThinkPadeken megszokott dedikált gombok (pl. hangerő, némítás, ThinkVantage) is, ezeket az Fn+funkciógombok megnyomásával lehet előhozni. A Wi-Fi hardveres kapcsolójának is búcsút inthetünk, ez is Fn-kombinációra került.
Maga a billentyűzet egyébként kényelmesen használható, a gombsor stabil, a nyomáspontok és az utak jók (bár az X230-nél rövidebb), de az új kiosztáshoz és mérethez hozzá kell szoknia annak, aki korábbi ThinkPadről vált. Véleményünk: az X220 és korábbi generációk billentyűzetéhez képest csalódás az X240, a széria elvesztette egyik fontos megkülönböztető előnyét a versenytársakkal szemben. Fontos kiemelni, hogy nem önmagában a szigetes kialakítással van baj, az új generációs billentyűk nyomáspontja, rugóútja teljesen rendben van, öröm használni - a méretcsökkentés és az új kiosztás miatt azonban csorbul a használhatóság.
A ThinkPad-tulajdonosok közül sokan esküsznek a pöcökegérre (TrackPoint), számukra is rossz hírekkel kell szolgáljunk. Egyrészt a pöcökegér mintha túlságosan mélyen ülne a gombok között, másrészt eltűntek a kimondottan a TrackPoint használatához szánt fizikai gombok. A hatalmas üveg touchpad felső élét kell nyomkodni pöcökegerészés közben, ami nem olyan kényelmes mint a dedikált gombok használata. Ha nem pont a tochpad felső élet találjuk el, nem tudunk görgetni vagy jobbklikkelni, ez mindenképp megszokást igényel, illetve a touchpad nyomogatása zajjal is jár - a felület 2-3 millimétert is billen, miközben hangos kattanás hallható. Maga a touchpad egyébkét elég nagy, sima felületű, több ujj érzékelésére is képes és támogatja a gesztusokat (pl. pinch zoom, kétujjas görgetés) is.
A notebookról eltűnt minden visszajelző LED, a bekapcsológombon kívül a lock billentyűkbe került egyedül fényforrás, de például a merevlemez, a vezeték nélküli hálózat vagy az akkutöltés állapotát csak az operációs rendszer piktogramjaiból lehet leolvasni. A fedlapon a ThinkPad logóján az i betűre feltett piros pont viszont világít, ha az X240 be van kapcsolva, alvó állapotban pedig lassan pulzál.
Hardver, akkumulátor, hűtés
A hardveres “belbecs” semmilyen meglepetést nem hoz, Intel Haswell generációs Core i3, i5 és i7 processzorokból lehet választani, a nálunk levő példány Core i5-4300U processzort tartalmazott 4 gigabájt DDR3 memória és egy 128 gigabájtos SSD társaságában - a részletes hardverleltár az AIDA64 jóvoltából itt tekinthető meg.
Az 1,9 GHz-es névleges órajelű Core i5 teljesítménye mindenre elég, amire egy ilyen gépet használni szoktak, a processzorba integrált grafikus vezérlőn pedig a kijelző natív felbontásán még játszani is lehet - a World of Tanks például (közel minimálisra vett részletesség mellett) szaggatás nélkül, élvezhetően fut az X240-en, 1366x768 pixelen. Ettől függetlenül érdemes szem előtt tartani, hogy ez egy vállalati igásló, nem multimédiás munkaállomás vagy grafikus erőmű, ilyen feladatokra továbbra is ajánlott diszkrét GPU-val szerelt noteszt vásárolni.
A 40-es generáció tagjaiba (X240, T440, stb.) a Lenovo két akkumulátort is épített, az egyik fix (3 cellás), a másik pedig üzem közben cserélhető. Az üzem közbent itt szó szerint kell érteni, az egyik telep kivehető a gépből, ha a beépített akkuban van még elegendő kapacitás, akkor a cseréhez le se kell állítani a gépet. Ötletes, ügyes, szeretjük. A két lítiumpolimer akku kapacitása 2x23 Wh volt ebben a modellben.
Az X240 fogyasztása lenyűgözően alacsony, itt jön ki igazából a Haswell generációs processzorok és a Lenovo által felhasznált, az Intel előírásainak megfelelő alkatrészek előnye. Az X240 nyugalmi állapotban, minimumra állított fényerővel, de bekapcsolt Wi-Fivel nálunk 2,8 wattot fogyasztott mindössze, ami az akkukapacitást figyelembe véve 10 óra feletti üzemidőt jelent, ha például csak dokumentumokat olvasgatunk. Webböngészés közben, 50 százalékra állított fényerővel 7 watt körüli fogyasztást mértünk, de még a HD videó lejátszása a YouTube-ról sem kért többet 11 wattnál, a 46 mWh akkukapacitásből ki lehet számolni, hogy Wi-Fi hálózaton böngészéssel 6 óra feletti üzemidő elérhető, de még videózással is több mint 4 óra biztos. Akinek ez kevés, vásárolhat nagyobb külső akkumulátort, amivel ezeket az értékeket szélsőséges esetben meg is duplázhatja.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A hűtésről is feltétlenül érdemes szót ejteni. Az X240 ventilátora nem kapcsol be nagyon gyakran (ehhez szükség volt egy BIOS-frissítésre is), a gép még komoly terhelés (pl. 3D játék) alatt sem melegszik fel, egyébként langyosnak sem érződik. A hűtő viszont a korábbiaknál érezhetően hangosabb, valószínűleg a vékony kialakítás miatt kellett áttervezni, ennek eredménye a nem bántóan hangos, de bántó hangszínű sivítás.
Véleményünk
Az X240 új kialakítása minket nem győzött meg. A gép az elődöknél vékonyabb, de nem lett jelentősen könnyebb, a nagyobb méret pedig nem társul jobb használhatósággal, sőt - a kisebb billentyűzet és az eggyel kevesebb USB-port egyértelműen visszalépés az X230-hoz és a korábbi X-sorozatú modellekhez képest. A régebbi generációkról váltó ügyfeleknek vásárlás előtt mindenképpen érdemes megnéznie, kipróbálnia az X240-et, mielőtt döntenek, mert a billentyűzet és a TrackPoint nagyon sokat változott, és ez sokak számára kényelmetlenség, sőt, frusztráció forrása lehet.
Az X200 óta az X-sorozat nagy előnye volt a 14 hüvelykes T-modellekkel szemben, hogy alacsonyabb tömeg mellett hozta az azonos hardvert és az azonos méretű billentyűzetet. Ez a hasonlóság most megszűnt, a T440s teljes méretű billentyűzetet, akár full HD kijelzőt, több USB-portot ad majdnem azonos tömeg mellett. Ha nem kritikusan fontos a kis méret (például gyakori használat repülőgépen), az X240 helyett érdemes elgondolkodni a 14 hüvelykes “nagytesón”.
A nálunk járt konfiguráció három év helyszíni garanciával, előre telepített Windows 8 operációs rendszerrel nettó 305 ezer, bruttó 388 ezer forintba kerül, de SSD nélkül, 500 gigabájtos hagyományos merevlemezzel nettó 247 ezer forintért megvehető már. A versenytársak hasonló méretű üzleti ultrabook gépei (HP EliteBook, Dell Vostro és Latitude, Toshiba Portégé) ilyen konfigurációban hasonló árkategóriában mozognak.