Minden, amit az NFC-ről tudni akartál

Az NFC szabvány már 2004 óta létezik, az NFC Forum keretein belül a már létező RFID szabványokra épülve hozta létre a Nokia, a Philips, a Sony, illetve 150 egyéb további cég. 2006-ra már szinte minden ma is elérhető megoldás létezett, azóta valójában nem történt komolyabb ugrás, sem a felhasználás módjaiban, sem a technológiában. Az elmúlt 5 év gyakorlatilag azzal telt el, hogy az érdekelt szereplők igyekeztek eldönteni, ki milyen szerepet kapjon az új ökoszisztémában. 2011 abból a szempontból volt vízválasztó, hogy a lapok végre az asztalra kerültek, a nagy szereplők, köszönhetően főleg a Google erőszakos megmozdulásainak, megegyeztek az alapokban.

A forradalom leginkább az USA és Európa számára lesz érdekes, hiszen Japánban már szinte hétköznapi, mindennapos az NFC-képes eszközök használata - ahogyan anno a színes kijelzős és kamerás mobilokkal is megelőzték a nyugati világot, úgy most is nagyon sok esetben mutathatják meg a bevált recepteket.

Kis technológia, sok körítés

Az NFC-technológia alapját a passzív chipek jelentik, amit tagnek, címkének is hívunk. A nyers chip egy adathordozó részből és egy csatlakozó antennából áll, utóbbi lehet kör vagy téglalap alakú is, amely a címke formáját is meghatározza. A chipek, illetve az adathordozó réteg méretétől függ a kapacitás: a legkisebb tagek 64 bájtot képesek tárolni, míg a manapság kereskedelmi forgalomban elérhető tagek 1 kilobájt helyet adnak.

A nyers chip önmagában még semmire nem jó, az éles használathoz különböző nyomdai előkészítésre, kezelésre van szükség.

A chipek alapvetően hajlékonyak, de nem strapabíróak. Az alap chipeket rétegzett papírba lehet elhelyezni, de külön kezelt felület szükséges ahhoz, hogy a chip fémre helyezve is működőképes maradjon. Mivel az aktív NFC eszköz sugárzása kelti életre a passzív chipet, ezért a fém okozta interferencia zavarja a kapcsolat létrejöttét. A drágább chipek esetében az ilyen felületkezelés mellett megjelenhet még az UV-védelem is, ami a kültéri felhasználáshoz elengedhetetlen.

NFC-chipet a világon nem túl sok helyen gyártanak, körülbelül 2-3 nagyobb forgalmazó van, amelyik nagyobb, havi több milliós tételben is képes szállítani - a közös bennük természetesen az, hogy ezek a cégek kivétel nélkül Kínában üzemelnek. Ha valaki szeretne vásárolni nyers vagy kezelt chipet, akkor az Alibaba.com nagykereskedelmi aukciós oldalon találhat jó vételt. A már jól használható, viszonylag strapabíró chipek darabja 1-2 euróba kerül, diszkontot százezres, vagy milliós nagyságrendnél lehet remélni. A chipek papírtekercseken érkeznek.

A nyomdaipar új esélye

Az NFC kapcsán sokat beszéltünk szolgáltatókról és egyéb szereplőkről, de a nyomdaipar is nagy hasznot húzhat a terjedéséből, mivel a chipek elhelyezése valamilyen nyomdaipari terméken történik.

Az iparági megegyezés ugyan már jó úton halad, de itt is várható egy olyan szabványháború, mint amit a Blu-Ray és a HD DVD esetében láttunk. Az NFC terén a két legnagyobb irányzat jelenleg a FeliCa, a Sony megoldása, ami Japánban terjedt el, valamint a MiFAIR, ami a holland Philips mellől kinövő NXP Semiconductors szabványa. Ezt világszerte nagyon sok helyen használják, de főként tömegközlekedési jegyrendszerekben vezették még csak be.

A különböző irányzatok specifikációjukban térnek el, de az alapelv szerencsére mindenhol azonos. A legfontosabb tudnivaló, hogy az NFC chipekről adatot letölteni nem lehet, csak egy string kap helyet a tárolón, amit a megfelelő eszköz párosításával ki lehet olvasni. A kiolvasott adatmező önmagában nem egy program, az aktív eszközön múlik, hogy mi történik az NFC-kapcsolat felépülése és a string kiolvasása után.

Csak egy link

Az NFC-matrica valójában nem más, mint egy link. Ugyanúgy működik, mint a böngészőben lévő társai, leszámítva azt, hogy az offline térben van elhelyezve. Az NFC-címke egy teljesen passzív technológia. A tartalom különböző rétegekben lesz egységesítve, minden bizonnyal az alapvetésekben meg tudnak majd egyezni a szereplők, sőt, ez részben már meg is történt. A fejlettebb funkciók szétágaznak majd, ekkor lesz nagy szerepe annak, hogy melyik szolgáltató, melyik gyártó milyen eléréssel rendelkezik a piacra.

