Trükközne a jogdíjakkal a Pandora
Jogi kiskapukat kihasználni készült az online zenei szolgáltató Pandora, de az egyik amerikai jogkezelő, a BMI azonnal be is perelte érte. A Pandora úgy próbálta volna csökkenteni a befizetendő jogdíjait, hogy felvásárolt egy kis analóg rádiócsatornát és az online szolgáltatását annak részeként pozicionálta volna.
A Pandora Media alig két napja jelentette be, hogy felvásárolja a KXMZ-FM nevű rádióállomást. A dél-dakotai kisvárosi rádió mindössze 70 ezer embert szolgál ki, ennyien laknak ugyanis az adó körzetében. A Pandora úgy gondolta, hogy ha tulajdonába kerül egy ilyen rádió, akkor jogot formálhat az alacsonyabb jogdíjkategóriák használatára.
Az amerikai jogdíjrendszer külön kategóriákat határoz meg az online zeneszolgáltatás esetében is. A legdrágább természetesen a lekérhető tartalom, amikor a hallgató maga választja ki a zeneszámokat, listákat készíthet, teljes befolyása van arra, hogy mi szóljon. Ennél olcsóbb egy tisztán webes rádió esete, amikor egy vagy több (vagy akár minden felhasználónak külön) adást ad a szolgáltató, de a felhasználónak nincs közvetlen befolyása arra, hogy milyen zenék szólaljanak meg. A harmadik kategória pedig, amikor egy földfelszíni sugárzású, klasszikus FM-rádió adó saját adását online is elérhetővé teszi. Ez utóbbiból egyébként több tízezer van világszerte, a hálózati zenelejátszók, illetve médialejátszó szoftverek (mint például a Winamp) csokorba gyűjtik az ilyen adókat.
Kiskapuzás
Ezek közös jellemzője, hogy az online adás egy szabadon hozzáférhető stream, nem külön üzlet, ugyanúgy a műsoron belül elhelyezett hirdetésekkel találkozik csak a felhasználó, mintha az FM-frekvencián hangolta volna be az adót. A kis rádió felvásárlásával a Pandora jogászai szerint az egész szolgáltatás átsorolható lenne az alacsonyabb jogdíjfizetési kategóriába, ami nyilvánvalóan nonszensz lenne. Nem is kellett sokáig várni arra, hogy a jogtulajdonosok képviseletében valaki az asztalra csapjon, a Broadcast Music Inc. (BMI) mindössze kettő nap alatt összeállított és beadott egy peranyagot a szövetségi bíróságra, hogy megakadályozza a zenei szolgáltató olcsó próbálkozását a jogdíj csökkentésére.
A 600 ezer zeneszerzőt és előadót képviselő BMI arcátlan mutatványnak nevezi a Pandora akcióját. Normál esetben egy FM-rádió azért fizethet az online szolgáltatásáért sokkal kevesebb jogdíjat, mert az FM-adásnál már jelentős jogdíjakat visel az adó. A Pandora viszont egészségtelen arányban vegyítené az online közönséget és a földfelszíni adás közönséget, így akkor sem lehetne FM-szolgáltatónak tekinteni, ha rendelkezik egy mini-csatornával, érvel a felperes. A BMI szerint egy kisvárosi rádió megszerzésével nem lehet lefedni egy főként online sugárzással foglalkozó internetes rádió jogosítását - a Pandora online előfizetőinek mindössze 0,045 százaléka lenne a dél-dakotai kisváros teljes lakossága.
Jogdíj-csaták
A történet persze nem egyoldalú, a BMI nem véletlenül tiltakozik elsőként a Pandora trükkje ellen. A BMI által jogosított zenékre vonatkozó 2005-ös szerződés 2012-ben lejárt, a BMI ajánlott egy újabb szerződést, magasabb jogdíjakkal, amit a Pandora nem fogadott el. A konfliktus komoly lehetett, mert az üggyel kapcsolatban egyik fél sem oszt meg részleteket, de mindkettő cáfolja a másik fél verzióját. A Pandora viszont külön megállapodásokat kezdett el kötni azokkal a kiadókkal, akik kivonják katalógusukat a BMI ernyője alól. A közös jogkezelő megkerülésével a Sony például 25 százalékkal több jogdíjhoz juthat, mint a BMI-n keresztül.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A nagy online szolgáltatók fejlődésével egyébként a közös jogkezelők helyzete furcsán alakul. A kiadók könnyen megtehetik, hogy közvetlenül jogosítják a katalógusukban található zenéket, de ez biztosan súrlódásokhoz és elszámolási vitákhoz vezet. Azokban az országokban, ahol egyetlen jogkezelő működik csak, például Magyarországon, még nehezebb lehet az ilyen partizánakciók helyzete.
A Pandora egyébként az erősödő konkurencia miatt is nehéz helyzetben van, a Spotify amerikai piacralépése után a Google Music, illetve az iTunes Radio megjelenése is fájdalmas lehet számára. Ennél is nehezebb, hogy az Artisjus amerikai megfelelője, az American Society of Composers, Authors and Publishers, folyamatosan több jogdíjat szeretne látni, de a Pandora szerint azzal, hogy a fő konkurensének számító hibrid-rádióktól alacsonyabb összegeket kér, ellehetetleníti a Pandora működését.
Veszteséges működés
A szokásos huzavona itt is megvan: a zenészek panaszkodnak, hogy nem képesek megélni az alacsony jogdíjakból, a zenei szolgáltatók meg azért sírnak, mert nem tudják kitermelni a magas jogdíjakat. A Pandora helyzete azért is nehéz, mert nem bevételmegosztásos modellben működik, hanem minden egyes lejátszott szám után fizetnie kell, attól függetlenül, hogy az a lejátszás hozott-e bevételt vagy nem. Ez nem is lenne baj, ha a jogdíjkifizetések nem azonos tempóban növekednének a bevételekkel, illetve az egyéb költségek nem skálázódnának rosszul. A legutóbbi negyedévben 125,5 millió dolláros hirdetési és előfizetésekből származó bevétel mellett 82,8 millió dollárnyi jogdíjat fizetett ki a cég, a működési költségek levonása után viszont már 28,6 milliós veszteséget mutatott a mérleg.
Nem csoda, hogy a Pandora minden eszközt megragad, hogy csökkentse a költségeit. Nemrégiben korlátozta az ingyenes verzióban a mobilokon lejátszható számok számát, amivel arra kényszerítette a sok zenét hallgatókat, hogy térjenek át a 36 dolláros éves előfizetésre. A Pandora ezzel jó úton jár, sikerült az elmúlt negyedévben megdupláznia az előfizetésekből származó bevételeit, de ez még mindig csak 16 százalékot tesz ki. Akár sikerül kiharcolni a kis rádiócsatorna révén az alacsonyabb jogdíjakat, akár nem, a Pandorának komoly problémái lesznek, egyre többet kell magyarázkodni a befektetőknek a veszteséges működés miatt.