Sony Xperia T - gondolja újra, Q!

Bond kimért léptekkel végigsétált a szürke, üres folyosón. Tudta jól, hogy jellegtelen falak mögött az országban, sőt az egész világon elérhető legfejlettebb csúcstechnológia van bezsúfolva néhány laboratóriumba. Amit itt fejlesztenek a legnagyobb titoktartás mellett, azzal a nagy hadiipari cégek sem tudnak lépést tartani, a kütyük egy része ennek ellenére békés célokat szolgálva, a lakosság kezében köthet ki évek elteltével. Mindez persze nem valósulhatott volna meg Q nélkül, aki a központ lelkét jelentette, és akihez Bondot most ismét elküldték, hogy átvegye a küldetéséhez nélkülözhetetlen kellékeket.

A szokásos szürke köpenybe öltözött, őszes hajú tudós a laboratórium közepén elhelyezett íróasztalánál állt, körülötte mindenféle meghatározhatatlan eredetű és célú eszközök. Éppen telefonált. Bond gondterheltnek látta.

-Igen drágám, megígérem! Ne aggódj, nincs újabb otthoni kísérlet! - rövid ideig elhallgatott, közben észrevette Bondot, aki időközben már a laboratórium garázsában álló Aston Martint vizsgálgatta. -Jól van drágám, most le kell tegyelek, jöttek hozzám. Csókollak! - mondta, majd bontotta a vonalat.

-Hogy van a felesége? - kérdezte mit sem sejtő látszattal Bond.

-Á, 007! Üdv itt lent nálam! Ne is mondja, azzal fenyeget, hogy ha több kütyüt hazaviszek, elválik. Mennyivel könnyebb dolga van magának! Maga után pont a kütyüi miatt omlanak a nők! - mondta immár széles mosollyal Q, és talán kacsintott is mellé egyet.

Odasétált az autóhoz és végigsimította a kezét az Aston Martin páncélozott lökhárítóján. - Gyönyörű, nem igaz? Van még vele egy kis munka, az utasoldali katapult kicsit rakoncátlankodik, eddig három próbababánk látta kárát. Na de most nem is ezért hívtam ide, hanem hogy megmutassam a legújabb kommunikációs eszközét. De hová is tettem, hová is tettem? - mondta fejcsóválva.

-Megvan! - kapott a fejéhez és előhúzta a zsebéből a telefont, amin egy perccel korábban beszélt. -Ez itt Bond, az új okostelefonja, egy Xperia T! - kiáltott fel átszellemülten.

-Hmmm, valahonnan ismerős - jegyezte meg Bond. Q kezében a telefon hatalmasnak tűnt, a fekete téglatesten elsőre nem látszott semmi szokatlan vagy kirívó, de sejtette, hogy a készülék jóval több egy egyszerű okostelefonnál.

-Itt van, nézze meg, csak aztán el ne felejtsem kivenni a kártyámat belőle, mielőtt elviszi! - mondta Q, majd átadta Bond kezébe a készüléket, olyan óvatosan, mintha csak egy újszülöttet adnának át az orvosok az ügyetlen apának.

Bondnak azonnal feltűnt, hogy a telefon a méretéhez képest mennyire könnyű, a fogása pedig mennyire kényelmes, biztos. Körbeforgatta, négy gombot és két csatlakozót számolt meg rajta. Feltűnt, hogy a telefon hátulja nem vehető le, de a bal oldalán egy kis ajtó, ami nagy titkokat rejthet. -Rendben, mit kell tudnom róla?

-Nos, ez egy Xperia T okostelefon, az egyik legjobb készülék, amit ma egy ügynök magánál hordhat. 4,55 hüvelykes kijelzője van, a felbontás 720x1280 pixel, és látja ezt itt? - mutatott a hátlapon lévő kamerára - 13 megapixeles Exmor R szenzor, amivel akár sötétben is egész jó fotókat tud csinálni, meg egy pillanat alatt le tud fotózni bármit, nem kell vele percekig fókuszt állítani. Szóval nem kell többet magánál hordja többet a golyóstollba épített kamera-prototípust.

-A lényeget Q, nincs sok időm - vágott közbe Bond. -Mi ez a kis ajtó itt oldalt? Lézerpenge? Golyószóró? Isomagnetikus dezintegrátor?

Q gondterhelten megvakarta a fejét. -Ööö, nem, ide kell rakni a SIM-et meg a memóriakártyát. Látja, kinyitja, ott van mindkettőnél a jelzés - mutatott az aprócska piktogramokra.

-Várjon csak Q! Mi az, hogy Made in China? Megőrültek? Már mi is a kínaiaktól vesszük a technikát? Mi lesz a következő? Aston Martin helyett egy páncélozott Volvót adnak alám? De hisz az nagypapáknak való! - mordult fel Bond.

