Kipróbáltuk: Iomega Storcenter ix4-200d irodai NAS

Első benyomás

A Storcenter ix4-200d egy multimédiás termék benyomását keltő dobozban érkezik, mintha csak valami otthonra, a nappaliba vagy egy szobába szánt eszközről lenne szó, amelyről lejátszhatjuk kedvenc videóinkat, zenét hallgathatunk vagy képeket tárolhatunk. Szó nincs róla, az ix4-200d képes erre, ugyanakkor nem valószínű, hogy ilyen célra vásárolná bárki is. Ennél sokkal komolyabb  szerkezetről van szó, amelynek egyébként nemcsak asztali, de rackelhető változata is létezik ix4-200r jelöléssel - igaz, más hardveres beltartalommal.

A nálunk járt, 2 terabájtos kiépítettségű változat bekapcsolásakor a legelső dolog, ami feltűnik, hogy ez a NAS a ventilátorok ellenőrzését követően bizony sokkal csendesebben jár, mint a Netgear ReadyNAS NV+ , amelyet már egy ideje élesben is használunk. Ha már a fizikai paramétereknél tartunk, akkor a gép nagyjából 4 kilogrammot nyom, fogyasztása pedig legfeljebb 45 watt körül alakul.

Az alacsony fogyasztású merevlemezeknek köszönhetően ennél tipikusan jelentősen kevesebbet, 25 wattot vagy még kevesebbet mértünk, ez persze folyamatosan változik az aktivitás függvényében. Mindez azt jelenti, hogy folyamatos üzem esetén mintegy évi 10 ezer forinttal is növelheti az áramszámlát az Iomega Storcenter, vagyis 3 év alatt 30 ezer, 5 éves távon 50 ezer forintot kell hozzáadni a teljes költségünkhöz.

A második benyomás, hogy a webes elérésű felület rendkívül gyors más SOHO NAS-okhoz képest, a beágyazott 1,2 gigahertzes Marvell 6281 ARM processzora, az 512 megabájt memória és a szoftver jól muzsikálnak. Azt azonban érdemes tudni, hogy erőteljes terhelés alatt, mint később kiderült, még így is erőteljesen belassul, sőt, egyes esetekben használhatatlanná válik a felület, és meg kell várni, míg a felhasználók abbahagyják a NAS használatát. Terhelés alatt nem kisebb fájlok másolását, megnyitását vagy streameléseket kell érteni, hanem több nagyméretű fájl átvitelét, de leginkább a sok véletlen I/O-műveletet igénylő feladatokat.

A felület

Az eszköz webes felülete nemcsak gyors, hanem szervezése is esztétikus, de ennél is fontosabb, hogy teljesen ésszerű, magától értetődő a működése. Az ix4-200d használata során csak egyszer kellett a használati útmutatóhoz fordulnom, és akkor is kiderült, hogy valójában nem a NAS oldalán kell keresni a megoldást, hanem a kliensek konfigurációján múlik a kérdés. Az információs és beállítási lehetőségek (vagyis funkcionalitás) garmadájával fogunk találkozni: adatmentési feladatok kalibrálása (EMC Retrospect és Apple Time Machine támogatása), e-mailes értesítők, naplózás, felhasználói csoportok, energiagazdálkodás, nyomtatás, Axis kamerák támogatása, torrent, kvóták, és a többi, felsorolni sem érdemes. A perifériák támogatásához 3 USB porttal is rendelkezik az eszköz.

^{A galériáért kattints a képre!}

Az Iomega láthatóan kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy mindent a lehető legegyszerűbben, a felhasználó számára lehető legbarátságosabb módon oldjon meg. Ilyen például, hogy a NAS-t akkor is egyszerűen elérhetjük távolról, megfelelően bekonfigurált router esetén, ha dinamikus IP-vel rendelkező netünk van (pl. ADSL). A Storcenter a TZO dinamikus DNS-szolgáltatóval regisztrálja magát és hozzáférhetővé is válik - az ix4-200d megvásárlásával egy évig jogosultak vagyunk ennek ingyenes használatára.

A másik képesség, amely elnyerte tetszésemet, az a webes kezelőfelületbe épített fájlkereső és fájlböngésző. Ez rendkívül kényelmes, ha több felhasználó esetén adminisztrátori jogosultsággal kell valamit gyorsan megkeresni, vagy átnézni, hogy melyik könyvtárban milyen fájlok, könyvtárak találhatóak. Ez különösen távoli eléréskor lehet hasznos.

^{A galériáért kattints a képre!}

Ha mindenképpen fogást kellene találni a felületen, akkor az biztosan a fapados torrentkliens volna, amelynek képességei kifulladnak abban, hogy megkapja a torrentet, és elkezdi letölteni. Ezen túlmenően igaz az a többezeréves rendszergazdai bölcsesség is, hogy nem piszkáljuk azt, ami működik. Továbbra sem javasolt éles üzem alatt konfigurálásokat végezni, ugyanis két alkalommal a vad kattintgatásoknak sikerült teljesen válaszképtelenné tenni a felületet, és csak az újraindítás segített.

Sebesség, iSCSI és 2x GbE port

Ahol az Iomega ix4-200d és a legtöbb SOHO NAS szétválnak, az iSCSI támogatása és a két Gigabit Ethernet port. Itt már érezni lehet, hogy azért többről van szó, mint egy otthoni multimédia NAS-ról,  amire a doboz alapján gyanútlanul tippelni lehetett volna. Az eddig vázolt gazdag funkcionalitáson felül ez a két képesség jelenti az ix4-200d egyértelműen legnagyobb erősségeit.

Az iSCSI nem mást jelent, minthogy a NAS-t úgy csatlakoztathatjuk a PC-hez, mintha annak valóban helyi merevlemeze volna. Szerencsére nem arról van szó, hogy a teljes NAS-t látjuk egyetlen meghajtóként, virtuális SCSI merevlemezeket kell definiálni a NAS felületén. Ezek a virtuális merevlemezek globálisan egyedi azonosítóval rendelkeznek, így iSCSI protokollon keresztül egyesével azonosíthatóak, és csatlakoztathatóak. Ez azt jelenti, hogy a NAS valójában több PC számára is képes iSCSI meghajtót produkálni, a korlátot a tárterület, a hálózati kapacitás, de leginkább a NAS vezérlőjének kapacitása jelenti. Ezzel az irodában található gépek mind saját iSCSI meghajtót kaphatnak.

Úgy véljük, hogy a NAS-t képességei 5-10 PC kiszolgálására jogosítják fel, igaz, ezeket sem egyszerre és folyamatosan. A két Gigabit Ethernet csatoló azt jelenti, hogy ízlés szerint összefűzhetjük azokat, hogy a terhelést elosszuk, vagy redundanciának tartjuk meg a második csatolót - természetesen használhatjuk függetlenül is a két portot.

A virtuális iSCSI meghajtók létrehozása időigényes feladat, és a csatlakoztatás is igényel minimális ismereteket, ha gyorsan akarunk végezni (Windows alatt az iSCSI Initiator, amelyet XP-hez le kell tölteni) ezt követően azonban a hálózati fájlmegosztó protokollokhoz képest egy sokkal jobb teljesítményű, stabil, a szoftverek számára helyi meghajtónak látszódó, az erős kulcsos azonosításnak és IPSec-nek köszönhetően rendkívül biztonságos megoldást kapunk. Nincs többé instabil kapcsolódás, gyenge vagy nem létező jelszavak, a fájltípustól függő sebességbeli anomáliák.

Az iSCSI felületen keresztül így minden PC-hez dedikálhatunk egy-egy, másoktól tökéletesen izolált saját tárterületet, amely olyan adatok tárolására szolgál, amelyeket nem szükséges megosztani. Egy irodai környezetben tipikusan ilyen lehet a saját adatmentési másolatok számára fenntartott terület, de hasznos lehet privát állományok vagy virtuális rendszerképek tárolására is. Az iSCSI mellett természetesen tovább élnek a hálózati megosztások a CIFS vagy NFS protokollokon keresztül, a maguk előnyével és hátrányaival - az átivteli sebesség itt alacsonyabb, és kevésbé kiszámítható, tipikusan a 15 MB/s környékén mozgott fájlok másolásakor, gigabites Ethernet hálózaton.

A virtuális iSCSI merevlemezek EMC LIFELINE-DISK eszközként látszanak, és blokkszintű hozzáférést biztosítanak - így lehet particionálni, formázni is őket. A HD Tune Pro 4.0 mérései szerint egy átlagosan 33 MB/s olvasási sebességű, 14 milliszekundumos hozzáférési idejű meghajtót kaptunk, amelyet átlagosan 20 MB/s sebességgel lehet folyamatosan írni, de burstökben a sebesség mindkét esetben elérheti a 40 MB/s-ot is. A limitáló tényező vélhetően a NAS kontrollere, amelynek meg kell feleltetnie a virtuális iSCSI meghajtóra érkező műveleteket a RAID 5-ben függő SATA merevlemezekre, ami kétségtelenül jelentős feladatot jelent - RAID 0-ban ennél nagyobb sebességeket kapnánk, a kockázat azonban nem éri meg. A készülék a RAID 10 és JBOD módokat is támogatja.

^{A galériáért kattints a képre!}

Véletlenszerű műveleteknél az iSCSI jelentette konverziós és hálózati költség szintén kiütközik, a négy merevlemez ellenére még 4 kilobájtos műveletekből is mindössze 75 darabot tudtunk elérni másodpercenként, ami eléri egy tipikus 2,5 hüvelykes mobil merevlemez műveleti sebességét. A teljesen véletlenszerű hozzáférésből másodpercenként 16-18-at tud lekezelni a NAS, ez nagyjából fele-harmada egyetlen fizikai mobil HDD-nek, és töredéke egy gyors asztali háttértárénak - szoftvereket vagy adatbázist tehát nem érdemes futtatni róla.

A legnagyobb átviteli sebességet az eszköz FTP-n keresztül produkálja, így bár ez a legkevésbé kényelmes megoldás, nagy fájlokat így érdemes mozgatni, a sebesség ekkor meghaladja az 50 MB/s-ot is, és elérheti a 60-70 MB/s-ot is - ekkora azonban nincs titkosítás az átvitel során, bár ez SOHO környezetben talán kevéssé aggályos.

Az ix4-200d sebességétől tehát nem kell hanyatt esni, igaz, felülmúlja sok társáét, ugyanakkor erős terhelésre nem alkalmas. A jövőre nézve a leginkább egy olyan modellt szeretnénk látni, amelynek iSCSI teljesítménye még magasabb, hogy valóban lokális diszkként funkcionálhasson több párhuzamos felhasználó számára is. Ennél sokkal komolyabb kifogásunk azonban, hogy az eszköz \"resetelését\" követően adatokat találtunk a NAS-on, védtelenül, vagyis ha az adatainkat másoktól elzárva akarjuk tudni, meg kell oldanunk az eszköz fizikai védelmét is, ami problémát okozhat.

Zárszó

Összességében rendkívül jó benyomást tett ránk az Iomega Storcenter ix4-200d. Keveset fogyaszt, halk a működése, barátságos kezelőfelülettel rendelkezik, miközben olyan profi képességekkel bír, mint a virtuális iSCSI meghajtók és az Ethernet-portok egymáshoz kötése. Fontos megemlíteni, hogy korlátlan mennyiségű EMC Retrospect licenc jár hozzá a kliensek backupolásához, vagyis az irodában lévő összes PC lementése megoldott, ha bírja a Storcenter szuflával - a mentési ablak egy-egy PC esetében több óra is lehet, igaz, tipikusan kevés sávszélességet foglal le, így több PC mentése is folyhat párhuzamosan.

Az ix4-200d NAS háromféle előrekonfigurált modellben, 2, 4 és 8 terabájtos kapacitással érhető el, az árak Európában pedig rendre 150, 220 és 360-400 ezer forint körül alakulnak, az általunk talált magyar árak ennél 10-20 százalékkal magasabbak, így ha a kereskedőnk nem tud jobbat mondani, megfontolandó az importbeszerzés.