Szerző: Bizó Dániel

2009. november 23. 13:38

Vaio W: megfizethető netbook Sony-módra

A hagyományosan egyedi tervezésű és prémium modelleket forgalmazó Sony is elkészítette saját kötelező értelmezését, a W notebooksorozatot, melynek legújabb darabja (prototípus) a nálunk töltött néhány nap alatt vegyes érzéseket keltett bennünk.

A netbookoké nem az a piac, amelyen a cégek önként és dalolva jelentek meg, különösen nem az üzleti ultrahordozható modelleket gyártók. A kategória sikere azonban olyan elsöprő erejű, hogy átalakulást indított be az egész piacon, így egyszerűen nem lehet kimaradni belőle. Érdemes tudni, hogy a W nem a Sony egyetlen netbook sorozata, a cég P és X modelljei azonban extravagánsak és súlyos pénzeket kér értük a cég - netbook mivoltuk vitatható. A W szintén némileg prémiumáras a maga 140 ezer forintos javasolt bruttó végfelhasználói árával, azonban még tűréshatáron belül marad.

A legújabb Sony Vaio W valójában a második W-kiadás, így az első a Windows XP-fel szerelt W11 volt, mi a W12-t próbáltuk ki. Az új modell már Windows 7 Starterrel és nagyobb merevlemezzel érkezik, de ami a legfontosabb, hogy nagy kapacitású akkumulátorral bír. Bár a mai Sony árnyéka egykori önmagának, legalábbis ami piaci eredményeit és szerepét illeti, a Sony gyártmányú, nagyjából 320 grammból közel 60 wattóra kapacitást kisajtoló akkumulátor egyértelműen jelzi, hogy a vállalat még mindig véresen komolyan gondolja a mérnöki munkát és a technológiai fejlesztéseket. A gép teljes tömege nem patikapontos mérlegünk szerint 1295 gramm, ami valamivel kevesebb mint a hivatalos 1350 gramm - a nálunk járt példány azonban nem kereskedelmi termék, prototípus. A töltővel együtt az utazósúly 1,5 kiló körül alakul.

\"\"

A lényeg

A Sony Vaio W12 egy prémium megjelenésű és megépítettségű netbook, mely minden szükséges extrával felszerelt, mint amilyen a beépített webkamera, Wi-Fi és Bluetooth, nagykapacitású akkumulátor.
Pro
  • Design
  • Nagyfelbontású kijelző
  • Hosszú, 4-7 órás akkumulátoridő
  • Bluetooth
  • 250 GB tárkapacitás
  • Memory Stick PRO és multiformátumú kártyahely
  • ExpressCard bővíthetőség
Kontra
  • Kényelmetlen billentyűzet
  • Hangos hűtés
  • Felár
  • Windows 7 Starter korlátozások
A gép technikai specifkációja egy Everest riport alapján.

Mielőtt azonban belemennénk a műszaki képességekbe, foglalkozzunk a Sony másik erősségével, a designnal. A Sony W-sorozata egyértelműen megjelenésével és kialakításának minőségével magaslik ki a mezőnyből. A W több színben is elérhető, a nálunk járt változat kókuszbarna fedele a rámesterkedett Vaio logóval divatos, stílusos, egyszerűen jól néz ki, a gép jól mutat összecsukva az asztalon, a kézben, vagy egy táskából előhúzva is.

A következő leginkább szembeötlő elem a nagykapacitású akkumulátor kialakítása, mely függőleges kiemelkedik a gép aljából, és megemeli azt. Ettől a gép elveszti vékonyságának méretbeli előnyeit, cserébe az akkumulátor így megdönti a gépet felénk, ami ergonomikusabbá teszi a használatot. A tudatosság másik bizonyítéka, hogy kijelzőt ütközésig hanyatt döntve kapjuk meg a legjobb betekintési szöget, vagyis a legjobb kontrasztot és színhelyességet.

