Szoftveresen fejleszthető Sandy Bridge chipek jönnek

Az Intel három új, Sandy Bridge architektúrán alapuló processzor piacra dobását tervezi, amelyek közös jellemzője, hogy teljesítményüket később, igény esetén lehet növelni. A lapkák a gyárkapun bizonyos korlátozásokkal kerülnek ki, ezeket később felárért el lehet törölni. Az üzleti modell nem új, a korábbi generáció egyik tagja, a Pentium G6951 hasonlóképpen szoftveresen fejleszthető volt G6852-re, amely a Hyper Threading és további egy megabájt harmadszintű gyorsítótár aktiválását jelentette. A megoldást a szaklapok sokat kritizálták, az 50 dolláros upgrade nyomán ugyanis a processzor teljesítménye nem nőtt a kiadással arányos módon.

Az Intel most bővebb, három processzorból álló kínálatot vonultat fel, a noteszgépekbe szánt i3-2312M, valamint az asztali gépekbe szánt i3-2102 és a Pentium G622 képében. A szoftveres frissítés új implementációjában elsősorban a processzorok névleges frekvenciáját növeli, illetve a mobillapka esetében elérhetővé tesz további gyorsítótárat is. A Hyper Threading a Core i3 processzorok része, a Pentiumban azonban az upgrade után sem érhető el. Az Intel saját mérései szerint az upgrade nyomán 10-23 százalékos teljesítménynövekedés mérhető, ez megfelel a processzorok órajelnövekedésének.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A processzor-upgrade végrehajtása már az előző generációban is egyszerű volt, a technikai finomságok után nem fogékony felhasználók számára is könnyen végrehajtható. A fejlesztéshez az Intel oldaláról kell letölteni a megfelelő alkalmazást, amelybe be kell írni a megvásárolt kódot (ez fizikai formában, boltokban megvásárolható). Az alkalmazás ezután aktiválja az eddig kikapcsolt funkciókat, illetve megemeli a processzor névleges órajelét - a fontosabb, Turbo Boost órajelekről egyelőre nincs hír. A processzorok TDP-je (Thermal Design Power - tervezett maximális energiafelvétel) az upgrade hatására nem változik, az asztali lapkáké marad 65 watt, a mobilprocesszoré pedig 35 watt, így az eredeti hűtés cseréjére nem lesz szükség.

Az upgrade áráról egyelőre nem adott ki információkat az Intel, kérdéses azonban, hogy a második próbálkozásra sikerül-e belőni majd a megfelelő árat. Míg a Core i3-2102 ára valahol 130 dollár körül kezdődik majd (ajánlott kiskereskedelmi ár), 50 dolláros upgrade-del számolva az "új" processzor ára az i5-2400 közelébe érne, amely már négymagos, teljesítménye pedig még egyszálú végrehajtás esetén is jóval magasabb mint az upgrade-elt processzoré lenne. Amennyiben az upgrade ára nem lesz jelentősen alacsonyabb, mint az első generáció esetében, a megoldás piaca is kicsi marad: a számítógépgyártók adhatják a magasabb frekvenciát elérhetővé tevő kódot akciósan a PC-k mellé, marketingfogásként.

Van benne ráció

A számítógépek kapacitásának, képességeinek utólagos, az üzembe helyezését követő fokozása egyáltalán nem újkeletű dolog. A mainframe rendszerek világában régóta működik a modell, hogy egy szerver valójában fizikailag több processzormaggal, memóriával vagy hálózati csatlakozással rendelkezik, mint amiért a vevő fizetett, így lehetőség nyílik a kapacitás rendkívül gyors bővítésére, egy licenckulcs megvásárlásával. Ezt üzletileg az teszi lehetővé, hogy a rendszereknek az árát nem a gyártási anyagköltség határozza meg, és tipikusan rendkívül magas profittartalommal rendelkeznek. Ennek zászlóvivője az IBM, amely legfeljebb néhány száz dollárért legyártott processzor egyes magjainak aktiválásért akár több mint tízezer dollárt is elkér mainframe és egyes Power gépeiben.

Az on-demand modell az asztali processzorok esetében azt jelentené, hogy a jövőben a lapkák nem gyárilag rögzített paraméterekkel rendelkeznének, hanem egy műszakilag elérhető plafonig lehetne fokozni azokat, ha a felhasználó kevesellné gépe teljesítményét vagy képességeit - mindössze egy licenckulcs megadásával, egy újraindítást követően. A felhasználók ezzel különösebb műszaki ismeretek, a gép kiesése és szervizelése nélkül tudnának extra teljesítményre szert tenni. A kézenfekvő lehetőségek közt van a processzormagok, a memóriacsatornák, cache területek, a Hyper Threading aktiválása, a maximális órajel emelése, a virtualizáció, titkosítási vagy egyéb extra képességek bekapcsolása.

Az Intel által végrehajtott fejlesztések és korlátok a Sandy Bridge generációban is erre utalnak: a processzorok frekvenciáját adó jelgenerátor egység a lapkára költözött, így külsőleg, az alaplap segítségével már nem módosítható az órajel. Az Intel nem zárta ki teljesen a lelkes amatőröket, a K típusjelű chipek ugyanis teljesen szabadon állítható frekvenciákon működtethetőek, ezekért a processzorokért ugyanakkor többet kér a gyártó, és egyes funkciók (például a VT-d virtualizációs technológia) hiányoznak belőlük.