Már Linuxon is bevetésre érett a ZFS
A Sun Solaris 10 egyik legfontosabb újdonsága volt a ZFS (Zettabyte File System) fájlrendszer, amelyet a kezdetektől hatalmas kapacitásúra méreteztek és hibatűrőnek terveztek. A forrás megnyitása után elkezdődött az átültetés Linuxra, a fejlesztőcsapat szerint a most kiadott 0.6.1 verzió már éles környezetben bevethető.
"A ZFS on Linux projekt ma fontos mérföldkőhöz érkezett a 0.6.1 hivatalos kiadásával. A ZoL-t két évig használták igazi felhasználók, ami meggyőzött minket arról, a ZoL készen áll a széles körű telepítésre bármin, asztali gépektől a szuperszámítógépekig" - írja az új verzió múlt heti megjelenése kapcsán a fájlrendszer linuxos portjának fejlesztését vezető Brian Behlendorf, aki az Apache webszerver egyik megalkotója is egyben.
A ZFS egy fájlrendszer és egy volume manager is egyben, amely a Solaris 10-ben debütált 2004-ben. A rendszer két területen hozott áttörést, egyik a kapacitás, másik pedig az adatintegritás. A ZFS 128 bites címzést használ, amivel elméletileg 256 kvintillió zettabájtos lehet a maximális mérete, egy-egy tároló pool 256 zettabájtig (~274 milliárd terabájtig) terjeszkedhet, egy fájl pedig legfeljebb 16 exabájtos (~16 millió terabájtos) lehet. A ZFS másik fő jellemzője, hogy a kezdettől fogva úgy fejlesztették, hogy a tárolt adatok integritását megőrizze - gyakorlatilag minden adat és metaadat ellenőrző összeggel védett, és a fájlrendszer minden blokk elérésénél kiszámítja az ellenőrző összeget és összeveti a tárolt értékkel. Az ellenőrző összegek alapján a ZFS "öngyógyító" tevékenységet is végez.
A fájlrendszer olyan jól sikerült, hogy a Sun és később az Oracle önálló tárolót is kiadott a technológiára építve, az a ZFS Storage Appliance termékvonal, amelynek tagjai gyakorlatilag Solarist futtató nagy kapacitású szerverek, ahol a tárolófunkciókat a ZFS segítségével valósítják meg. A rendszer elismertségét jellemzi, hogy miután a Sun 2005-ben az OpenSolaris részeként megnyitotta a forráskódját, rögtön elkezdődött annak portolása más operációs rendszerekre is, köztük BSD-változatokra és Linuxra.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Linuxon a ZFS-nek létezik egy FUSE-implementációja (Filesystem in Userspace), ebben az esetben a fájlrendszer nem a kernel része, hanem a userspace-ben fut, ami a natív implementációhoz képest komoly teljesítményveszteséget jelent. A natív implementáció a ZFS on Linux, amelyet a Lawrence Livermore National Laboratory szuperszámítógépes kutatólabor fejleszt - ez érte most el a 0.6.1 verziót és vált alkalmassá a széles körű használatra, legalábbis a fejlesztői szerint. A 0.6.1 verzió olyan újdonságokat hoz mint a kompatibilitás a fejlesztés alatt levő 3.9-es kernellel.
A ZoL-t fejlesztők elérhetővé tették a repositorykat a legtöbb Linux-disztribúcióhoz (Debian, Fedora, Red Hat, CentOS, Ubuntu, Gentoo, Sabayon, stb.), de az érdeklődők a ZFS on Linux forráskódját is elérhetik a projekt GitHub weboldalán. Az operációs rendszerbe illesztést nehezíti, hogy a Solaris és a ZFS kódját CDDL (Common Development and Distribution License) alatt adta ki a Sun, amely nem kompatibilis a Linux kernel által használt GPL-lel, így a ZFS valószínűleg sosem lesz a Linux kernel része. A ZFS-hez hasonló szolgáltatásokat Linux-kompatibilis licenccel többek között a Btrfs kínál, amelynek fejlesztése az Oracle-től indult 2007-ben.