HWSW

Kipróbáltuk az új Apple iPodokat

Szűk egy hónapja, hogy az Apple a Classic kivételével a teljes iPod termékskáláját felfrissítette, teljesen megújult a shuffle, a nano, valamint a touch. Mindhárom modell nyújt újat és érdekeset, ki is próbáltuk őket.

Az iPod Classicon kívül minden lejátszót érintett a szűk hónapja megejtett modellváltás, a shuffle, a nano, valamint az új, immár negyedik generációs touch járt szerkesztőségünkben. A legtöbb változáson átesett modell a nano, a legkevésbé érdekes pedig a shuffle, mely azonban újra rendelkezik a korábbi változatról lehagyott, a Click Wheelre hasonlító vezérlőtárcsával. Az biztos, hogy mindhárom modellről van mit beszélni.

iPod shuffle

A legkisebb lejátszó a 12,5 grammos, 2 gigabájtnyi tárterülettel rendelkező shuffle, mely 29 x 31,6 x 8,7 milliméter, és mindössze egy kapcsoló és egy nyomógomb található rajta a korábbi változatról hiányzó, ám most újra jelenlévő,Click Wheelre hasonlító vezérlőtárcsa mellett. A shuffle állapotának visszajelzéséről csak egy parányi LED gondoskodik, illetve maga a bekapcsológomb állása, minden további információ a fülhallgatón keresztül érkezik. Gombnyomásra hallgathatjuk meg az épp lejátszott szám címét illetve előadóját és ugyanígy kaphatunk jelzést a lejátszási listáról, vagy épp az akkumulátor állapota felől is.

A 15 órányi zenelejátszásra alkalmas shuffle amilyen kicsi olyan erős, a kis géptestből akkora hang jön ki, ami elsőre képtelenségnek tűnik, ráadásul erős mélyekkel és magasakkal. Arra persze ne gondoljunk, hogy a mélyek és a magasak a maximumon állnak, inkább csak egy ésszerű, kismértékű kiemelésről van szó, az egyenes hangképtől csak módjával tértek el a tervezők a hangoláskor. A lejátszó az elődeihez hasonlóan  bármely zenei stílus által elvártaknak képes megfelelni, csak talán még azoknál is szebben szól.

Sajnos a formaterv visszalépés. A négyzetalapú géptesten középen elterülő, kör alakba foglalt vezérlőkön sokat nem kellett gondolkodni a rajzasztalon. A nálunk járt ezüst színű változat sem sugározta a közel húszezer forintos értéket, a mattfekete gyűrű az ezüst alapon úgy mutat, hogy a lejátszót elsőre saját olcsó klónjának gondolhatnánk. Semmiképp sem nevezhető nemesnek, vagy urambocsá' elegánsnak, főleg nem a közvetlen elődhöz mérve.

iPod nano

A legnagyobb mértékben átalakult zenelejátszó a nano, amely negyedik változatként szakított az elődök felépítésével, elhagyták róla a Click Wheelt, de ijedtségre semmi ok, ugyanis a készülék érintőképernyőt kapott, igaz a touchnál  jóval kisebb fizikai méretű. A 21,1 grammos nano épp akkora, mint egy Compact Flash kártya, a 37,5x40,9 milliméteres szélesség és magasság mellé csekély 8,78 milliméteres vastagság társul.

A lejátszó a korábbi modellnél egyaránt nyújt kevesebbet és többet, ám a tervezők most leginkább a zenehallgatásra összpontosítottak. Filmet egyáltalán nem nézhetünk rajta, és kamera sem található a hátlapon, de ez érthető is: az előlap a korábbi 2,2 hüvelykes kijelző helyett mindössze egy 1,54 hüvelyk átmérőjű, 240 x 240 képpontos panelnak biztosít helyet, mely élvezhető minőségben már alkalmatlan a filmek, vagy klipek lejátszására, de igazából még képek megjelenítésére is. Az alumínium burkolat hátoldalát - ahogy a Shuffle esetében is - egy csipesz foglalja el, az előlapot pedig teljes egészében a kijelző, melyet érzésünk szerint az iPod touchnál, vagy az iPhone esetében látott karcmentes üveg véd a sérülésektől. Leejteni azért ezt a lejátszót sem érdemes.