A W formáinak kidolgozottságában nincs hiba, minden apró részletre odafigyelt a Sony mind a tervezéskor, mind a gyártáskor. Nincsenek illesztési hibák, az anyagválasztások optimálisak, nem csak kellemes a gépre nézni, de hozzáérni is. A gödröcskés anyag, ezüst színű csuklótámasz nem csúszik, a touchpad is kapott textúrát, a portok bár fedetlenek, de nem rikítanak. A gép megépítettsége is jónak tűnik, nincsenek puha, könnyen nyomkodható területek, a billentyűzet is alátámasztott, nem csavarodik a váz.

A hardver és a Windows 7 Starter

Ami az elektronikát illeti, meglepetésre ne is számítsunk, az Intel annyira megköti a gyártók kezét, hogy lényegében semmilyen mozgástér nincs számukra. A W az Atom N280 processzorra (egymagos, 1,66 GHz, 667 MHz FSB) és 945GSE chipsetre épít, 1 gigabájt DDR2 memóriával, mivel az Intel nem enged többet, vagy legalábbis nagyobb memóriát tartalmazó gépekhez már nem kap kedvezményes processzor- és chipsetárakat a gyártó. Hiába létezik kétmagos Atom vagy fejlettebb chipset már több mint egy éve, hiába éheznek az alkalmazások a több erőforrásra, az Intel egyelőre kemény kézzel szorítja a gyeplőt. A gépet nem is lehet konfigurálni több memóriával, és a memóriához nincs is szervizablak, legalább a billentyűzetet le kellene szedni ahhoz, hogy fejleszteni tudjunk.

\"\"

A többi netbookhoz hasonlóan az egymagos Atom és az 1 gigabájt memória sajnos érződik a gép használatakor. Az Atom mai szemmel nézve vérszegény, extrém alacsony fogyasztásra és olcsó termelhetőségre optimalizált mikroarchitektúrája a Hyper-threading ellenére is ront a rendszer válaszképességén, a kevés memóriával együtt főleg több alkalmazás párhuzamos futtatása esetén lassul le a rendszer.

Éppen ezért a Windowsban futó felesleges szolgáltatásokat, szoftvereket érdemes lekapcsolni, valamint el kell gondolkodni, milyen szoftvereket választunk egy adott feladatra. Ebből a szempontból a Sony nem végzett jó munkát, legalábbis a prototípuson. Az Internet Explorer lecserélése Google Chrome vagy Opera böngészőkre nagyot dobhat például a böngészési élményen.

Maga a Windows 7 Starter egyébként a hardver képességeihez képest szépen teljesít, érdemes azonban tudnunk, hogy nincs Aero 3D felületünk, sem widgeteink, ami még ésszerű is az erőforrások óvása érdekében. Idióta ötletekért ugyanakkor a Microsoftnak sem kell boltba mennie: a Starter nem engedi, hogy megváltoztassuk a felületét, vagyis még a háttérképet sem cserélhetjük ki. Szinte egészen biztos, hogy ez csak a vásárlást követően derül ki a legtöbb vevő számára, vagyis a döntést nem befolyásolta, de ezt követően viszont bosszankodásra adhat okot. Egy másik fontos hétköznapi korlátozás a DVD-lejátszás és a Media Center hiánya, bár ezek valószínűleg sokkal kevesebbeknek fognak hiányozni. A Sony készített egy saját gyorsindító menüt, mely az asztal tetején lebeg, és a kurzort odamozgatva hívható elő, ez azonban sajnos a Sony által szoftvercégekkel kötött megállapodások érdektelen marketingkatalógusa, nem pedig testreszabható felület.

