Kipróbáltuk: HTC One V, a kis kiválasztott
Olcsón jót - mindig ez a mérnöki teljesítmény fokmérője. A HTC új középkategóriás modellje erre tesz kísérletet, a tajvani gyártó azonban egészen szokatlan módon alakította ki az egyensúlyt.
A HTC számára a nagy visszatérés éve lehet 2012, a tavalyi esztendő elhibázott termékstratégiája és rossz irányú fejlesztései után idén már visszahódította a koronát és megalkotta a legjobb androidos okostelefont a One X formájában. Biztosra játszva pedig még egy versenyzőt, a One S-et is elindította ebben a mezőnyben. A csúcsmodellek mögött azonban érezhető piaci űr tátongott, ennek meghódítására indult a kisebb, olcsóbb, de azonos szoftverrel rendelkező One V.
Külső - abszolút prémium
A HTC egyértelműen a One X és One S modelleket pozicionálja a felső kategóriába, de jelzésértékű az is, hogy a V is megkapta a jogot a One családhoz tartozáshoz - szemben a kifejezetten belépő szintű Desire C-vel. Ez azt is jelenti, hogy a telefon prémium kialakítást és alkatrészeket kapott, ez az első kézbevételtől és bekapcsolástól fogva egyértelmű mindenki számára. A minőségérzetben tapasztalható különbség az árkategória egyéb versenyzőivel összehasonlítva látványos: a kifutó Xperia arc S vagy a Galaxy S Plus műanyag készülékháza mellett a One V látványosan prémiumnak néz ki és érződik.
Az egy darab alumíniumból kifaragott készülékház továbbra is minőségi fogást nyújt, a Legend, a Desire S és egyéb modellek kapcsán a HTC tökélyre fejlesztette ezt a gyártástechnológiát. A különbség, hogy ezúttal a fém felületét másképp kezelte a gyártó, így az mattabb, érdesebb lett. A design egyedi eleme az "áll", vagyis a Legendhez és a korai androidos telefonokhoz hasonlóan a telefon legalsó része "felgörbül". Ez nekünk továbbra is tetszik, egyrészt valamiért jobb fogást ad a telefonnak, másrészt némi egyedi színt visz az egyentelefonok világába.
A design példásan jól sikerült, az ívek által határolt készülékház jó fogású, jó arányú. A 12 centi hosszú, ám csak 6 centi széles és 9,2 milliméter vastag telefon eltörpül a ma divatos 4,3-4,7-4,8 hüvelykes modellek mellett, a kisebb kezűek számára azonban tökéletes megoldás lehet. A felső bekapcsoló és a jobb oldali hangerőgombok pontosan oda kerültek, ahová kell és a nyomáspontjuk is nagyon eltalált. A One V házának felső élén található az eseményjelző LED, az alumínium ház résébe rejtett fényforrás parádés ötlet.
A prémium kategória a kijelzőn is tetten érhető, a HTC első osztályú SLCD kijelzővel látta el a telefont. A képernyő felbontása ugyan csak 800x480 pixel, a 3,7 hüvelykes méretben ez 252 képpontot jelent hüvelykenként, amivel megállja a helyét a kategóriatársak között, egyedül az iPhone 4 és 4S tud többet ebben a méretosztályban. A kijelző minősége nagyon közel áll a One X-hez, a betekintési szögek fantasztikusak, a színvisszaadás és a kontraszt első osztályú, a fényerő pedig bizony köröket ver az AMOLED kijelzővel szerelt modellekre. Ennek köszönhetően a panel napfényben is jól látható marad, bár a színek ilyenkor nagyon kifakulnak.
Az Android felbontásfüggetlen skálázódása sajnos kegyetlenül érzékelteti, hogy ez a kijelző kevesebb mint fele annyi képponttal rendelkezik, mint a csúcskategória 720p-s paneljei, az ikonok és a betűk rajzolata sokkal elnagyoltabb. A kijelző üvegborítása egyébként nem simul bele egészen a készülékházba, hanem mintegy fél milliméternyit kiemelkedik, a gumis keretnek hála azonban az ergonómia nem csorbul.
Hardveres alapok - nem jövőbiztos
A csúcskategória mögé pozicionált One V meglehetősen elavult rendszerchipet kapott, a Qualcomm MSM8255 Snapdragon S2 lapka formájában. Ez az egység dolgozott korábban a Desire S és Desire HD modellekben is - 2010 októbere óta. A 45 nanométeres lapka tehát nem mai darab, az egymagos felépítés és az 1 gigahertzes órajel, valamint az Adreno 205 GPU inkább a tavalyi középmezőnybe sorolja a telefont. A nagy testvérekhez képest fele annyi RAM és a szerény teljesítményű processzor a használatban is érezteti hatását, az operációs rendszer korántsem pattog, a sebességgel azonban nem voltak egyáltalán problémáink.
A lassú processzor nem ma, hanem a telefon élettartamának későbbi periódusában lehet probléma. Egyrészt nagy a veszélye annak, hogy fél gigabájt memórián az Android következő generációja már nem fog megfelelően futni, ezért a gyártó nem is adja azt ki a One V-re, másrészt az egyre erőforrás-igényesebb alkalmazások és játékok is meg-megakadnak majd. Ha tehát legalább két éves, hűségakciós vásárlásnál általánosnak tekinthető élettartamot tételezünk fel, akkor bizony kérdéses a One V jövőbiztossága.
