Rendet kell tenni a közösségi weben

A Google ezt a kaotikus helyzetet használta ki, s a PageRank, illetve egyéb optimalizálás révén sikerült kitakarítania a találati listákat annyira, hogy az internet használata a minőség irányába tolódhasson el. Az emberek pillanatok alatt hozzászoktak a jóhoz, elképzelhetetlenné vált a visszatérés az ősi állapotokhoz.

Pedig már éppen rend volt

Azt mondják, a történelem megismétli önmagát, ami nagyon is igaznak tűnik, még ilyen rövid időtávon belül is. Míg a 90-es években a webes keresés volt a legnagyobb durranás, addig mára a szolgáltatások, illetve kifejezetten a közösségi megoldások váltak a fejlődés mozgatórugójává. A probléma mindössze annyi, hogy a közösségi szolgáltatások hirtelen jött sokasága ugyanolyan összevisszasághoz vezetett, mint amikor 10-15 éve mindenki elkezdett ész nélkül tartalmakat közzétenni a weben.

Az online közösségi közeg jelenleg leginkább az 1999-es helyzetre emlékeztet - elmélkedik Michael Arrington, a TechCrunch vezető szerzője. Az egész egy nagy felfordulás, de nem foglalkozunk vele, mert nem ismerjük még az ennél jobb modellt. A közösségi szájtok működése úgy ahogy rendezett, legalábbis házon belül. A szolgáltatások összessége viszont teljesen decentralizált, nem nyújt semmi segítséget a szolgáltatáserdőben való eligazodásban. Az adataink szétszórva hevernek szerte az internetes felhőben, s sokszor a felhasználók azt sem tudják, hogy az ismerőseiket hol kellene elérniük, hol kellene információért vagy segítségért fordulni, s hová kell fordulniuk, ha mondanivalójuk van.

Morzsák

A kapcsolati hálónk egy része az iWiW-en, másik része a Facebookon van, de egyesek csak a MyVIP-en vagy a Network.hu-n elérhetőek. A fotóinkat tároljuk a Picasán, de gyakran egész albumokat töltünk fel az iWiW-re és a Facebookra is. Szakmai kapcsolatainkat a LinkedIn-en ápoljuk, a napi betevőt pedig Twitteren szerzik meg egyre többen. Megoszthatunk egy érdekes weboldalt Facebookon, de akár Google Readerben is, igaz, sokan még mindig nem tudják mi az az RSS. Moziajnánlót az IMDB-re írunk, zenékről pedig a Last.fm-en tájékozódunk. Ha emlékszünk, hogy egy ismerősünkkel beszéltünk egy fontos témáról, és elő szeretnénk keresni, akkor lehet kutakodni a Live Messenger, Gtalk és a Skype logjaiban, de az is előfordulhat, hogy e-mailben vagy sms-ben tárgyaltunk.

Biztos vannak olyan felhasználók, akik képesek átlátni a káoszon, és mindig tudják, hogy mit hol keressenek, de őket is könnyen megzavarhatja az elképzelhetetlen mennyiségű kommunikációs zaj és szűretlen információ, amin át kell vergődnie magát mindenkinek minden nap ahhoz, hogy hozzájusson az éppen őt érdeklő, fontos darabkákhoz.

Mi magunk gyártjuk a hulladékot is

A Farmville-építkezések, Csajok és Pasik akciók és vicces képek, hoaxok tengerében elveszik az érték. Ma már nem csak a kéretlen hirdetés számít spamnek, hanem ismerőseink, barátaink, virtuális haverjaink közléskényszeres ömlengése is. Sok idő lesz, mire az emberek megtanulják okosan használni a korlátlannak tűnő lehetőségeket, mire mindenki átlátja a személyiségi jogi problémákat, mire mindenki tud vigyázni magára.

Addig is jönnie kell egy olyan szolgáltatónak, aki rendet rak a közösségi médiában, ahogyan tette azt a weben anno a Google. Nem feltétlenül a Mountain View-i cég lesz az, vagy a Facebook vagy a Microsoft, sőt az is lehetséges, hogy nem is létezik még a mindent rendbe tévő cég. Mindössze annyi sejthető, hogy az információs káosz újra előállt, s ez alkalommal sokkal több embert érint a probléma és még jobban szomjazik a civilizáció a rendre.