A magyar feltalálók nem tudják, mit csinálnak

Nemrégiben az Innovációs Tech Show-n mutatkozhattak be a hazai feltalálók és fejlesztők eredményeikkel, volt 3D-s tévé, ékszerbe épített testszenzor, robotok és egyéb meglepő újdonságok. A bemutatott találmányok nagy része viszont a kukában végzi, nem lesz ugyanis sohasem termék belőlük, vagy ha igen, akkor is valószínű, hogy elsikkad. Az MM Klaszter célja, hogy az előbbi állítás ne feltétlenül legyen igaz. A HWSW kérdéseire válaszolva Lemák Gábor, az MM Klaszter vezetője igyekezett felvázolni, hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten.

HWSW: Milyen utat kell bejárnia egy fejlesztőnek, feltalálónak, hogy sikerre vigye?

Lemák Gábor: A végső cél, hogy pénzt kell csinálni. Ahhoz, hogy sikeres legyen a fejlesztés, szükség van üzleti modellre, ami a hazai fejlesztők, feltalálók, startupok 90 százalékának egy átugorhatatlan akadály. Ötletelésben jók vagyunk, de a részletek kidolgozása gyakran szenved csorbát. Arra már a legtöbb esetben nem futja energiából, hogy az ötletgazda utánanézzen, van-e már ilyen megoldás a világon, életképes-e egyáltalán? Arra nincs szükség, hogy újra és újra feltalálja valaki a spanyol viaszt.

HWSW: Nem lehetne úgy segíteni a hazai startupokat és fejlesztőket, hogy előre adunk nekik pénzt és így több ötlet jutna el a megvalósításig?

Lemák Gábor: Semmiképp nem javasolnám. Volt rá korábban több esetben példa, de gyakran a támogatást kapó szervezet a fennmaradását, napi dolgait finanszírozta, s csak a pénzügyileg kisegített időszakban gondolkodott, eredményt pedig jobbára nem mutattak fel. Ezzel szemben jó példa az amerikai X Prize Alapítvány, ami 10 millió dollár jutalmat ajánlott fel annak a kutató-fejlesztő csoportnak, akik elsőként juttatnak az űrbe kereskedelmi személyszállításra alkalmas űrhajót. Senki nem kapott előre forrást, viszont bárki megpróbálhatta teljesíteni a feltételeket.

Az X Prize esetén a 10 millió dollár aprópénznek tűnik, a befektetett időt éppen megtéríti, viszont a világsajtó azonnal ráugrott, jöttek az érdeklődők, a befektetők. Az űrhajókészítő versenyt igazán komollyá az tette, amikor a Virgin bevásárolta magát a legígéretesebb csapatba. Idén decemberben pedig a hasznosulás irányába is egy komoly lépést tett a társaság, a SpaceShip Two első kilövésével ünnepelhette az X Prize megnyerésének ötödik évfordulóját. Az X Prize pedig nem csak az űrutazás kérdését lendítette előre, hanem mára már legalább 9-10 klónja van különböző tematikákban, a modell sikert aratott.

HWSW: Magyarországon hol akad el a folyamat?

Lemák Gábor: Nálunk a hasznosulási ráta, ami nagyon alacsony, emellett pedig a kockázati befektetők itthon valójában kockázatkerülőek, s nehezen kapaszkodnak meg a kisebb szereplők. A legtöbb ötletnek nincs szüksége 1,5 millió eurós befektetésre, ez alatt viszont szóba sem állnak velük az "angyalok". Magasabb a tranzakciós díj is, amiért dolgoznak, illetve itthon gyakran a vállalkozások nem is tudják, hogyan kell ésszel elkölteni a megszerzett pénzeket.

HWSW: Hova célozzon egy magyar fejlesztő?

Lemák Gábor: Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján aki kizárólag a magyar piacra tervez, annak nem sok babér terem. A technológiai iparban a befektetők megtalálása miatt is inkább érdemes a brit vagy amerikai piacot elsődlegesen megcélozni, s a terjeszkedést utána folytatni máshol. Mindenki tudja, hogy ami ott bizonyított, az már többnyire rentábilis. Magyarországról indulva komoly lemaradással kezd eleve egy fejlesztő, kevesebb bevételre is számíthat, s valószínű, hogy egy másik nemzetközi kezdeményezés megelőzi, elsöpri a lokális szereplőt.

HWSW: A Prezi.com úgy tűnik, optimális úton halad. Siker vagy nem?

Lemák Gábor: A Prezi nagyon jó példa, ugyanis a Google-höz hasonlóan a technológiát értő fejlesztők készítették, de szükségük volt egy igazán felkészült pénzügyi vezetőre, hiszen a terméket nem csak kifejleszteni kell, hanem eladni is. Tudták pontosan, hogy az elsődleges célpiac az USA, tudták, hogy el kell adni, amit létrehoztak, és tudták azt is, hogy ez utóbbihoz ők nem értenek.