A kamera kifejezetten pozitív benyomást tett, normális nappali fényviszonyok között bőven hozta az elvárható minőséget, kiemelkedőt azonban nem alkotott. A dinamikatartomány megfelelő, a napfényes képeken az ég nem, csak a felhők égtek ki, az 5 megapixeles érzékelő által szolgáltatott nyers adatokból pedig eléggé részletgazdag képek készültek. Az egyetlen kritika az autofókusz lassúságát illetheti, ami miatt néha érdekes képekről maradhatunk le. A One V rendelkezik a nagyobb testvérekben bemutatkozott, ImageSense névre keresztelt dedikált képfeldolgozó lapkával, így képes folyamatos fényképezésre, videózás közben állóképet készíteni és az exponálási késleltetést is minimalizálja. Ez utóbbi sajnos elcsúszik az autofókusz lassúságán, a másik két funkció azonban maradéktalanul használható.
Példakép - kattintásra megnő
A One V akkuja 1500 mAh kapacitású, amely az új Android optimalizációnak és az alacsony fogyasztású processzornak köszönhetően kevés használat mellett két napig is húzta a tesztüzemben, de normális terhelés mellett is minden esetben kitartott estig egy töltéssel. Ez nagy szó, a nagyobb képernyővel és erősebb processzorral rendelkező modelleket a nap végére elég könnyedén le lehet meríteni, ez a One V esetében nem sikerült.
Szoftveres máz
A Sense megítélése ízlés kérdése, a szerkesztőségen belül is megoszlanak a vélemények a HTC felületének hasznosságáról vagy esztétikai értékéről. Mivel a felület a telefonnal érkezik, leszedni pedig csak a garanciáról való lemondás árán lehet, a vásárlás mindenképp érdemes alaposan átnézni, megtapasztalni. Tény, hogy a Sense 4.0 sokkal használhatóbb mint elődei, a túlrajzolt felületi elemeket is kigyomlálta a gyártó. Az eredeti Android 4.0 innovatív design-filozófiájától azonban így is nagyon messzire került a Sense, ez pedig egyértelműen veszteség felhasználói szempontból.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Az androidos gyártók között a menü gomb elhelyezése okozza jelenleg a legtöbb fejfájást. A referenciatelefon Galaxy Nexus szoftveres gombjai közül alapértelmezésben kimaradt a menü funkció, a régebbi, 2.3-as keretrendszert használó alkalmazások esetében azért csak megjelenik a sarokban a három pont. A HTC azonban szoftveres gombok helyett hardveres implementációt használ, vagyis fix és érintésérzékeny a vissza, a home és az alkalmazásváltó gomb. A megközelítés hátulütője, hogy így a régebbi alkalmazások menü gombját a kijelzőn kell megjeleníteni, a panel teljes alsó sávját elpazarolva ezzel. A tervezők azonban úgy érezték, hogy ez nem járható út a One V esetében, ezért a menü funkció az alkalmazásváltó hosszan nyomásával hívható elő. Erre egyébként a rendszer emlékeztet is, ha egy régebbi alkalmazást telepítünk, az első indítás után megjelenik a figyelmeztető üzenet.
A One V egyébként a HTC Sense felületének 4.0-s verzióját használja, vagyis a nagyobb testvérekhez képest szoftveres paritásról beszélhetünk. Néhány apró különbség azért maradt, az alkalmazásváltó kinézete megőrizte az ICS eredeti vertikális megoldását, kimaradt a gyári DLNA-kliens és a (nálunk nem használható) moziszolgáltatás, a HTC Watch sem került be. Az előtelepített alkalmazások között egyébként kevés kiemelkedő darabot találunk, a Dropbox két évre szóló 25 gigabájtos tárhelye és az ingyenes Polaris Office azonban kellemes és hasznos ajándék.
Konklúzió
A One V piacra dobása biztonsági játék volt a HTC-től. A One X és One S hatalmas alapterülete ugyanis számtalan vásárlót elriaszthatott, de hasonló hatása lehet a csúcsmodellek árcédulájának is. Ezeknek a fogyasztóknak szánhatta a HTC a One V-t, amely kisebb "kiszerelésben" és jóval olcsóbban nyújtja szinte ugyanazt. A HTC pedig nagyon jól dolgozott, a telefont kézbe fogva a kompromisszumok láthatatlanok maradnak, a Sense, a kiváló kijelző és a prémium ház mind a nagyokkal való hasonlóságot erősíti.
A 80 ezer forintos ár azonban nem véletlenül fele a One X-ének: a processzor fölött ugyanis eljárt már az idő, legalább egy évvel maradt le a konkurensek mögött, ami a készülék hasznos élettartamát is pont ennyivel fogja megrövidíteni, ráadásul a felhasználók számára érezhető formában. Ennek megfelelően vegyes érzésekkel adtuk vissza a telefont, amely ma egyértelműen árkategóriájának kiemelkedő modellje, borús jövővel.