xA vezérlés módja teljesen új, a hangerő beállításától eltekintve minden az érintőkijelzőn keresztül történik. A kis panelen mintha a touch alapképernyőjének egy ablakát kapnánk, melyen négy ikon látható egyszerre, görgetni a továbbiakra ujjunkkal lehet. A tartalmat el is forgathatjuk, az érintésérzékeny kijelző képes értelmezni a többujjas kezelést is, például az épp lejátszott album megjelenített fotója aszerint forgatható, hogy az eszközt milyen helyzetben csíptettük a ruhánkra, vagy a hátizsákunk kantárjára.

A zenelejátszás mellett apró bélyegképeket nézegethetünk, melyet a kis kijelzőméret miatt nem túl élvezetes, a rádióhallgatás azonban továbbra is élmény. A nano képes arra, hogy a felfüggesztett rádióműsort később ott folytassa, ahol azt korábban abbahagytuk, tehát egy riport, vagy híradás akár 15 perccel később ott folytatódhat, ahol korábban az állj gombot megnyomtuk. Természetesen a nano is képes a véletlen sorrendű lejátszásra, ám ezt úgy is teheti, hogy attól függően választ a zenei stílusok között, hogy milyen intenzitással, illetve sebességgel rázzuk meg a  készüléket. Érdekes funkció, bár nagy valószínűséggel a használók nagy többsége továbbra is a menüből fogja kiválasztani.

A hangminőség a shuffle által nyújtott kiválóval megegyező, ám itt előre beállított hangképek között is válthatunk, kedvünkhöz, illetve a hallgatott zene stílusához nem kevesebb mint 22 beállítást társíthatunk, de még kikapcsolt hangszínszabályzó mellett is kellemes a hangkép klasszikus zenéhez. A teljes feltöltéssel egy álló napon zenélni képes készülék nem csak kivitelével, hanem árával is megdöbbent, a 8 gigabájtos modellért 54 ezer forintot, a 16 gigabájtos változatért pedig 65 ezer forintot kell kifizetni. Nagyon, nagyon sokat.

iPod touch

Az iPod negyedik generációs touch nagyot üt. Szemünk számára feldolgozhatatlan mennyiségű képpont a kijelzőn, eszméletlen számítási teljesítmény, ennek eredményeképp olyan kezelési komfort, amely eddig elképzelhetetlen volt. A tervezés során úgy tűnik a legkevesebb kompromisszumot most kellett a tervezőknek kötniük, nem kellett a még elviselhető, alig akadozó élményt választani az elfogadható akkumulátoros üzemidő kedvéért, a cél az volt, hogy "legyen minden folyamatos" és "legyen minden zökkenőmentes". Sikerült.

A 8,9 centiméter képátlójú Retina Display kijelzőn 960x640 pixel alkot képet, ez több mint fél megapixel, a felbontás négyszerese a korábbi Touch kijelzőjének. Az iPhone 4-ben és az iPadben is használt Apple A4 processzor itt 256 megabájtnyi DRAM-ból táplálkozik, 1 gigahertzes és teljes órajelen fut, eltérően a harmadik generációs iPod touch chipjétől, amely 600 MHz-en ketyegett. Újdonság a háromtengelyes giroszkóp is, illetve a korábbi modellbe építettnél kisebb felbontású kamera, mely csak alig nagyobb felbontással (960x720) büszkélkedhet, mint maga a kijelző. A Touch a fényképezés mellett azonban alkalmas a 720p HD-videók felvételére is, amiket egy utólag megvásárolható iMovie szoftverrel akár magán az iPodon is megvághatunk.