Ahol viszont a Windows 7 és a W jól muzsikálnak együtt, az a többablakos megjelenítés. A magas fényerejű, enyhén tükröződő 10,1 hüvelykes panel HD Ready felbontással, vagyis 1366x768 pixellel rendelkezik. Ennek köszönhetően Windows 7-tel egymás mellé helyezhetünk például két böngésző- vagy dokumentumablakot úgy, hogy mindkettő használható szélességű marad, méghozzá két oldalra \"kicsapós\" mozdulattal - ha egy ablakot teljesen kihúzunk oldalra, azokat a képernyő függőlegesen maximalizálja, és szélességét pedig pont képernyő feléig nyújtja. Egy ilyen kis géptől ez szép teljesítmény, ugyanakkor biztosan lesznek olyanok, akik arra panaszkodnak, 10,1 hüvelykes méretben túl kicsik a betűk, ikonok, ezen azonban a mai alkalmazásokkal és a Windows 7 skálázható megjelenésével könnyen segíteni lehet.

\"\"

Akkuidő, hűtés

Ha már a kijelzőről van szó, a képe értelemszerűen tűéles, a LED háttérvilágításnak köszönhetően pedig rendkívül energiahatékony és magas fényerejű. A betekintési szögekre szokás szerint rendkívül érzékeny, mint említettük, a gépet úgy alkották meg, hogy a kijelző ütközésig hátradöntve adja a legjobb képet - ez természetesen függ a felhasználó fejének relatív helyzetétől is. A panel kávája bár rugalmas, megfelelő merevséget biztosít, a zsanérok is stabilan fognak, nem nyeklik-nyaklik a kijelző.

A megjelenítő energiahatékonyságának köszönhető, hogy a fényerő erősségének állítása bár nyilvánvalóan hatással van az akkumulátoros a fogyasztásra és az üzemidőre, ez a hatás közel sem drasztikus. A kifejezetten energiatakarékosságra optimalizált gépeknél különösen fontos a kijelző áramfelvételének leszorítása, ugyanis egy ilyen gépben ez a legnagyobb fogyasztó a rendszerben, megelőzve a processzort, chipsetet és merevlemezt is. Különösen igaz lehet ez az olyan viszonylag magas felbontású és fényerejű panelek esetében, mint amilyet a W is használ.

A Sony mérnökei megtették a magukét a kijelző elektronikájának csiszolásában is, a minimális és maximális fényerő közti fogyasztáskülönbség alig 2 watt. Ezzel elérkeztük a gép második legnagyobb erősségéhez, az  alacsony fogyasztáshoz. A közel 60 wattórás Sony VGP-BPL18 akkumulátorral a gép extrém esetben akár több mint 8 órát is üzemelhet, ugyanis energiatakarékos módban fogyasztása 7 watt alá is eshet. Bár ez önmagában még nem rekord, hiszen hasonló fogyasztási szinttel már legalább a 2000-es évek eleje óta léteznek ultrahordozható gépek, áruk azonban tipikusan 300 ezer forinttól felfelé, de inkább 400-600 ezer forint magasságában volt.

\"\"

Gépeléskor a W fogyasztása takarékos üzemmódban 7-8 watt között ingadozik, ez több mint 7 óra üzemidőt jelent. A terhelésre dinamikusan reagáló (kiegyensúlyozott avagy balanced) módban, maximális fényerő mellett 8-9 watt közé esik a fogyasztás, amivel még mindig 6,5 óra üzemidőt produkál a gép. A legtöbb felhasználási mód persze sokkal jobban leterheli, de ekkor is rendkívül takarékos marad a gép.

A leginkább meggyőző az, hogy normál YouTube-videók lejátszásakor, alacsony fényerőn 10 watt alatt tud maradni a fogyasztás, és a merülési ütem alapján nagyjából 5,5 órát ki is bírna így. Kiegyensúlyozott beállítással, magas fényerővel még mindig 12 wattnál kevesebbről beszélünk, és az akkumulátor merülésének üteme alapján kalkulációink szerint az 5 órát alulról így is meg lehet közelíteni a géppel. Ez alapján bátran kijelentjük, hogy az akkumulátoros üzemidő legalább 4 óra extrém esetben is (hacsak USB-n keresztül nem szívjuk ki a gép lelkét), de tipikusan inkább 6 óra körül lehet.

