Júliusban bezár a Google Reader
Az RSS-t lehet elavult technológiának nevezni, de valójában bizonyos célfeladatokra, fókuszált hírfogyasztásra, munkára akkor is kiváló, ha az emberek többsége már a Facebookról tájékozódik. A Google is az érdektelenséggel magyarázza a bezárást, de azt sem tagadja, hogy a megmaradt felhasználók lelkesek és hűségesek.
A Google Reader nagyon sok technológiai érdeklődésű vagy egyszerűen tudatos webes felhasználó számára nélkülözhetetlen alapeszköz. Ma reggel minden felhasználó egy felugró figyelmeztetéssel szembesült, miszerint július 1-től utód, nyílt forrású spinoff vagy bármilyen folytatás nélkül megszűnik a szolgáltatás. A legnagyobb probléma ezzel, hogy az elmúlt években a Google Reader lett a webes RSS-olvasók alfája és omegája, még azok a szolgáltatók, akik korábban hasonló műfajban utaztak, azok is alternatív üzleti és működési modellekre álltak át.
A Googler Reader ráadásul soha nem termelt profitot, nem is volt célja, így bármilyen más cég nehezen versenyezhetett volna a jól működő és ingyenes Readerrel. A Google-ön belül azonban ez csak egy megtűrt termék volt, rétegigényt elégített ki, most viszont a vezetés úgy döntött, hogy a soron következő takarítási hullámba bekerül. A Google+ fejlődése, illetve a fejléc-verziók megjelenése mellett már lehetett érezni, hogy a Reader vakvágányra került, bizonyára feltűnt mindenkinek, hogy a felső menüben kiemelt termékek közt már rég nem kapott helyet, de a “továbbiak” menünek is csak a végén szerepelt. Az RSS-olvasás mellett különböző okokból kitartó felhasználók azt azonban nem várták, hogy minden nyom nélkül tűnik el a Reader, s látszólag világszerte bosszantja a felhasználókat, s főleg a médiában vagy médiával dolgozókat. Sokat elárul, hogy a Wall Street Journal-on is hír, de a magyar Index és Origo is a kiemelt hírek között szerepelteti.
Mostohagyerek
A bezárás okairól és valószínű körülményeiről Brian Shih, a Google Reader egy korábbi termékmenedzsere írt egy bejegyzést a Quora felületén. Shih szerint a Reader már hosszú évek óta fenyegetettségben volt a Google-ön belül és legalább három alkalmat lehet említeni, amikor majdnem kihúzták a stábot a szolgáltatás alól - 2008-ban az OpenSocial, 2009-ben a Buzz, 2010-ben pedig a Google+ miatt. 2010-ben azonban már biztossá vált, hogy kivezeti a Google a Readert, még akkor is, ha a legtöbb fejlesztő nem vállalta, hogy csatlakozik a Google+ csapathoz.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Shih szerint a vezetés éppen azért akarta a Reader fejlesztőcsapatát átemelni az éppen aktuális közösségi termékhez, mert ezek az emberek értették a legjobban a közösségi szolgáltatások működési elveit, az évek során számos kísérletet végeztek el, amik eredményeit más termékekben használta is a Google. A Reader funkciói mindig is organikusan fejlődtek, a felhasználói visszajelzések és a használati szokások szerint, ellenben a Google többi felületével, amik jellemzően felülről szerveződve alakulnak.
2010 után a Reader életbenmaradását már csak az indokolhatta, hogy a Google remélt némi tartalomforrást a Google+ felületre, ugyanis a Reader felhasználói mindig is nagy tartalomfogyasztók és -megosztók voltak, amire komoly szüksége van a Plusnak, de valahogy a felhasználók innen nem szivárogtak át érdemi mennyiségben. A felhasználói aktivitás és a használat akkor került végleg lejtőre, amikor a Google bevezette a Google+-on keresztüli megosztást, illetve végrehajtotta az utolsó dizájnváltást. A Google+ megosztásra korlátozást követően a felhasználók nagyrésze abbahagyta a továbbosztást és csak olvasásra használta a Readert. Ugyan a Google később javított kezelőfelületi és egyéb hibák közül sokat, de ez már nem gyógyította meg a szolgáltatást.
Mi lesz a következő?
A felhasználóknak a Google egy három hónapos periódust adott, hogy átgondolják, hova költöztetik át a hírolvasási tevékenységüket. A piac viszonylag üres, de szerencsére vannak alternatívák. Az ajánlások közt gyakran szerepel a Netvibes, a Newsblur, de ezek csak kompromisszumos megoldást jelentenek. Az előbbi inkább egy interaktív kezdőlap, az utóbbi pedig bizonyos feedszám felett fizetős.
A jelenleg legjobbnak tűnő menekülési út a Feedly.com lehet, ahová két kattintással át lehet regisztrálni. Jelenleg a Google Reader fiókunkat klónozza, egy másik frontendet ad hozzá, de a fejlesztők jelezték, hogy a Reader megszűnése után könnyen, fájdalommentesen lehet áttérni. A feedek, listák átmenthetőek, megvannak a kötelező elemek mint a listanézet, illetve az áttekintő nézetek. Sőt, az egész felület sokkal szebb, ízlésesebb és látványosabb is mint a jelenlegi Reader. Választható témákkal testreszabható, használható iOS-en, Androidon és Kindle-ön is, van beépülő modulja Chrome-ban, ami háttéralkalmazásként akkor is fut, ha minden ablakot bezártunk. Egyszerűen lehet a listaelemeket rendezni, újakat hozzáadni, illetve a Pockethez és Readability-hez hasonlóan tudunk későbbi olvasásra elmenteni anyagokat. A Feedly számára bizonyára pirosbetűs ünnep lesz a mai, de végeredményben a felhasználók sem biztos, hogy rosszul járnak.
Az egyetlen probléma, hogy a 2008-ban alapított cég üzleti modellje egyelőre nem ismert, jelenleg semmilyen monetizációs lehetősége nincs, a Reader megszűnésével viszont biztosan rengeteg új felhasználót kell majd a szervereinek kiszolgálnia. Egy fórumban hivatalos válaszként a cég egyik képviselője két éve még prémium előfizetéses modellt sugallt, 9 hónapja viszont már a kiadók tartalmainak mobilon való jobb értékesíthetőségéről beszélt.
Mindenesetre a Google Readerből jobb már ma, de legkésőbb holnap kiköltözni és keresni egy jobb, de legalább hasonló alternatívát. A Google Takeout felületen a Reader adatok is kimenthetőek, hazavihető minden lista, cím, megosztás, csillagozás, komment, amit a rendszeren belül kreáltunk. A kimenet feldolgozását vélhetően más szolgáltatások támogatni fogják. A Readeren kívül még másik fél tucat dolog szűnik meg, például a CalDAV API vagy a BlackBerryn a Google Voice. Az RSS-ről már 2009-ben is elmondtuk, hogy nem halott, úgy tűnik, hogy az állítás még mindig igaz.