Harmadik generációs SSD-k az Inteltől
Egy hónappal a csúcs-SSD, az 510-es után megérkezett az Intel középkategóriás szilárdtest-meghajtója is. A frissítés csak növekedést hozott, a meghajtó irányítását továbbra is az előző generációs kontroller végzi, így a sebesség nem változott jelentősen.
Megérkezett az Intel középkategóriás SSD-inek frissítése, a 320-as család. Az X25-M utódjaként megszületett család 40, 80, 120, 160, 300 és 600 gigabájtos verzióban lesz elérhető, így várhatóan mindenki megtalálja majd a pénztárcájának és igényeinek megfelelő méretet. Az új meghajtók a 34 nanométeres csíkszélességgel készülő Postville architektúra 25 nanométeres változatai, ennek köszönhetően jelentősen nagyobb kapacitással rendelkeznek, mint az előző generáció.
Késik és lassú
A Postville Refresh néven már régóta tervezett és eredetileg 2010 közepére ígért meghajtók azonban sok változást nem tartalmaznak, így a működésért felelős logikai áramkör ugyanaz, mint az előző generációban. Mint ismeretes, a csúcskategóriás 510-es sorozatú meghajtók esetében az Intel lemondott a saját kontroller használatáról és helyette Marvell lapkáját használta a versenyképes teljesítmény elérése érdekében. A középkategóriában azonban maradt a saját, második generációs kontroller, az Intel azonban a meghajtó firmware-ében engedélyezett néhány olyan, eddig letiltott funkciót, mint a NAND-redundancia vagy a teljes meghajtótitkosítás. Az Intel szerint az új firmware-t a régi merevlemezek nem fogják megkapni, így e funkciókkal csak az új sorozat rendelkezik.
A lemez titkosítása AES-128 erősségű és a rendszerszintű ATA-jelszóval közösen védi a rendszert. Az alap titkosítás alkalmas ugyanarra, hogy a NAND-on tárolt adatot titkosítsa, ez azonban csak szétszerelt SSD esetén nyújt védelmet. A teljes lemezre kiterjedő titkosításhoz az ATA-jelszó beállítása szükséges (ez PC-ken a BIOS jelszó felállításával lehetséges), így pedig a lemez más számítógépbe téve is olvashatatlan marad. Az extra lépés azért szükséges, mert a 128 bites visszafejtő jelszót a meghajtó maga tárolja, így ha azt áttesszük egy másik gépbe, a visszafejtés továbbra is működni fog.
Az új meghajtók legnagyobb problémája, hogy még mindig csak SATA2-es, vagyis 3 Gbps sávszélességű csatolóval rendelkeznek, ami egyértelműen korlátozza a teljesítményt - főleg a szekvenciális írás és olvasás alatt. A problémát valamelyest orvosolja, hogy a véletlenszerű elérésben még mindig nagyon jó az Intel, így a meghajtó teljesítménye nem rosszabb átlagosnál. A részletes teljesítményelemzést az Anandtech oldalán lehet olvasni.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Az Intel meghajtók legnagyobb előnye mindig a megbízhatóság volt, ez pedig kritikus tényező, mivel ahogy a NAND memória csíkszélessége csökken, úgy lehet egyre kevesebbszer újraírni az adott cellát. Hogy az előző generációnál megszokott megbízhatóságot megőrizze, az Intel ezért bizonyos NAND-szintű redundanciát épít a meghajtóba. Így például a 300 gigabájtosként eladott merevlemez formázott kapacitása 279 gigabájt, miközben 320 gigabájtnyi memoriát tartalmaz - tehát a merevlemez kapacitásának 13 százaléka tartalékban áll. A meghajtó így a fejlett elhasználódás-kiegyenlítés mellett rendelkezik azzal a lehetőséggel is, hogy a statisztikai határértéket megközelítő cellákat kivonja forgalomból és kevésbé használtakkal pótolja. Ez azért fontos, mert normális esetben egy meghajtó csak addig működőképes, amíg az első szektor kimerül, így azonban a leggyengébb láncszem még elég hosszú ideig pótolható marad.
Megbízható és olcsó?
Az Intel belső mérései szerint az előző generációs meghajtók meghibásodási aránya mintegy 0,61 százalék évente, adatközpontos használat mellett pedig mindössze 0,26 százalék. A meghibásodások egy részét sikerült részletesen dokumentálni, a legfontosabb okokra pedig különös figyelmet fordított a chipgyártó, így a harmadik generáció várhatóan még megbízhatóbb lesz, mint az eddigi meghajtók.
A megbízhatóságot növeli egy RAID-szerű beépített redundancia is, az Intel szerint a meghajtó egy egész kieső NAND-magot képes pótolni probléma nélkül. Ennek érdekében az ellenőrzőösszegek a tartalék tárhely egy részén találhatóak, és amennyiben egy mag kiesik, a rajta található adatok rekonstruálhatóak maradnak.
Az új SSD-k sikere természetesen nagymértékben az árazáson fog múlni. A teljesítmény nem káprázatos, de az új, 25 nanométeres memórialapkák alkalmazásával ugyanazért az árért kétszer akkora tárhelyet fogunk kapni - az előző generációhoz viszonyítva. Az Intel dolgát könnyíti, hogy a NAND memóriák piacán nem csak mint fogyasztó, hanem mint gyártó is részt vesz, a Micronnal közös gyára révén.