Hátszél nélkül esélytelen egy negyedik szolgáltató
Múlt szerdán a frekvenciaügyekben illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a kilátástalannak tűnő várakozásnak véget vetve bejelentette, a jelenleg szabad 900 MHz-es frekvenciakeret egy részét egy új mobilszolgáltató kaphatja meg Magyarországon. Milyen esélyekkel indulhat a nagyokkal szemben az új szereplő?
Akár már idén négyszereplőssé bővülhet a magyar mobilpiac, legalábbis ennek teremtette meg a múlt héten a jogi alapjait a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Mint arról korábban beszámoltunk, a minisztérium döntésével egyrészt szolgáltatássemlegessé tette a 900 és 1800 MHz-es frekvenciasávokat, másrészt pedig bejelentette, hogy a 900 MHz-es sáv jelenleg szabad, 10,8 MHz-nyi E-GSM blokkját rövidesen árverésre bocsátják, melyen 5 MHz-nyi frekvenciára egy új piaci belépő licitálhat.
Nincs könnyű helyzetben a negyedik
Új mobilszolgáltató létrehozására különböző piaci szereplők és befektetői csoportok részéről láthatóan évek óta komoly igény mutatkozik hazánkban, igaz, a 2008-as pályázatot végül lefújta a hírközlési hatóság, részben a válságra, részben a nem megfelelő ajánlatokra, üzleti tervekre hivatkozva. Bár a válság hatásai már kevéssé érződnek, mint két-három éve, egy új piaci belépőnek most sincs sokkal könnyebb helyzete, mint akkoriban, hiába szerzi meg az 5 MHz-nyi frekvencia használati jogát.
Ennek egyik legfőbb oka, hogy a hazai mobilpiac a hangszolgáltatások terén gyakorlatilag teljesen telített, a Telenor, a T-Mobile és a Vodafone piaci részesedése az elmúlt években minimálisan változott csak. A szolgáltatók szerint az ügyfelekért ettől függetlenül komoly verseny zajlik, aminek némileg ellentmond, hogy a három hazai mobilszolgáltató teljes, mostanra több mint 11 milliós ügyfélbázisának töredéke élt csak a számhordozás lehetőségével és azok is zömében az üzleti előfizetők közül kerültek ki, vagyis nemigen mozognak az előfizetők az operátorok között.
Topon a hangpiac. Forrás: NMHH
A jelenséget alátámasztja több kutatás, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság piacfelügyeleti jelentése is, melyekből az derül ki, hogy a magyarországi előfizetők többnyire elégedettek a mobilszolgáltatójukkal, valamint az általa nyújtott szolgáltatások minőségével. Egy új piaci belépő a hangszolgáltatások szegmensében éppen ezért nehéz helyzetbe kerülhet, ha a nagyokkal kívánja felvenni a versenyt, a mozgástér leginkább a valamivel előnyösebb tarifák, percdíjak és készülékajánlatok szintjére korlátozódik, ezzel együtt is kérdéses, mennyire tudja megmozgatni az új belépő a szolgáltatójukhoz láthatóan ragaszkodó, konzervatív előfizetői tábort, főleg, hogy méretgazdaságossági előnyöket nem élvez.
Könnyen elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy a negyedik mobilszolgáltató hangszolgáltatást nem, csak adatszolgáltatást kínálna ügyfeleinek. Ez a modell sokkal valószínűbbnek tűnik az általános szolgáltatói portfóliónál, az adatszolgáltatási piac ugyanis további dinamikus növekedés előtt áll. Ennek ütemét jól jelzi, hogy a három hazai szolgáltató ügyfélbázisa egy év alatt több mint 360 ezerrel nőtt 2011 májusára és a verseny is jóval kiélezettebb mint a hangpiacon.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Nem kizárt az sem, hogy a negyedik magyarországi mobilszolgáltató valamilyen nemzeti roamingszerződést köt egy, vagy akár több operátorral, vagyis szolgáltatásainak egy részét saját hálózatán, másik részét valamelyik partnerszolgáltató hálózatán nyújtja majd. Ilyen konstrukcióval jelent meg 1999-ben hazánkban a Vodafone is, illetve így működött Nagy-Britanniában évekig a Hutchison Whampoa által üzemeltetett 3 UK is.
Partner nélkül esélytelen
A magyar mobilpiac sajátosságait, illetve a rendelkezésre álló frekvenciakészletet figyelembe véve kijelenthető, hogy roamingpartner nélkül esélytelenül indul harcba egy negyedik mobilszolgáltató. A kormány által árverésre bocsátott 5 MHz-nyi frekvenciablokk adat- és hangszolgáltatás egyidejű nyújtására kevés, ráadásul a három nagy piaci szereplő két másik sávban is rendelkezik frekvenciával, így összességében sokkal hatékonyabban építhet ki országos lefedettséget.
A magyar mobilszolgáltatók frekvenciafelhasználása a szimmetrikus rendszert követi, illetve követte eddig, vagyis a Vodafone, a Telenor és a T-Mobile a 900-as és az IMT-2000/UMTS frekvenciasávban ugyanannyi frekvenciamennyiséggel rendelkezik (az 1800 MHz-es sáv kivételt képez, itt a Telenor kétszer annyi frekvenciát szerzett korábban, mint riválisai). A mostani frekvenciaszabályozási rendelet révén a szolgáltatók az UMTS sáv mellett a 900 és az 1800 MHz-es frekvenciasávokban is nyújthatnak majd adatszolgáltatást, vagyis összesen három frekvenciatartományban, míg az új belépőnek egyelőre csak a 900 MHz-es sávban lesz erre lehetősége, ott is csak szűkös kereteken belül - a három hazai operátor csak ebben a sávban jelenleg is legalább másfélszer annyi frekvenciával rendelkezik, mint amennyit most kiosztana az új belépő számára a kormányzat (igaz, erre a kapacitásra több millió előfizető jut mindegyik szolgáltatónál).
A fentiek összességében világossá teszik, hogy egy új piaci szereplő belépése a magyar mobilszolgáltatások szegmensébe csak akkor válhat hosszabb távon is megtérülővé, egyáltalán fenntarthatóvá, ha valamilyen formában további kedvezményeket kap a kormányzattól. Ezek egyike lehet az áprilisban megjelent frekvenciarendeletben foglalt, frekvenciadíjakra adott 50 százalékos engedmény, mely az új belépőnek a szolgáltatás indításától kezdve négy évig automatikusan járna.
Nem biztos, hogy élénkül a verseny
Emellett a kormánynak lehetősége van arra is, hogy a mobilszolgáltatókat valamilyen módon ösztönözze (például különböző kedvezmények nyújtásával), hogy az új belépő számára infrastruktúra-hozzáférést nyújtsanak, vagyis tényleges opcióvá válna a nemzeti roaming, ami a három szolgáltató számára minden bizonnyal a kedvezmények dacára is a legkevésbé kívánatos forgatókönyv. Nem elég ugyanis, hogy ezzel új konkurenciával bővül a piac, a milliárdos beruházásokkal létrehozott saját hálózatot meg is kell nyitni az új szolgáltató előtt.
Akár kap hozzáférést, akár nem, egy új mobilszolgáltatónak nem lesz könnyű dolga hazánkban, a telített hangpiac, valamint a magyar mobilos ügyfelek csekély szolgáltatóváltási hajlandósága összességében azt valószínűsíti, hogy az új belépőnek elsősorban az adatszolgáltatások terén van valamennyi mozgástere, ott is csak akkor, ha kellő gyorsasággal és kellő minőségben építi ki országos hálózatát. Emellett szinte biztos, hogy kénytelen lesz valamelyik naggyal megegyezni, ez azonban eleve kérdésessé teszi, hogy a verseny a kormányzat szándékai szerint élénkülhet Magyarországon.