Lézerrel vizsgálja a Marsot a Curiosity

A Kíváncsiság névre keresztelt egy tonnás űrjárgány körülbelül akkora, mint egy kisbusz, a különbség talán annyi, hogy 2,5 milliárd dollárba, azaz 550 milliárd forintba kerül a jármű. A hat terepjárásra alkalmas kerék felett minden idők legfejlettebb mobillaboratóriuma található. A Curiosity leszállását követően szinte azonnal intenzív keresésbe és felfedezésbe kezd.

A mai reggel legnagyobb izgalma maga a leszállás volt. A korábbi Mars-programok közül is több vérzett el már azon a ponton, hogy le kell tenni valahogy a szondát a felszínre. Az orosz projektek közül több egyszerűen becsapódott a felszínbe, de az is előfordult, hogy egy szonda egyszerűen elszállt a bolygó mellett és egy végtelen utazásra indult.

13 perces lag

Jelen történet főszereplője azonban minden eddiginél felkészültebb volt. Egy rakétával 8,5 hónapja lőtték fel az űrbe, majd az irányba állítás után apró hajtóművekkel pontosították az irányt. A Marshoz érkezéskor még mindig volt közvetlen beavatkozási lehetőség, de az aktuálisan 247 millió kilométeres távolság miatt még a fénysebességgel közlekedő adatoknak is 13 percbe telik az út, így a landolás precíz műveletei teljesen automatán kellett történjenek. A Mars légkörébe lépéskor a legfontosabb szereplő a hőpajzs volt, ami az 1800 m/s sebességgel való belépéskor 900 Celsius fokon izzott.

A lassulást követően kinyílt az űrutazásban eddig használt legnagyobb lassító ernyő, majd levált a hőpajzs. A manőver végén, már a felszínhez viszonylag közel, az ernyő is levált a felső héjjal együtt és a kapszulában elhelyezett hajtőművek lassították a már kizárólag függőleges mozgást végző egységet. A kapszulából az “űrdaru” nevű szerkezet kábelein leengedett marsjáró 0,75 m/s sebességgel közeledett a földhöz, majd amikor talajt ért, a kábelek kioldódtak, a lassító szerkezet pedig a maradék energiáit összeszedve felemelte magát és pár száz méterrel arrébb zuhant le.

A terror 7 perce

Mindez 7 perc alatt történt meg, amit a NASA szakemberei “7 minutes of Terror” néven emlegettek, hiszen ez alatt a hét perc alatt dőlt el, hogy lesz-e mit figyelni a következő 22 hónapban vagy sem, úgy, hogy közben semmilyen beleszólásuk nem volt már a folyamatba. Leszámítva azt a részletet, hogy a Marson történt mindez, semmilyen egyezés nem volt egyik korábbi expedícióval, minden megoldás teljesen új. A mérnökök viszont minden elképzelhető körülményre felkészültek és a hiba lehetőségét nullára csökkentették. Valójában csak azért kellett izgulni, hogy valóban mindent számításba vettek-e. A landolást követően az első 64x64 pixeles kép gyorsan megérkezett, de amíg a komplexebb kutatómodulok is aktiválódnak, addig várni kell még legalább egy napot.

A landoló egység mellett a szonda meghajtása is új. Az eddigi napelemes megoldás helyett ezúttal egy termonukleáris, plutóniummal működő mini-erőmű adja az energiát az eszköznek. A terv, hogy egy marsi éven keresztül, azaz 22 földi hónapig működjön a szerkezet, de ha jól gazdálkodik a gép, akkor ennél tovább is futhat. A korábbi két napelemes szonda a tervezett idő többszörösét szolgálta ki.

Lézerrel égeti a követ

A Curiosity 10 tudományos eszközt vitt magával, többek közt egy fedélzeti mobil laboratóriumot, ami képes a helyszínen megvizsgálni az ásványi és üledék mintákat. A legmenőbb eszköz a ChemCam nevű lézeres egység, ami úgy képes elemezni a kőzetek összetételét, hogy egy lézerrel akár 7 méter távolságból először a kamera szétégeti a felületet, majd az égéskor felszabaduló anyagokat egy spektrométerrel elemzi a kamera.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Az erős, de az emberi szem számára nem látható lézernyaláb felhevíti a kőzetet, amiben az elektronok felbolydulnak, ami már az emberi szem számára is látható fénykibocsátással jár. Az érzékeny kamera viszont nem csak érzékeli a fényt, de a színek alapján képes megállapítani, hogy milyen anyag égett el épp. A pontos összetétel mellett felfedezhetőek a víz nyomai is, illetve akár arra is használható a lézer, hogy egy vizsgálandó darabot megtisztítson.

A következő hónap a mérnökök szerint azzal telik majd, hogy minden elektronikát és minden eszközt, modult letesztelnek, üzembe helyeznek. A NASA óvatosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy mikorra kerül teljesen bevethető állapotba a szonda, mikor indulhat el a landolási helyszínről, a Gale-kráterből az 5 km magas Mount Sharp nevű hegy felé. A lényeg persze az, hogy az eddigi több száz négyzetkilométeres landolási zóna helyett most meghatározott 21 négyzetkilométeres területen sikerült letenni a gépet épségben. A szondával kapcsolatos híreket és vidókat a NASA oldalán lehet megtekinteni, de érdemes a Ustream-en futó NASA TV adását is követni, vagy legalább a Curiosity-projekt Twitter csatornájára feliratkozni.