A legalsó rétegben az alap megoldások már fixek és valószínűleg nem is fognak fejlődni. Ha link, akkor értelemszerűen a HTTP-hívást értelmezi minden okostelefon, emellett az SMS-küldés, telefonhívás, névjegyküldés is működik minden NFC-s mobilon. Az Android már megismeri az appok Market-linkjét, illetve a Foursquare-helyszíneket, és nem a böngészőben nyitja meg azokat, hanem egyből a megfelelő alkalmazásban. A RIM BlackBerry okostelefonjai ez utóbbi kettőt nem tudják, viszont Wi-Fi beállításokat tud felvenni és Bluetooth-kapcsolatot autentikálni egy másik eszközzel. Az iPhone esetében, amikor megjelenik az NFC, biztosak lehetünk benne, hogy a fentiek mellett alapértelmezettként kezel majd minden iTunes tartalomra mutató stringet is.

Nettel vagy anélkül

Az NFC tehát arra is lehetőséget ad, hogy tartalmat juttassunk el a felhasználóhoz. Akár úgy, hogy a stringben egy weben elérhető elemre mutatunk, amit az ő eszköze értelmez, de akár úgy is, hogy a smart poszterben nem passzív, hanem aktív NFC chip van. Ha a poszter mögé egy Direct Wi-Fi eszközt teszünk, akkor internetkapcsolat nélkül vihetünk át tartalmat adni a felhasználó mobiljára - például egy újság hirdetéséhez érintve a telefont, megkapható az adott szám egy-egy cikke, vagy a teljes lapszám is.

A terület szűk keresztmetszete egyelőre a matricagyártás. NFC taget bárki írhat akár otthon is, nem szükséges hozzá semmi, csak egy aktív NFC-eszköz, ami lehet egy okostelefon, vagy akár egy USB-s céleszköz is. Ez azonban csak hobbicélokra alkalmas, több ezer matricát kézzel megírni nagyon lassú (tehát drága), és az írásvédettség sem biztosított.

Gyártó, forgalmazó, integrátor, fejlesztő

A gyártók önmagukban nem vállalnak tömeges írást, csupán a nyers chipeket lehet megvásárolni tőlük. A legtöbb igazi megrendelő velük sosem fog kapcsolatba kerülni. Az első igazi szereplők, azok a forgalmazók, akik a gyártóktól nagy tételben vásárolják a chipeket, de kiépítettek egy saját platformot. Rendelkeznek egy saját SDK-val, a chipeket csak ezen keresztül lehet módosítani.

Ennél eggyel beljebb merészkedtek az úgynevezett integrátor cégek. Ők a folyamatot a lehető legszélesebb palettán fedik le. A megrendelő kész chipeket kap, igény szerint nyomdakész alapanyagba építve, ami lehet plakát, névjegy, kulcstartó vagy bármi más. Itt is van saját SDK, saját szoftver. Az integrátorok vállalnak tömeges írást, felprogramozzák a chipeket, igaz egyedi írást nem csinálnak, csak sorozatot. Ők kínálják a legdrágább megoldást, de a céges megrendelők feltehetően velük lépnek majd kapcsolatba, hiszen nem csak egy technológiát, hanem teljes megoldást szállítanak.

Ezek a cégek valószínűleg a nyomdaiparból érkeznek majd, hiszen a tevékenység kevésbé technológiai-informatikai, inkább nyomdász szakértelmet kíván. A csökkenő papírújságok piacán a nyomdáknak ez egy kiugrási lehetőség is, sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy új értelmet nyer a “digitális nyomda” kifejezés. Ezúttal már nem az előkészítés módja lesz digitális, hanem valóban a termék is.

A lánc utolsó szereplői pedig a fejlesztőcégek. Ezek valamilyen szinten fedésben vannak az integrátorral, azzal a különbséggel, hogy egyedi tartalmat is vállalnak, azaz minden egyes címkét képesek külön megírni egyedileg és adott esetben a beolvasást mérni is képesek. Ez utóbbi már csak azért is fontos lehet, mert az NFC nem egy olcsó marketing eszköz. Minden egyes chipnek 150-300 forintos anyagköltsége van, amihez még hozzájön a nyomdaköltség és egyebek. A műfaj leginkább az utcai vagy üzlettéren belüli szórólapozáshoz hasonlít, a különbség, hogy itt mérhetővé válik a hatékonyság.

Nem kell tudni, elég csak használni

A legnagyobb üzletet természetesen az NFC-alapon működő fizetés jelenti majd, ahol a pénzforgalom utáni tranzakciós és kényelmi díjakból jól keresnek majd a szereplők. Míg a készpénznél nem volt tranzakciós díj, addig itt van, ráadásul minden pénz transzfer regisztrálható. Előnyei közt említjük, hogy biztonságosabb, nincs hamis pénz, a kártyás fizetéshez hasonlóan biztosíthatóak a fizetések.