A touch beépített Wi-Fi vezérlője segítségével internetezni, levelezni nagyszerű élmény, az érintésérzékeny kijelző igen fürgén követi az ujjakat, az olvasáshoz azonban nyugodt környezet kell, tömegközlekedési eszközön, illetve egy autó anyósülésén már az apróbb rázkódások is megnehezítik az amúgy tűéles betűk olvasását. Ezen az sem segít, ha a tartalmon nagyítunk és bár erre a többujjas kezelés által lehetőségünk van, ekkor a túl gyakori görgetés szegheti kedvünket. Ettől még az élmény még közel kozmikus, de persze akkor, ha nem mozgás közben, hanem mondjuk várakozás során keresgélünk információk után.

A kamera alacsony felbontása fényképek készítése során hátrány, azonban ezt a sebességével ellensúlyozza, melyet a 720p videofelvételek forgatása során kamatoztathatunk. A klipek igen folyamatosak, igaz vigyáznunk kell - és ez igaz a fotózásra is - hogy a képen lehetőség szerint kerüljük a csillogó részleteket, mert itt a csillogás közvetlen képkörnyezete is hajlamos a teljes beégésre. A filmlejátszás természetesen a HD-videók felvételének képessége miatt nem lehet gyenge, és nem is az, mozikat 720p felbontásban is zökkenésmentesen játszhatunk le, borotvaélesen, döbbenetes minőségben.

A zenelejátszás természetesen hasonló minőségben történik, mint amit a nano kínál, annál azonban talán még hangosabban is hallgathatjuk a dalokat. A hangszínszabályozó itt is 22 hangképet kínál és rázogatásra is keverhetjük a számokat. A lejátszás során számos képernyő között váltogathatunk, nem csak listában lapozgathatunk, hanem az album borítói között is éppúgy ahogy az már egy ideje lehetőség az Apple lejátszóinál. A 8, 32, illetve 64 megabájtnyi háttértárral választható touch háromtengelyes giroszkópja nem csak a képernyő forgatásához, hanem a játékoknál is jól jön, melyeket az Apple internetes áruházából lehet letölteni, ezekből ízelítőt itt találhatunk [4]. A lejátszó a helymeghatározásban is partner lehet, igaz ehhez feltétlen szüksége van aktív WLAN-kapcsolatra, mert a touch negyedik generációja sem rendelkezik GPS-vevővel.

A 40 órányi zenehallgatást és 7 órányi filmnézést kínáló iPod touch legolcsóbb változata 8 gigabájtnyi adatot képes elnyelni, érte az azonos kapacitású nanóhoz képes 21 ezer forinttal kell többet fizetni. Ezért a pluszért a vadonatúj, hihetetlen nagy felbontású kijelző mellett kényelmes kezelést, és filmlejátszást, valamint WLAN-vezérlőn keresztüli internetezési lehetőséget is kapunk, nem beszélve a telepíthető alkalmazásokról, játékokról, illetve a HD-filmfelvételi képességről, de a felsorolás közel sem teljes. A 32, illetve a 64 gigabájtos változatok azért már lényegesen drágábbak, 100, illetve 130 ezer forintba kerülnek, ezek az árak már fájdalomküszöb felettiek a hazai viszonyokat tekintve.

Lehet választani

2001 októbere óta kilenc év telt el, lassan már teljesen értelmetlenné válik az első iPod mellé állítani a jelenlegi modelleket az összehasonlítás kedvéért, mert akkora a különbség. A fejlődés egészen eddig teljesen logikus volt, ahogy az is, hogy a lejátszók között ma már választani is lehet aszerint, hogy az egyszerű zenehallgatás mellé a vásárló milyen pluszt mennyiért hajlandó megvásárolni. Jelen állás szerint iPodból most csak a telefonálás és a mobilinternet hiányzik, és fog is, mert ilyen termék már van, igaz, iPhone-nak hívják.

A cikkben hivatkozott linkek:
[1] http://www.apple.com/ipodtouch/games-and-apps/
A cikk adatai:
//www.hwsw.hu/hirek/45360/apple-ipod-shuffle-nano-touch-zenelejatszo-kiprobaltuk.html
Író: Bányai György (banyai.gyorgy kukac hwsw.hu)
Dátum: 2010. október 01. 11:54
Rovat: digitális otthon