Meddig terjed a méltányos használat a YouTube-on?
A méltányos használat elvének érvényességét teszteli Lawrence Lessig, a Harvard jogiászprofesszora, a Creative Commons társalapítója, a Szabad kultúra című könyv szerzője egy perben, amit azért indított, mert egy előadásáról készült videót letiltott a YouTube.
Lawrence Lessig az amerikai szövetségi bíróságon indított eljárást, miután a YouTube letiltott egy olyan klipet, ami a saját előadásáról készült. A prezentáción Lessig bejátszott egy videót, amiben azt próbálja megmutatni hallgatóságának, hogy hogyan használják a fiatalok a videót és egyéb eszközöket interneten keresztüli kommunikációra és önkifejezésre. A klip felhasználása nem öncélú, nem kereskedelmi, sőt, épp az internetes tartalomszolgáltatás és szerzőség kérdését taglaló tudományos jellegű előadás részeként villant be egy tartalomba.
Jogdíjmánia
A bírósági eljárást kezdeményező Lessig a Harvardi Egyetem jogi karának professzora, és a problémás videóban éppen a zenék interneten való újrahasznosításáról tartott előadást egy szöuli konferencián 2010-ben. A prezentáció során Lessig bemutatott több kisfilmet, amin a francia Phoenix zenekar “Lisztomania” című számára táncolnak. A Lisztománia zenéjére egy YouTube-felhasználó egy több filmből összevágott videót készített, amire válaszul világszerte elkezdték különböző szituációkban felhasználni a dalt, egészen odáig, hogy a feltöltők saját maguk játszották el az eredeti klipben történteket. A zenét természetesen meghagyták.
Az előadásról készült videót idén júniusban töltötte fel Lessig, majd szinte azonnal kapott egy értesítést a YouTube-tól, hogy a klipben a Viacom által licencelt vagy tulajdonolt tartalom azonosítható, ezért a rendszer a videót blokkolja. Igaz a YouTube a hozzáférést visszaállította azután, hogy Lessig vitatta jogosságát a YouTube-nak küldött panaszában.
Később egy másik jogkezelő, az ausztrál Liberation Music is benyújtott egy törlési kérelmet a videóra, hiszen szerintük az ő jogaikat is sérti a felhasználás. Június 30-án Lessig egy e-mailt kapott a YouTube-tól az esetről, majd egy viszontválaszban vitatta a kérés jogosságát. Ezt a levelet a YouTube továbbította a Liberation Musicnak, amely nemes egyszerűséggel megfenyegette a jogászprofesszort, hogy beperli a massechusetts-i bíróságon, amennyiben nem vonja vissza a viszontválaszban állított vádjait.
Vihar a biliben
A történet mérhetetlenül abszurd, főként úgy, hogy a főszereplője a klasszikus szerzői jogi rendszer bomlasztásán hosszú ideje dolgozó aktivista, a Creative Commons egyik alapítója. Az eset, ha nem is precedensjellegű, de mindenképp példaértékű lehet. Lessig magyarázata szerint az adott zeneszámok szerepeltetése a kérdéses klipben a méltányos felhasználás ("fair use") elve alá esik, hiszen a kontextus egy nyilvános előadás a kultúráról és az internetről, így az semmiképp nem sérthet szerzői jogokat. A felhasználás mennyisége minimális, nem kereskedelmi célú, ráadásul nem szórakoztató, hanem oktatási tartalomról van szó. Az előadás videója nem okozhat semmilyen piaci hátrányt, sőt, a YouTube klip semmilyen formában sem helyettesítője a Lisztomania című szám hang- vagy videóanyagának. Furcsa is lenne, ha a rajongók a bejátszáson keresztül hódolnának a francia zenekar iránti rajongásuknak.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Érdemes tudni, hogy a problémás kiadói igénylések mögött nem emberi döntések, hanem a YouTube Music Match szolgáltatás által kreált automaták állnak. A jogkezelő szerint amennyiben valaki nem hirdetésre, kereskedelmi vagy bármilyen, a jogtulajdonos által nem preferált célra használja a beágyazott zenét, akkor a licencelt tartalmak jogaihoz beállított igények semmilyen negatív hatással nincsenek az adott YouTube-fiókra. Ha viszont a videót feltöltő vitatni kezdi az ügyet, akkor az a videó eltávolítását eredményezheti.
Lessig a bíróságtól azt kéri, hogy mondja ki, az előadás publikációját védi a méltányos felhasználás elve. A jogtulajdonosok viszont feltételezhetően azt gondolják, hogy minden hozzájuk tartozó tartalom után jogot formálhatnak bevételekre. A YouTube üzleti modelljében éppen az az érdekes, hogy a zenészek/kiadók nem csak a saját maguk által feltöltött zenék után részesülnek a hirdetési bevételekből, hanem minden olyan videóból is, amit bármilyen felhasználó töltött fel, de a rendszer felismerte benne a jogvédett tartalmat.