A felismerésnek meg is lett az eredménye. A cégben lévő értéket sikerült átkonvertálni PR-értékké, a világon mindenhol beszéltek róluk elég hosszú ideig, s meg is érkezett a befektetői pénz is. Ma már skandináv tőkével és Szilicium-völgybeli kapcsolatokkal megtámogatva újra az a kérdés, hogy a fejlesztők hogyan képesek a terméket piacképessé tenni.

HWSW: A siker titka tehát a termék létrehozásának képessége?

Lemák Gábor: A termék definiálása egy nagyon fontos lépés, de a siker 90 százalékban mégis az ügyvezetőn múlik. A Google-nél hiába volt nagyon cool és nagyon tehetséges Sergey Brin és Larry Page, fogalmuk sem volt arról, hogy osszák be az elsőnek kapott 100 ezer dollárt. Eric Schmidt kellett ahhoz, hogy a két álmodozó ötleteiből pénz szülessen.

Ha van egy jó megoldás, akkor kell egy jó, szenior CEO és pénz. Általában ez a startupok esetében egy "one man show", egyszemélyes előadás, a kicsi induló vállalkozásoknak nincs arra pénze, hogy profi menedzsmentet tartsanak el. A jó startupos CEO egymaga képes végigvinni a marketinget, a befektetők megtalálását, a promóciót, kommunikációt, menedzsment elveket és a stratégiát is. Előfordul, hogy nem is kér fizetést, hanem egyszerűen tulajdonrészt kap a cégből, aminek sikere esetén jól jár, ha rosszul dolgozik, akkor viszont üres kézzel áll félre.

HWSW: A CEO-modell működik Magyarországon is?

Lemák Gábor: Ez a terület nagyon kockázatos, akár a CEO-k számára is, de a cégeknek is figyelniük kell, kit fogadnak be. Itthon nagyon sok a hiéna, sőt szinte alig találni rátermett ügyvezetőt, aki ilyen feladatokat hitelesen képes elvállalni. Csak egy jó tanács, de inkább az Egyesült Államokból vagy a skandináv országokból kell sokkal drágábban hozni valakit, mint hogy egy rossz, tehetségtelen magyart fogjon ki valaki, aki lerombolja a céget.

HWSW: Van remény arra, hogy a kóklerek helyét valaha igazi szakemberek veszik át?

Lemák Gábor: Szükség lenne egy CEO/CFO networkre, ahol a bizonyítottan jó szakemberek kapcsolódhatnak össze az olyan cégekkel, akik megérdemlik a figyelmet. Ha forgó rendszerben képzeljük el, akkor is óriási sikereket jelentene, ha a legjobb CEO-t beültetnénk az éppen elérhető legjobb startupba. Ráadásul van sok magyar, aki pár évtizeddel ezelőtt kiment az Egyesült Államokba, s mostanra már sikeres, tőkével és kapcsolatokkal is rendelkező szakemberként tért vissza.

HWSW: Mi teszi "legjobbá" a startupot? Mit kell bizonyítani a befektető előtt?

Lemák Gábor: Óriási tévedés, hogy a tőke számára az számít, hogy valaki mennyire híres, vagy hány előfizetője van. A valóságban az a fontos, hogy van-e egy működőképes és hihető üzleti modell. Akár sok adóssága vagy vesztesége is lehet a cégnek, ha van benne csízió, akkor a befektetők megveszik.

HWSW: Hogyan csináljon üzleti stratégiát egy fejlesztő mérnök, orvos vagy egy elméleti tudós?

Lemák Gábor: Az igazság az, hogy az esetek nagy részében a feltaláló nem képes a "business case"-t letenni az asztalra. Mivel ezen cégeknél mindössze 1-2 ember van, ezért kompetencia hiány lép fel. Nincs jogász, nincs közgazdász a csapatban. A befektetőkhöz vagy a potenciális felvásárlást végző cégekhez pedig amatőr módon nem jutnak be. A legtöbb esetben már a titkárnő is leküzdhetetlen akadály, aki lepattint mindenkit. Lehet próbálkozni sok mindennel, de a leghatékonyabban az informális kapcsolatok működnek. Nem csak Magyarországon, hanem a világon mindenhol.

HWSW: Nálatok nem kaphat segítséget a gazdasági szakértelem nélküli kezdő csapat?

Lemák Gábor: Kaphatna, de általában a legtöbb ember, aki eljön beszélgetni, aki csatlakozni szeretne az MM Klaszterhez, az a három alapvető kérdésnél elvérzik. Nem tudják megmondani, hogy mi a termékük. Sokan elvesznek a technikai specifikációban, de valójában nem tudják két értelmes mondatban vázolni, hogy mit csinálnak.

Másrészt a legtöbbeknek fogalmuk sincs arról, hogy kik a versenytársak. Nem néznek utána, hogy csinálja már más is ezt akár itthon, akár a világon bárhol, van-e jobb megoldás. Egyszerűen kitaláltak valamit és azt szeretnék rátolni a világra. Harmad részt pedig a legtöbben nem képesek megmondani, hogy ha jönne egy befektető, akkor mennyi pénz kellene tőle.  Van, aki azt mondja, hogy százmillió. Arra a kérdésre viszont már nem tud válaszolni, hogy mire kell. Sőt, arra sem, hogy mi van, ha mégis százötven kell.

Koncepciótlanok a hazai fejlesztők, így sok egyébként életképes ötlet hal meg a körülmények miatt, pedig egy pár óra lelkes kutatómunka után ezek tisztázhatóak. A Google segítségével felkutatható a konkurencia, megnézhető, hogy milyen szabadalmak vannak a témában bejegyezve, milyen sajtója van a témának. A kreativitás csak a jéghegy csúcsa, csak sajnos alatta nem mindegy, mi rejtőzik.

HWSW: Az oktatás a hibás?

Lemák Gábor: Egyrészt igen. Jelenleg katasztrofális a helyzet. Otthonról a legtöbben nem tudnak meríteni, mert a szüleik még az átkosban nőttek fel, nem piaci gondolkodással. Családi minta tehát szinte nem létezik. Emellett gyenge az iskolai képzés is, nem tanulják meg a diákok ott sem a működő modellek vázait sem, amiből később építkezhetnének. Ami igazán szomorú, az pedig, hogy alternatív képzési helyek sincsenek.

Ha ma egy varázsütésre megváltozna az oktatás, felmenő rendszerben akkor is legalább 15 évre lenne szükség, hogy annak hatása legyen a piaci helyzetre. Mivel ma még jelét sem látni, hogy fejlődés lenne ezen a területen, ezért 15 évnél biztosan többet kell várnia, annak aki az alaprendszerekből várja a megoldást.

HWSW: Tett azért valamit az állam, hogy az eredeti innovációt serkentse?

Lemák Gábor: Az elmúlt 20 évben tucatnyi inkubációs program indult és bukott el, sok száz millió, illetve milliárd forint ment ki a gazdaságba. Ennek ellenére nem alakult ki egy sikeres táptalaja az induló vállalkozások pénzügyi megsegítésének. Oldaltól függetlenül a rendszerváltás óta minden kormány belebukott a saját innovációs és K+F stratégiájába. Igaz azt sem lehet mondani, hogy teljesen kudarc volt az elmúlt időszak, s nem is reménytelen a helyzet.

Néhány tematikus program és kezdeményezés pozitív eredményeket mutat, illetve létrejöttek olyan inkubációs alkotóházak is, ahol a fiatal cégek képesek első lépéseiket megtenni. Már csak az hiányzik a tökéletes képhez, hogy ezekben az alkotóházakban legyen egy-egy pénzügyi szakértő, aki csemegézne a bejövő jelentkezőkből, s az ígéretesebbeket kiemelné az útkeresés időszakából. Megszerezné nekik az első "magvető befektetőt", termék vagy szolgáltatás születne, s a sok bevezetésből néhány biztosan nemzetközi siker lenne.

HWSW: Nem túlzás ez a optimizmus?

Lemák Gábor: A Szilícium-völgy után a világon második legsikeresebb innovációs központ ma Izraelben működik. Az ottani Technológiai Inkubációs Program 8 éven keresztül veszteséges volt. Az ottani felelősöknek minden évben könyörögnie kellett egy újabb éves finanszírozásért, amikor egyszer csak elkezdtek szaporodni a sikeres projektek, egyre több befektető figyelt fel a területre.

Néhány sikeres termékbevezetés után a nemzetközi kockázati befektető réteg azt mondta, hogy ha innen ilyen megoldások bújnak elő, akkor érdemes megnézni a többit is. Ott az állam az első támogatást magára vállalja, de csak a megfelelő előszűrés és egyéb biztosítékok után, hogy a saját kockázatát csökkentse. Ráadásul mindez egy olyan országban történik, ami ötven évvel ezelőtt még nem is létezett hivatalosan, s mindössze 7 millió ember lakja.

HWSW: Magyarország számíthatna hasonló sikerre?

Lemák Gábor: A remény megvan, főleg ha olyan példákat nézünk, mint a Semmelweis Innovations, ami az egyetem és a kórház berkein belül felhalmozódó tudást igyekszik átkonvertálni piacképes termékekbe. Itt a magas szintű orvosi szaktudás köztudottan koncentrált módon van jelen, s az innovációs kezdeményezés ehhez segít hozzátenni a licencelési, jogi és üzleti támogatást is. Műszaki technológiákban pedig a Mobilitás és Multimédia Klaszter vállalja az új találmányok gondozását, segítését, legalábbis abban az esetben, ha a feltaláló képes a fentebb említett három  kérdésre érdemben válaszolni. Ha a jelölt fel tud mutatni terméket, ha ismeri a piacot és definiálni tudja, hogy mire van szüksége a piacképességhez, akkor lesz segítsége.

Ma már számtalan startup és demo verseny létezik hazánkban is, igaz ezek pontosan azt a képet örökítik meg, amiről korábban is beszéltünk. A jelentkezők nagy része a legalapvetőbb körülményekkel sincs tisztában, s elképzelése sincs, hogy az ötlete, ami egyébként akár zseniális is lehet, hogyan változik egy eladható termékké vagy szolgáltatássá.