Kipróbáltuk: Acer Aspire 8935G csúcsnotesz

Nem épp egy netbook

Az Acer sikeres Aspire One netbook-sorozata mellett természetesen nem tétlenkedik a noteszgép-kategóriában sem. A most terítéken lévő modell, az Aspire 8935G épp a netbookok ellentéte és nem csak a méret és a tömeg, hanem a képességeinek terén is. A hatalmas, 4,25 kilogrammos monstrum a multimédiás felhasználást célozza meg, a kijelzője 1080p tartalmakra optimalizált, a filmek és persze zenék kezelésére pedig külön érintésérzékeny gombsor is van a numerikus pad mellett.

Szép a lista

A 8935G egyike azon kevés noteszgépeknek, melyek 5 pont felett kaptak a Vista élményindex-besorolásban, egészen pontosan 5,6 pontot. Ez a 2 gigahertzes Intel Core 2 Quad Q9000 processzornak, a 4 gigabájtnyi operatív tárnak, az 1 gigabájtnyi saját memóriával gazdálkodó ATI Mobility Radeon HD4670 videochipnek köszönhető. Ezekhez a részegységekhez jól passzol a Blu-ray író és az 500 gigabájtos merevlemez is.

A notesz 18,4 hüvelykes kijelzője LED-háttérvilágítású, rajta 1920x1080 képpont jelenik meg egyszerre, tehát 1080p videók is megtekinthetők minőségvesztés nélkül. Ha a beépített kijelző helyett külső megjelenítőre váltanánk, több csatlakozó között is választhatunk, a gép VGA- és HDMI-kimenetek mellett DisplayPort-csatlakozót is kínál, mindegyiküket egyidőben használva így akár négy megjelenítőre is kiterjeszthetjük a munkaasztalt.

A csatlakozók a gép két oldalára kerültek, baloldalt eSATA-port, vezetékes LAN-aljzat, FireWire, valamint egy USB-kapu áll rendelkezésünkre, de erre a szélre csatlakoztathatjuk a hangkábeleket is. A jobb oldalon további három USB-kapu egészíti a baloldalit, ezekből egy hátul, a kijelző zsanérjánál található. A felénk eső oldalon mindössze egy multiformátumú kártyaolvasó áll hadrendbe, melybe a burkolat hajlott vonalvezetése miatt kissé körülményes a kártyákat betolni.

Komfort

Izgalmat és bosszúságot a beviteli eszközök egyaránt okoztak, a cikk megírását a tesztalanyon terveztük, hiszen első ránézésre is luxuskörülményeket vártunk. A billentyűzet háttérvilágítással rendelkezik, ráadásul numerikus pad is tartozéka, a tapipad pedig kellően nagy területen enged egerészni. Sajnos a gépelési komfort közel sem az elvárt színvonalú, állandó vizuális felügyelet szükséges a szövegbevitel során, a gombok letört élek nélküliek, ezért ujjunk alig érzékeli a határolást. Ront az összképen, hogy az Enter gomb sem a legszélre került, nagyobb szünet sincs a számbillentyűk kezdeténél, új sor helyett, ha nem figyelünk oda, számokat írogathatunk a sorok végére. A háttérvilágítás nem csak a betűket, hanem a billentyűk szélét is megvilágítja, kissé zavarttá teszi az összhatást, kicsit több részlet világít, mint kellene.

A multi-touch tapipad azért a billentyűzetnél jóval jobb, bár néha akkor is duplán kattintottunk rajta, amikor nem akartunk, nagyon érzékeny. Az egérgombokkal semmi bajunk sem volt, ezeket ujjlenyomat-azonosítő is elkülöníti egymástól. A termetes felület jobb széle a médiavezérlő-gyorsgomboké, ezek érintésérzékenyek, nem értjük a gyártót, miért tervez olyan kezelőgombokat, melyek kitapintása már aktiválja is az adott funkciót. A normál, hétköznapi gombokat nyugodtan, anélkül, hogy rájuk néznénk kitapinthatjuk, pihentethetjük is rajtuk az ujjunkat, és csak akkor történik valami, ha meg is nyomjuk azokat, de itt nem erről van szó.

Az egész billentyűzet jó példa arra, hogy a divat hogy kerekedik a használhatóság fölé. Mondhatnánk persze, hogy ez miért lenne gond, ezzel a notesszel senki nem fog dolgozni, filmet indítani, lejátszani azonban igen. Mondhatnánk, és mondjuk is, tényleg senki nem fog ezzel hosszú sorokat gépelni. Az erős videokártya miatt a gép játékokhoz is ideális, ezekhez azonban teljes méretű nyílbillentyűket vártunk volna a gombok között. Ilyen gondokkal jobb egy félmillió forintos vételárat alulról súroló notesznél nem szívesen találkozunk. Az egyetlen igazán jó dolog a jobb alsó szél hangerőtárcsája, ezt fizikailag is el lehet forgatni, nem csak simogatjuk a körön belül a fix felületet, ehhez jó hozzáérni.

A horrorfilm jó móka

A géppel filmet nézni élmény, azonban a szórakozásba nagyot rondít a gyönyörű színű kijelző, mely sajnos tükröződik, olyannyira, hogy a gép elé fehér pólóban csak szürkület után szabad leülni, különben könnyen a szereplők között találhatjuk magunkat. A billentyűzet háttérvilágítása is tükröződik a képben, ám szerencsére ez kikapcsolható, így legalább ez nem ront a moziélményen. A processzor a videók lejátszásához természetesen tökéletesen elegendő, Blu-ray lemezek lejátszásakor alig-alig terheltük, de a legizmosabb tömörítésű jelfolyamok sem jelentettek 30 százalék feletti kihasználtságot. Filmlejátszásra tehát kiváló a gép, de ennyi pénzért távirányító is járhatna mellé.

A kép mellé a hangot 5 hangszóró szolgáltatja, melléjük egy mélynyomó is társul, a rendszer kellő de azért nem agyszaggató hangerőn, széles frekvenciatartományt tár elénk, az ehhez szükséges hely rendelkezésre is áll a termetes gépházban. Az Acer a mikrofon esetében sem elégedett meg a szükséges minimummal, az 1280x800 pixeles webkamera képe mellé olyan sztereó mikrofonpár adhatja a hangot, melyhez zajcsökkentő és visszhangszűrő áramkörök is tartoznak. A hely egyébként a burkolat alatt tényleg nem kevés, a telepített merevlemez mellé egy másodikat is betehetünk a későbbi bővítések során, így akár 1 terabájt tár is rendelkezésünkre állhat.

Pulzusszám-emelő játékok

Az Aspire 8935G a játékok futtatása során is villogtatta fogait, tesztre az erős gépeket izzasztó Crysis demóváltozatát választottuk, melyet a négymagos processzor és a Radeon HD4670 videochip az épp megfelelőnél jóval folyamatosabban tárt elénk. A kijelző natív 1920x1080 képpontos felbontásában a beállítható leggyengébb minőséget választva akár 48-55 képkockás másodpercenkénti frissítéssel is játszhatunk, a még mindig igen részletgazdag 1280x720 képpont esetében pedig jobb minőség mellett is rendelkezésünkre áll a félszáz képkocka másodpercenként. Természetesen a Crysis beállítópanelén elérhető maximális részletesség és élsimítás bekapcsolása mellett már nem kapunk gördülékeny játékélményt, ekkor akár 6 képre is csökkenhet a frissítés, ami elfújja az élvezeteket, persze noteszgép legyen a talpán, amely ennél sokkal többet tud.

Nem hordozható

Az Acer Aspire 8935G hordozhatóságát egy szóval le lehet írni, és ez a szó a \"nem\". A hálózati töltővel együtt 5 kilogrammos gépet maximum a csomagtartóig cipelhetjük Az teljesen biztos, hogy a gép hagyományos módon, tehát notebook-táskában tömegközlekedési eszközökön, vagy autóban ritkán fog ingázni. A gép nem csak nehéz hanem nagy is, utazás közben esélytelen a használata, ami a rövid akkuidőből is következik, még egy mozifilm végignézéséhez sincs benne elég kakaó.

A 8935G rendelkezik egy kapcsolóval is, melynek megnyomásakor a Radeon videochip elszenderül, helyét az alaplapi lapkakészletbe integrált Intel grafikus mag veszi át. A gyenge Intel változat azonban már igen nehezen birkózik meg a kijelző pixeleinek mozgatásával, bár internetezni akár két órányit is lehet vele, komolyabb játékok és a HD-videók már a gongszó utáni első másodpercben két vállra fektetik. Jó dolog viszont, hogy a notesz ventilátora alacsony zajszinten és nem fülbántó hangszínen üzemel, emellett a nagy készülékház kellő területen képes hatékonyan a hőt is elvezetni.

Kell-e? Vennénk-e?

A nagy teljesítménynek természetesen ára van, a zongoralakk bőrbe bújtatott farkasszív és máj 460 ezer forint alatt hivatalos forrásból igen nehezen szerezhető be. Ha Core 2 Duo processzorral és DVD-íróval is megelégszünk, 270 ezer forint körül is találhatunk összeállítást, mely azonban a tesztelt változattól a fentebb kiemelt részegységen túl egyéb részletekben is különbözik, de a HD4670 videochip a legolcsóbb modellnek is része. Hogy ajánlható-e? Épp annyira, mint egy lottóötös, ha van elég pénz a bankszámlán, fűtött garázsban már áll egy-két luxusautó és már unalmas a világ minden szeglete, feltétlen tegyünk szert egyre, nem fogjuk megbánni. Levelet meg lehet írni a régi gépen is.