-Nem, szó sincs erről, felsőbb utasításra muszáj Kínában gyártatnunk, tudja a büdzsé mostanában elég szűkös, de higgye el, ez semmit nem von le az értékéből, hisz tudja, az iPhone-t is ott gyártják!

-Pfff, iPhone, ne is mondja, nemrég láttam egy módosított verziót az egyik CIA-ügynök kezében, bezzeg nála rendesen működött a térképprogram! Na jó, lássuk a többit! Ha már itt tartunk, mi van a szoftverrel?

-Androidot tettünk rá, kicsit módosítottuk a kezelőfelületet, tetszeni fog magának, 007. Egyelőre csak Ice Cream Sandwich van rajta, de ha visszajön jövőre, rakunk fel magának rá egy Jelly Beant.

-Jövőre? Árulja már el Q, mégis mi ütött magukba? - hördült fel Bond, láthatóan immár ingerültebben. A koreaiaknál és a tajvaniaknál már ott a Jelly Bean, hogy akarunk így versenyre kelni velük?

-Nyugalom Bond, vannak itt olyan különlegességek, amit sem a koreaiak, sem az amerikaiak nem tudnak - húzta széles mosolyra a száját Q. -Itt van például a kijelző, vagy meséltem már a kijelzőről?

-Igen, említette, hogy mekkora a felbontása - mondta Bond immár higgadtabban, majd az órájára nézett.

-Csak annyit mondok, Mobile BRAVIA Engine! - Q már-már élvezettel, lassan suttogta a szavakat.

-Mi?

-Ööö, a lényeg, hogy éles a kijelző, meg jók a színek, nézze csak meg! - tette hozzá zavarodottan a professzor.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Bond bekapcsolta a telefont az oldalán lévő gombbal. A gombnyomásra feléledő kijelző csakugyan fényes képet adott, a kontraszt azonban elmaradt azokhoz az AMOLED-es megoldásokhoz képest, amiket Bond korábban már látott. -Nem rossz, nem rossz - hümmögött elismerően Bond, majd végighúzta az ujját az érintőkijelzőn. -A színek eléggé rendben vannak, biztos jól lehet vele videózni. Azt hiszem mégis hasznát fogom venni - tette hozzá. -Mi van még?

-Kétmagos, 1,5 GHz-es Snapdragon Krait processzor, 1 GB memóriával, 16 GB háttértárral. 1670.5 milliszekundumot mértem vele a Sunspider teszten!

-Q, mégis mi a bánat az a Sunspider? Hasznát veszem közelharcban?

-Kétlem, de ha sokat Facebookozik mobilon...

-Tudja, hogy nem használom ilyesmire a céges mobiljaimat. Erről a BYOD dologról meg egyelőre hallani sem akar M - legyintett lemondóan Bond.

-Inkább azt mondja meg, mi van a mechanikai védelemmel! Golyóálló?

-Nem.

-Ütésálló?

-Nem.

-Vízálló?

-Nem. De már van a laborban egy másik típus, az legalább korlátozottan vízálló, de arra sajnos még nem adtak engedélyt. Xperia V-nek hívják. Talán jövőre szolgálatba állíthatjuk. De az amerikaiaknál már teszteljük.

-Mi? Miért pont ott?

-Az LTE miatt. Náluk van hozzá hálózat.

-Na jó, mi van még? Tényleg mennem kell.

-Az akkumulátorról még nem beszéltem. Ha két napnál hosszabb küldetésre megy, feltétlenül vigye magával a töltőt! Már dolgozunk egy olyan szoftveren, amiben energiatakarékos készenléti üzemmód is van, de egyelőre még nem tudtuk feltenni erre a modellre. Az új médiaalkalmazásokkal ugyanez a helyzet. De csak napok kérdése az egész. 007, nézze, én tudom...

-Rendben, a büdzsé, meg a felesége - szakította félbe Bond. Adja ide, elviszem, kipróbálom, de remélem tudja, hogy soha az életben nem vettem volna a kezembe ezt a telefont, ha nem a Sony Pictures lenne a jogtulajdonosunk - ezzel Bond a szmokingzsebébe csúsztatta a készüléket és elindult a laboratórium ajtaja felé.

-Viszlát, Q! - intett az ajtóból.

-Várjon 007, a SIM-kártya! - kiáltott utána a professzor. -Önnél maradt!

-Kétlem - fordult vissza Bond mosolyogva, és bezárta maga mögött az ajtót.

Q leroskadt az íróasztala mögötti székbe. Elővett egy italosüveget az egyik fiókjából és meghúzta. -Uhh, ez kemény menet volt - mormolta maga elé, miközben megakadt a szeme egy apró plasztikon az íróasztalon. A SIM-kártya volt az, mellette egy post-it cetli Bond írásával. A következő állt rajta:

"Gondolja ezt újra, Q! És sok sikert a feleségével!"