Habból formálja meg saját testét a robot

A robotokat többnyire kifejezetten egy feladat ellátására készítik fel, felépítésük révén alkalmazkodni csak korlátozottan képesek, sok esetben, ha váratlan környezeti változással találják szembe magukat, egyszerűen hasznavehetetlenek még akkor is, ha egyébként a tudásukat nem haladná meg a kitűzött feladat végrehajtása. Jó példázzák ezt a problémát azok a mentőrobotok, amiket katasztrófák után szoktak bevetni a szakemberek: hiába mássza meg hatékonyan a romokat a lánctalpas szerkezet, a törmelékek alá nem tud benézni, ilyenkor az elhárítók kénytelenek egy másik robotot alkalmazni, ami vékony és kígyóként tekeredik be a szűkebb résekbe is.

Mint a Transformersben

A Pennsylvania Egyetemen a Shai Revzen és csapata által épített Foambot segítségével áthidalható lenne ez a probléma, az új robot ugyanis igazi alakváltó, noha nem egészen úgy változtatja meg a felépítését, mint azt a mozifilmek alapján képzelnénk. A Foambot úgynevezett moduláris felépítésű robot, vagyis több, egymástól független elem alkotja a vázát, ez lehetővé teszi, hogy a gép szerkezete az adott feladattól függően változzon meg.

A robot négy darab fix, de nyújtható és hajlítható alapelemmel, kvázi “ízülettel” rendelkezik, amiket érzékelőkkel szereltek fel, és egyenként három darab CKBotból raktak össze: ezek az építőkockákra emlékeztető szerkezetek együtt hatékonyak igazán, de önállóan is működnek, így arra is képesek például, hogy egy kisebb robbanás után megtalálják egymást, és újra összeálljanak a feladat végrehajtására.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Az ízületeket egy külső segédszerkezet rakosgatja egymás mellé és kapcsolja össze őket. Ez utóbbi a Mini-PR2 típusú robotra épül és “anyahajóként” funkcionál: a mozgó platform tárolja és hordozza az elemeket, majd a feladattól függően - a szerkezetet egyelőre manuálisan irányítják - helyezi le a földre az őket, és így fúj közéjük magától megkeményedő habot, ami a robot “csontjait” képezi majd. A hab térfogata a száradás során a sokszorosára növekszik, az ízületek két oldalán található lemezekből kilógó 5 centiméteres csavarok pedig könnyen megfogják az anyagot - a CKBotokat nylonréteg védi a habtól.

Négy az egyben

A Foambot jelenleg két különböző alak felvételére képes, illetve további két feladatot tud ellátni. Az első forma egy négylábú élőlényre emlékeztet, ilyenkor az anyahajó a robot négy ízületét egy téglalap négy sarkának megfelelően helyezi el a padlón, majd gerincet és négy végtagot fúj neki; a másik felépítés egy kukachoz hasonlít, ez esetben a rendszer hosszában köti össze a fix elemeket, így a robot képes lesz az állat mozgását utánozni. A szerkezet veszélyes hulladékok begyűjtésére is alkalmazható, utasításra a Foambot a szemétre fúj habréteget, majd egy másik robot segítségével felszedi azt, illetve kevésbé látványos módon a gép menekülési útvonalak biztosítására is képes lesz az ajtók kitámasztásával.

Revzen szerint a Foambot nem ismert terep feltérképezésekor - a sajtó máris Mars-járóként emlegeti a szerkezetet - lehet elsősorban hasznos, elvégre a gép viszonylag könnyen tud alkalmazkodni a váratlan akadályok nyújtotta kihívásokhoz is: míg a négylábú forma biztosítja, hogy a Foambot átvágjon a nyílt területeken, addig a kukacalakkal könnyebb betekeregni a sziklák közé. Más kérdés, hogy a gyakorlatban még körülményesen működik a rendszer, azt például nem tudni, hogy az anyahajó miként szabadítja meg az ízületeket a megkeményedett habtól, illetve az is nehézséget jelent, hogy a külső szerkezetnek állandóan a közelben kell lennie, különben az alakváltás nem működik.