Megérkezett a hatmagos Opteronok generációja

Mint arról lapunk is beszámolt, az AMD május végén jelentette be, hogy június során megkezdi a hatmagos Opteronok szállításait, fél évvel az eredetileg tervezettet megelőzően. Elsőként a mainstream, a legtöbb igénynek megfelelő, 95 wattos energiaosztályban kínálja új chipjeit, ami teljes terhelés esetén is chipenként átlagosan 75 wattnak felel meg tipikus valódi kódok futtatása alatt. Konferenciahívásán a vállalat hat modellt jelentett be kettő, valamint négy-nyolc utas rendszerek számára, 2,2-2,6 gigahertzes órajeleken.

Csúcsteljesítmény

A szépen csendben megindult kezdeti szállításokat alig néhány héttel követően máris újabb modelleket jelentett be a vállalat, ami a hatmagos chipek termelésének egészséges bővülésére utal. Az AMD a mai nappal két csúcsteljesítményű, és két energiahatékony modell jelentett be. A lehető legnagyobb számítási kapacitást megkövetelő alkalmazások számára a 2,8 gigahertzes Opteron 2439 SE (kétfoglalatos szerverek) és 8439 SE (négy- vagy nyolcfoglalatos) modellek passzírozzák ki jelenleg a lehető legnagyobb teljesítményt a 2006 nyarán debütált Socket F platformból.

A 120 wattos energiakerettel, és 105 wattos tipikus maximális fogyasztással rendelkező hatmagos processzorok bár nem olcsóak, ezer darabos gyártói nettó listaáruk rendre 1019, illetve 2649 dollár, szükségtelenné tehetik újabb szerverek beszerzését. A Java-alapú üzleti szerveralkalmazások futtatását szimuláló SPECjbb2005 teszt alatt a hatmagos Opteron a kétmagosok teljesítményének mintegy négyszeresét nyújtják, de a négymagos Barcelonáknál is kétszer jobban terhelhetőek.

A kevesebb szerver nemcsak a beruházási igényt szorítja le, de az üzemeltetési költségeken is jelentős összegeket  lehet megspórolni. Igaz, a Fujitsu felmérése alapján mindössze a szerverek 5 százalékában cserélnek processzort, így az AMD némileg széllel szemben vitorlázik, mikor főként a már termelésben lévő Socket F szerverek százezreibe akarja eladni új Opteronjait. Hat magjának köszönhetően mindenesetre az Istanbul sok területen, elsősorban a processzorigényesebb kódok alatt ledolgozta az Opteronok számottevő hátrányának nagy részét a Nehalem-EP-vel szemben, míg a 4-8 foglalatos gépekben ismét egyértelmű fölényre tesz szert az adatbuszokon szűkölködő Xeon 7400 rendszerekkel szemben -- az új architektúrájú, nyolcmagos Nehalem-EX jövő év elején érkezik csak.

Alacsony fogyasztás

A nagyméretű, alacsony számítási tömegű feladatokat kiszolgáló szerverfarmokat építők, valamint az erősen hely-, energia- vagy hűtéshiánnyal küszködők számára az AMD energiahatékony modelleket is piacra dobott. A 2,1 gigahertzes 2425 HE és 8425 HE tipikusan 55 wattnál kevesebbet fogyaszt. Ennek köszönhetően a Java-alapú üzleti feladatokat futtató SPECpower_ssj2008 tesztben mintegy 18 százalékkal alacsonyabb fogyasztást mutat, mint a 2,6 gigahertzes, 75 wattos változat -- igaz, teljesítménye is mintegy 14 százalékkal visszaesik, vagyis alig hatékonyabb, bár a Java futtatási környezet érzékeny az órajelre, szemben például a szkriptnyelvekre épülő webkiszolgáló kódokkal, melyeknél ez a teljesítménycsökkenés moderáltabb volna.

Tekintve, hogy a legnagyobb szervergyártó, így a legnagyobb vevője az AMD Opteron chipeknek is, elsőként a HP kínálatában válnak elérhetővé a hatmagos processzorokkal konfigurált szerverek, mint például a nyolcfoglalatos DL785 G6, a négyfoglalatos DL585 G6 vagy a kétfoglalatos DL385 G6 rackszerverek. A többi szerverszállító még a harmadik negyedév során, tehát legkésőbb nyár végén, ősszel bezárólag tudja bejelenteni a hatmagos Opteronokra épülő kínálatát. Elképzelhető, hogy egyes gyártók megvárják az AMD Fiorano platform közelgő megjelenését, mely az AMD első szerverplatformja lesz, saját chipsettel. A Sun Microsystemhez augusztus során érkezik meg az Istanbul, közölte lapunkkal Polner Tamás, a cég magyar leányának marketingvezetője.

Kitekintés

Az Istanbul az AMD utolsó Socket F chipje, az vállalat szerverplatformja jövőre teljesen megújul. Az idén áprilisban közzétett terméktervek alapján 2010 elején jelenik meg a Maranello, mely már egy új, négy DDR3-csatronát kezelő, G34 jelölésű foglalatot alkalmaz, és a multi-chip tokozású 12 magos Magny-Cours chipet fogadja. A platform már második generációs Direct Connect architektúrát valósít meg, azaz egy egy processzor 4 külső HyperTransport linkkel bír, aminek eredményeként egy négyutas rendszerben minden processzorfoglalat közvetlenül, teljes szélességű koherens linken kommunikálhat a másik hárommal, miközben saját I/O-linkkel is bír. Ezt az optimális topológiát a jelenleg Opteron-rendszerekkel nem lehet elérni, ami teljesítményveszteséget okozhat.

Míg a Maranello a teljesítményigényesebb területeket célozza meg, addig a kisebb terhelésű vagy klaszterizált gépeknek az AMD a San Marino platformot mutatja majd be. A C32 foglalatú, 1-2 utas platform igyekszik költséghatékony maradni, így 2 csatornás DDR3-memóriát támogat, csatornánként legfeljebb 2 DIMM-mel. A San Marinót a továbbra is 45 nanométeres eljárással készülő, 4 vagy 6 magos Lisbonok töltik majd fel. Mind a Magny-Cours, mind a Lisbon 45 nanométeres eljáráson készülnek, és a jelenlegi mikroarchitektúra inkrementális továbbfejlesztésének tekinthetőek. A következő generációs mikroarchitektúra, a Bulldozer 2011-ben érkezik, 32 nanométeren implementál chipenként 8 magot (Valencia), valamint 16 magos multi-chip változatban (Interlagos), és az ígéretek szerint kompatibilis lesz a 2010-es platformokkal.