\"\"

További piros pont, hogy a gép egyáltalán nem melegszik a felső felületén, így nem fűti kellemetlenül a kezet. A bal oldalán található hűtőnyílás környékén már kifejezetten fel tud melegedni, forrónak azonban nem nevezhető, és az akkumulátor kialakítása miatt többnyire nem is ér hozzá a combunk akkor sem, ha ölben használjuk. Ezzel együtt azonban a hűtés a nálunk járt gép egyik leggyengébb pontja, ugyanis kifejezetten zavaróan hangos, és szinte folyamatosan járt, a legkisebb processzoraktivitásra felpörgött a ventilátor, kifejezetten hallható surrogással. Ez utazás közben, irodában, nyilvános helyeken valószínűleg nem zavaró, éjszaka a szobában azonban igen. Hogy ez csak a prototípusra jellemző, vagy általános, sajnos nem tudjuk.

Billentyűzet

A másik, ami miatt nem tudjuk feltétel nélkül ajánlani a gépet, az a billentyűzet. Az a billentyűzet, mely első ránézésre jól mutat, és nyilván sokaknak különféle más márkák jutnak eszükbe, hogy kitől \"kölcsönözte\", \"koppintotta\" vagy \"lopta\" azt a Sony, azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy hogy milyen \"nyögvenyelős\" a használata. Egy jó billentyűzet ismérve, hogy még ha szokatlan is, rendkívül gyorsan, legfeljebb néhány óra alatt hozzá lehet szokni, és teljes sebességgel, kevés hibával lehet gépelni rajta.

\"\"

A W billentyűzete nem ilyen, nagyon nem. Kialakítása rendkívül szokatlan, nincsenek dedikált home, end vagy page up/down gombok, ezeket  Fn-kombóval lehet csak előhívni, kicsi az Enter, és nem ott van a jobboldali shift, ahol ráéreznénk. Mindebből kifolyólag napok alatt sem igazán tudtuk megszokni azt, a gépelés egy frusztráló élmény, különösen akkor, ha szépen, helyesen, formázva akarunk írni, vagyis nagybetűket, írásjeleket használva. Mindezt tetézi, ha dokumentumot szerkesztünk, és gyorsan navigálni szeretnénk benne, vagyis aktívan használnánk a fentebb részletezett navigáló billentyűket. Informális kommunikációhoz még alkalmas, \"se pont se vessző\" stílusú chateléshez, rövid levelekhez vagy kommentekhez még kibírható a kínlódás. Nem sikerült különösebben jóra a touchpad érzékenysége sem, de ez a billentyűzet mellett elhanyagolható gond.

Verdikt

Összefoglalva, a W teljesíti feladatát, vagyis képviseli a Sonyt az olcsó netbookok szegmensében is, méghozzá a japán cég imidzséhez hű módon: az átlagból kiemelkedő megjelenésű, márkás, stílusos, de tudásához képest feláras gépet kapunk, mely sokkal inkább saját magunk kinyilatkozása, semmint valóban praktikus gép. Akár azt is hihetnénk, hogy a billentyűzetet szándékosan tették kényelmetlenné, és ezzel jelzik, hogy ez bizony nem produktív munkára való - öltönyben vagy magassarkúban sem kapálunk, ugyebár.

\"\"

A W sokkal inkább arra való, hogy egy reptéren várakozva kimérten megnézzük halaszthatatlanul fontos leveleinket, röviden válaszoljunk rájuk, videochateljünk a kollégákkal, majd átfussuk a Bloomberg és a Reuters legfrissebb anyagait, majd a repülőn végignézzünk egy-egy filmet, vagy olvasgassunk - de leginkább összecsukjuk, és eltegyük későbbre. Akinek persze ennél sokkal több pénze van egy netbookra, és még inkább el akar különülni a tömegtől, vessen néhány pillantást a P és X modellekre, melyek designja egyedülálló, ugyanakkor legalább két-háromszor, de full extrásan akár ötször annyiba is kerülnek.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról