Titokban mutatkozott be az Intel Z68 chipkészlet
Meglepő felfedezést tettek az új iMac-et szétszerelő iFixit munkatársai: a gépben a még be nem mutatott Intel Z68 lapkakészlet található. A felfedezés annál is furább, mert a Z68 fejlett egyedi funkcióit, így az SSD-alapú cache támogatását, vagy a túlhajtást az iMac nem használja.
Az Intel meglehetősen furán szegmentálta Sandy Bridge processzorait támogató lapkakészleteit. Mint ismeretes a H61 és H67 jelű chipsetek támogatják a processzorra integrált GPU-t (és vele a Quick Sync videokonvertáló funkciót), míg a P67 képes túlhajtani a processzorokat, viszont nem fér hozzá a grafikus maghoz. Azoknak, akik mindkét készlet jó tulajdonságait szeretnék használni, várniuk kellett a Z68 debütálásáig, amelyet a jövő hétre ígért az Intel. A Z68 egyszerre támogatja a P67 és a H67 összes funkcióját, plusz bevezeti az SSD-alapú gyorsítótár kezelését.
A háromféle lapkakészlet fura szegmentálása azért is érthetetlen, mivel a "sima" asztali Sandy Bridge processzorok beépített HD2000 GPU-val rendelkeznek és nem túlhajthatóak. A K sorozatú processzorok órajele ezzel szemben állítható és a kétszer olyan gyors HD3000 GPU-val érkeznek - a túlhajtáshoz azonban P67 kellene, a gyorsabb GPU kihasználásához pedig H67. A skizofrén állapotot a pletykák szerint az Intel mérnökei sem értik, a funkciók ilyen kettéválasztásának ugyanis semmi értelme. A Z68 szerencsére megoldja a problémát, és képes kezelni a K sorozat minden előnyét, szemben a két másik chipsettel.
Általános gyorsítás
Az SSD és HDD, vagyis a flash-alapú és mechanikus lemezek ideális párost alkotnak: az SSD-k gyorsak és megbízhatóak, míg a HDD olcsó és hatalmas kapacitással bír. Ennél fogva a kettő kombinációja adná ki a legjobb rendszerszintű megoldást, ahogy az a haladó felhasználók gépeiben már egy ideje működik: a kis tárhellyel rendelkező, de nagyon gyors SSD-n található a rendszer és a felhasználói programok, míg a HDD-re kerülnek a nagy méretű állományok, mint a képek, filmek, vagy zenegyűjtemény. A megoldás hátránya, hogy az SSD csak azon adatok elérését gyorsítja, amelyek rajta találhatóak.
A probléma valós: egy modern operációs rendszer és a telepített programok tárolásához legalább 40-80 gigabájtos SSD ajánlott, azonban a valóban gyorsításra szoruló adatmennyiség ennél jóval kisebb. Az SSD-alapú gyorsítótár használatával így csökkenthető lenne a teljes rendszer költsége, ugyanis csak azok az adatok kerülnek a gyors tárhelyre, amelyek valóban szükségesek, így akár egy 40 gigabájtnál kisebb SSD is képes lehet érezhető gyorsulást hozni.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Az Z68-ban debütáló megoldás kombinálja és az operációs rendszer felé transzparensen, egységben mutatja a kétféle tárolót, és gyorsítótárként használja az SSD-t. Így nem csak a rendszer és az alkalmazások fontos elemei gyorsulnak, hanem minden olyan adat, amelyet gyakran ér el a rendszer. A vállalati szegmensben már egy ideje működő adatrétegezés az SSD-k amúgy elhanyagolható kapacitását feláldozza a sebesség oltárán, cserébe adaptívan képes kiválogatni a leginkább gyorsításra érdemes adatszeleteket, így optimalizálja a rendszerszintű sebességet.
Kérdéses természetesen, hogy az Apple valóban ezért a funkcióért választotta-e a Z68 lapkakészletet, az új iMac konfigurálásánál elérhető tároló-kombinációk között azonban szerepel az SSD+HDD kombináció is. Ez jelentheti azt, hogy az Apple később ezeknek a vásárlóknak aktiválhatja a technológiát, illetve a támogatás bevezetése után gyártott termékeket sorozatban felszerelheti SSD-alapú gyorsítótárral.