Az USA-ban kritikusan fontos megoldásként kezelik az NFC-s fizetést, így nagyon nyomott áron mérik a tranzakciókat. Ehhez képest Magyarországon a bankok szó nélkül benyelik a többletet, nem különböztetik meg a mikrofizetést és a normál kártyahasználatot. Ráadásul nálunk a mobilszolgáltatók még erőpozícióban vannak és közepes esélye van annak, hogy sikerül nekik átvinni a SIM-alapú NFC elterjesztését, amivel a rendszert zárttá és drágává képesek tenni. Ez semmiképp nem szolgálja a fejlődést, viszont hosszú évekre garantált bevételeket biztosít a rendszer üzemeltetőinek.

A variációk száma végtelen

Hazánkban is és világszerte egyébként a kreatív megoldások a fizetésen túl keletkeznek majd. A ticketing terület óriási fejlődés előtt áll, a jegyérvényesítés a közlekedés mellett az eseményeken is egyre gyakrabban felbukkan majd. Megjelennek hamarosan az e-ticketek is, ami a mostani jegyvásárlásnak épp a fordítottja. Itt nem a kártya lesz passzív és az olvasó aktív, hanem ellenkezőleg. A metró bejáratánál kihelyezett oszlophoz érintve az NFC-s telefont, azonnal vásárolhatunk érvényes jegyet sorban állás és készpénzhasználat nélkül.

Emellett fontos szerepet kap az NFC a marketingkommunikációs eszközökben is, ezekkel valószínűleg Dunát lehet majd rekeszteni. Az NFC egyetlen területen nem lép elő vezető megoldássá, ez pedig a termékkövetés. Az RFID, amit kifejezetten erre hoztak létre, sokkal hatékonyabb, olcsóbb, mint a fejlettebb NFC megoldások. A logisztikai, kereskedelmi felhasználásban valószínűleg megmaradnak a jövőben is a régi RFID megoldások, sőt, sok helyen még most is ipari QR-kódokat használnak. A nagyobb logisztikai vállalatok azonban már extrém megoldásokkal kísérleteznek, amiknek segítségével több tíz méterről lehet leolvasni RFID-t. A legtávolabbra is működő kereskedelmi eszköz 500 méterről képes leolvasást végezni, de az eddigi rekord a 800 méterről leolvasott chip.

Vannak veszélyek és gyengeségek is

Az NFC-nek azonban nem csak ezen a területen vannak hiányosságai. A területbe invesztáló vállalatoknak szembesülnie kell azzal, hogy ez nem egy messiás. Az NFC, ahogy fentebb ki is van fejtve, mindössze egy link. Önmagában értelmezhetetlen. A sima működéshez szükséges egy iparági sztenderd, lehetőleg magas szintű funkciókkal is felvértezve. Másrészt maga a chip sérülékeny, könnyen rongálható, ellopható.

A biztonság kérdése sem utolsó, mert ugyan a titkosított chipeket feltörni nehéz, de annak semmi akadálya, hogy valaki felülmatricázzon egy smart postert vagy épp egy jegyvásárló oszlopot.  Nagyon direkt esetben átirányítja a forgalmat az illető a saját tartalmára, de elképzelhető az is, hogy a hirdetésben szereplő weboldalra kerül, csak közben egy webes átirányítással egy másik oldalon is megfordul, esetleg egy script lefut a telefonon. Ez ellen a védekezés még nem tiszta, hatékony megoldásokat kell keresni rá, különben az egész platformot könnyen lejárathatja néhány félresikerült akció.

A fizetési tranzakcióknál jól működnek a védelmek, a chipet nem lehet lemásolni úgy, mint a bankkártyákat, viszont maga a kommunikáció extrém esetben lehallgatható, s mivel az autók távirányítójával ellentétben itt nincs szó ugró kódokról és kulcsokról, ezért a megismételt adás a tranzakciót is megismétli.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Érdekes módon a veszélyek természete többségében nem technológiai jellegű. Pontosan mutatja, hogy mi történik: a digitális technológia kilép a fizikai térbe, még egy pont az IRL 2.0 javára. Az eddigi tranzakciós védelmek viszont többségében elektronikus fenyegetésekre reagáltak, itt az ideje visszatérni a gyökerekhez. Maga az NFC tényleg nem ígér többet, mint egy fizikailag elhelyezhető online ugródeszkát, egy kaput, linket. Az alapvető szabványok szinte biztosan megszilárdulnak 1-2 éven belül, onnantól kezdve az NFC alsó rétege biztosan nem változik majd.

Beindult

Az eszközök elterjedésének ütemére minden becslést végző cégnek van valamilyen variációja. A legfontosabb gyújtópont a konzumer felhasználásban az lesz, amikor az Apple is belép a piacra, így az okostelefon platformok két óriása egyaránt támogatni fogja az NFC-képességet, érdemes lesz fejleszteni ez irányba. Tavaly kissé túlzó volt a kijelentés, hogy 2011 az NFC éve, a felhasználó szemszögéből nézve még a 2012 is erős. Viszont tavaly valóban megtörténtek a legfontosabb lépések, döntések. A magyarországi események várhatóan a Mobiltárca Egyesület holdudvarában zajlanak majd, érdemes oda figyelni azoknak, akik kalkulálnak bármilyen szempontból is ezzel a területtel.